„Kevés olyan szakma van, amiben az ember minden évben meg tud újulni!” – mondja Nyúlné Dr Prüha Beáta. A 2021-es Év Bortermelőjével beszélgettünk a díjról, a tavalyi évről és a folyamatos megújulás fontosságáról.
Mindenekelőtt gratulálni szeretnék az Év Bortermelője Magyarországon díj elnyeréséhez! Korábbi két évben is jelölt volt már ami nem kis szó, hogy érintette, hogy 2021-ben meg is választották?
Valóban hatalmas megtiszteltetés, hogy immár harmadszorra is jelölt lehettem. Szokták mondani, hogy ez a mi Oscar-díjunk de számomra inkább a Kossuth-díjhoz hasonlít. Kifejezetten fontos, hogy a bizottság tagjai mind szakmabeliek – borászok, gasztronómiában és vendéglátásban dolgozók, illetve a szaksajtó fontos személyei. Emiatt is különleges és igazán nagy elismerés ez számomra. Természetesen nagyon reménykedtem, hogy így alakul az eredmény, de alapvetően két másik kollégámra gondoltam inkább. Őszintén mondhatom tehát, hogy nagyon meglepődtem mikor az én nevemet mondták ki a díjátadón.
Inkább megtiszteltetésnek vagy feladatnak, esetleg részben mindkettőnek tekinti ezt a kitüntetést?
Azt gondolom, hogy egyértelműen mindkettőt magában foglalja ennek a címnek a viselése. Először természetesen a meglepettség, öröm és hála érzése fogott el, éreztem, mekkora megtiszteltetés ez. Másnap, mikor valóban megértettem mi is történt, akkor érkezett ezek mellé a vállamra nehezedő felelősség súlya. Nem a teher az igazán jó szó, inkább kihívásnak tekintem, de mindenképpen egy elvárás aminek meg kell felelni mostantól. Nyilvánvaló azt hiszem, hogy az ember törekszik minden évben a legjobbat kiadni a kezei közül, mégis mikor egy ilyen elismerést kap valaki, ennek a fontossága – ha lehetséges ilyen – még nagyobbra nő.
Ha már egy 2021-es kitüntetés kapcsán beszélünk, kezdjük egy kis összefoglalóval a tavalyi évről. Hogyan jellemezné a tavalyi évet a pince szempontjából, milyennek nevezhető az évjárat?
Meg kell mondanom, mindképpen kihívásosnak tekinthető évet zártunk. Nagy kihívást jelentett kiválasztani a megfelelő szüreti időpontokat, hiszen mikor a mustfokok már igen magasak voltak, a savak úgyszintén tartották magukat – még pezsgő alapbornak is túl nagyok voltak a számok, pedig ez régóta tervem és most kaptam zöld utat hozzá. Sajnos terméskieséssel is küzdöttünk, nagyjából 30-40%-kal kevesebb szőlő érkezett be, mint reméltük, illetve szerettük volna. Ez fontos lehet a tekintetben, hogy – szerencsére – értékesítési gondjaink eddig sem igazán voltak, a díj elnyerésével talán még kevésbé lesznek így félő lehet, hogy túl gyorsan elfogynak a készleteink. De hát melyik borász panaszkodna, ha veszik a borát, még mindig jobb ez így mintha problémáink lennének az eladásokkal. A legtöbb bor így már bőven a polcokon is van mostanra, hiszen főleg fehér reduktív borok tartoznak a pince profiljába, de készül még könnyed, gyümölcsös vörösbor is ami most még derítés alatt áll.
Hogy áll egyébként a viszontagságos évjáratokhoz, illetve ehhez kapcsolódóan akár a klímaváltozás kérdéséhez?
Úgy vélem, kevés olyan szakma van, amiben az ember minden évben meg tud újulni. A miénk minden kétséget kizáróan ilyen és bármilyen nehéz is tud ez lenni, egyértelműen hatalmas ajándék. A különböző időjárás minden évben folyamatos változásra, alkalmazkodásra, figyelemre és tervezésre késztet. Egy-egy szezonra vetíteni a kérdést egyszerű, de ha kicsit belegondol az ember, sokkal többről van itt szó. A klímaváltozás – ami formálja a világot – bizony itt van és alkalmazkodnunk kell hozzá. Ehhez időre van szükség, hiszen ha csak egy új telepítésre gondolunk is, három év biztosan kell az adott ültetvénynek, nem megy mindez egy csettintésre. Ugyanígy biogazdálkodásra átállni sem megy egy perc alatt. Törekszünk egyébként a fenntarthatóságra, hiszen mind családos emberek vagyunk és szeretnénk gyerekeink, unokáink jövőjét biztosítani. Van is olyan ültetvényünk, amit több, mint 10 éve Bio mdon kezelünk, és a bort is ennek megfelelően készítjük. Egészen a tavalyi évig ugyan nem volt bejelentve, de szerencsére ez is megtörtént. Ehhez kapcsolódóan további 9 hektárt állítottunk át, aminek köszönhetően közel 12 hektárról tudunk pár éven belül biobort készíteni fehér-, és kékszőlőből egyaránt. Fontos, hogy ne csak nézzük a változást, hanem tegyünk is valamit. Erre törekszünk mi a Nyakas Pincénél.
Említette a telepítéseket. Van jelenleg tervben ilyesmi?
Természetesen van, folyamatosan újítunk. Ahogy mondtam, a változás hosszú folyamat ezért mindig résen kell lenni. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a Kutató Intézetek kísérleteit, eredményeiket folyamatosan figyeljük így kapcsolatban is állunk a Pécsi kutatóval, és mi is próbáljuk megtalálni az új telepítésekhez a legjobb klónokat az adott talajokhoz, éghajlathoz. Példának tudom hozni a Kadarkát, amiből sokáig csak P9-es klónunk volt, de mára már terem 122, 124 és 147-es is. Mondanám, hogy öt éves tervvel rendelkezünk, de őszintén, ami nekünk van az inkább tizenöt éves vagy több. Olyan is van persze, hogy ez változik. 2004-ben például majdnem felére csökkentettük az Irsai Olivért termelő területet, most pedig azt viszik a legjobban és nem győzünk eleget telepíteni, így ezáltal eleget tenni a keresletnek. Nyilvánvaló azonban az is, hogy ez is lecseng majd, hiszen ezek a trendek rendszeresen változnak. Emiatt is fontos ezt is szemmel tartani, kiállításokra és versenyekre járni és figyelni, milyen borok kapnak pozitívabb értékelést, mikre irányul inkább a figyelem. Röviden, fontos tudni, hogyan változik a „bordivat”.
Köszönöm szépen a beszélgetést, gratulálok még egyszer a díjhoz és kívánok minden jót az elkövetkezendő hetekre!
(Takács Réka)
