Juhász Renével, a bio és természetes borok jeles képviselőjével, a René’s Wine Heaven borászával beszélgettünk a Budapest Borfesztivál Mátra standjánál. Legközelebb az Illatos borok gyöngyöző kertje nevezetű borünnepen találkozhatnak vele és boraival a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Budai Campusán.
Nem mindennapi neve van a borászatodnak: René’s Wine Heaven…
Igen, hát a becsületes nevem Juhász René, de a Juhász nevet már nem akartam továbbvinni az Egerből jól ismert borászat miatt. A Wine Heaven pedig onnan jön, hogy ezt a vállalkozást még a bátyámmal kezdtem el a kétezres évek elején, én vittem a kertészeti ő az állattenyésztői vonalat. 2007-ben sajnos elveszítettem őt, ezt követően formálódott meg bennem hogyan is tovább nélküle; a névválasztás az ő emlékének is adózik.
Hogyan jött a lelkesedés, ami arra indított, hogy egyedül is folytasd a gazdálkodást?
Szőke Matyi bácsinál dolgoztam több mint négy évet, ekkor kezdődött a szerelem a borászat, különösen pedig a vendéglátás és kóstoltatás iránt. Aztán elkezdtem magamnak borokat készíteni, az elsőt 2006-ban, majd minden évben folytattam, egyre nagyobb mennyiségben és bővülő fajtaválasztékban, 2008-ban pedig megvettem az első saját kis pincémet. A kísérletező kedvem a mai napig megmaradt, nagyjából 14 fajtával dolgozom.
Hogy mentek a kezdő lépések és mik voltak a fő irányvonalak?
A mesterképzést követően megpályáztam a 40 év alatti pályakezdő mezőgazdasági termelők támogatását a Fiatal Gazda Pályázatot, elsősorban bio borra és bio szőlőre kihegyezve. Ennek segítségével indíthattam el családi borászatomat 2012-ben. Jelenleg 7 hektár minősített bio szőlőültetvénnyel rendelkezem, a borvidéken egyedüliként. A borászatra is megvan az ökológiai minősítés, spontán erjesztéssel dolgozom, így szerintem sokkal különlegesebb borok születnek, mint a (bio) fajélesztők használatával. Fajtától függően 300-, 600-, legfeljebb 900 palackos tételekkel dolgozom, minimális kénhasználattal. Kiderült, hogy gyakorlatilag van két natúr borom is az új bortörvény szerint, ami teljesen egyedülálló a Mátrai borvidéken.
Milyen szőlőid vannak jelenleg?
Chardonnay, Muscat ottonel, Karát, Irsai Olivér – nem kifejezetten ellenálló fajták, viszont én terroir alapján bővítettem a területeket, a legjobb helyi dűlőket keresve. Van egy-két csemegeszőlőm is, továbbá Rizlingszilváni, Olaszrizling, nagyjából ezek a fehérek. Sillert készítek, nem rozét, mert ebben is nagyobb játékot érzek: itt már fahordót is tudok használni, a késői, túlérett tételeknél a maradékcukor szuper borokat ad. Minden évjárat más és több fajtával is dolgozhatok. A Zweigelt és a Kékfrankos a két fő fajta a sillerhez, néha Cabernet sauvignon-ból is készül. Emellett van Cabernet franc-om és Bíborkadarkám, Rubintosom ami különleges, illetve Portugieser is. A Bíborkadarka fajtának nagy pártfogója vagyok, és tudomásom szerint az országban egyedül én készítek belőle tanúsítvánnyal rendelkező bio bort. Ráadásul 55-60 éves tőkékről, komoly hozamkorlátozással, tehát gyakorlatilag a legjobb minőséget tudom elérni az országban. Nagy probléma, hogy minden évben egy hordónyi készül csak belőle a 0,6 hektárról, ugyanis a termés közel kétharmadát megeszik a szarvasok és az őzek, ezzel most is küzdök.
Merre értékesítesz, milyen nagyságrendekben?
Legfeljebb 3-4000 palackot évente. A COVID járvány idejére a külföldi piac nagyrészt kiesett, pedig van egy évről évre erősödő holland kapcsolat, illetve pár német vonal, ami most újjáéledt. Ezenkívül 3-4 étterem kínálatában megtalálhatók vagyunk, illetve helyben próbálunk meg minél többet eladni. Magyarországi kereskedőknek még nem adtam oda a boromat, próbálom saját magam értékesíteni borlerakatokban és közvetlen eladás útján is. Vendéglátást, borkóstolást is szervezünk egy gyöngyöstarjáni barátommal közösen, aki a szállást adja a vendégeinknek. Illetve egyre több a fesztivál a Mátrában és országos szinten is, ezeken a boros rendezvényeken én töltöm a kóstolót a poharakba nem egy alkalmazott, így személyesen tapasztalom a boraimról a pozitív visszajelzéseket. Ezek sok erőt adnak és kitartásra ösztönöznek a mindennapi munkák során.
Hogyan megy az együttműködés a hegyközséggel illetve a többi borásszal, hiszen boraiddal úttörő jelenség vagy a Mátrai borvidéken?
Ez érdekesen alakult, mert eddig én voltam az őrült borász, aki 2012 óta fizet azért, hogy ellenőrizzék, és nagyon fájt, hogy a többiek nem csinálják ezt a bio tanúsítást… a tavalyi év során mindez békült kicsit, mikor mi mátrai bortermelők, borászok – kicsik és nagyok egyaránt – egy asztalhoz ültünk. Fontos szerepe volt ebben Kovács Zitának a Mátrai hegyközség fiatal elnökének,
aki megújította, felébresztette a borvidéket. Rájöttünk, hogy csak egységes arculat megmutatásával tudunk érvényesülni a piacon, még ha nincs is meg a teljes összhang, hiszen a kis- és nagytermelők között sosem lesz ugyanaz az irány. De most legalább van egy közös nevező, ami alapján a termékleírást, az eredetvédelmet már el is készítettük. Ebben meghatározásra kerültek a bio és natúr borok követelményei is, egyértelművé téve a termékkategóriákat. A közös megjelenésre is mindenki rábólintott, ígéretes és előremutató az összefogás.
A következő feladat, hogy borvidékünk sokszínűségét – ami eddig a hátránya volt – úgy domborítsuk ki, hogy előnyévé váljon. Itt ugyanis sok a lehetőség, kiváló adottságokkal rendelkezünk: a legtöbb helyen van vulkanikus terroir vagy olyan dűlők, ahol kifejezetten egyedi és igen magas minőségű borokat lehet készíteni. De ezt ki is kell hangsúlyozni, úgy ahogyan az összefogást is. Szerintem nagyon jó úton halad a Mátrai borvidék.
— Hajdu Ferenc —
fotó: Fábián Levente
