A Mátra újjászületőben
5 Dudás Borászat
A mai Magyarország legmagasabb hegyvonulata által védett déli lejtőkön terül el a legnagyobb kiterjedésű történelmi borvidékünk. Itt a Mátraalján, Gyöngyös térségében zamatos borok, változatos kialakítású pincék, présházak találhatóak, melyek közül nem egy egészen unikális. Élmény felfedezni, ahogy egyre több minőségi családi pincészet jelenik meg saját önálló arculattal, a Mátra felől új szelek fújnak. Ez annyira izgalmas, változatos, hogy lapunkban sorozatot indítunk bemutatásukra.
Egészen elveszettnek érzem magam, a jelek szerint a GPS valamit félreérthetett, hiszen egy borászathoz tartok, itt meg egyik oldalon a temető sarka, körös-körül lepukkant ipari negyed, bizonytalan útburkolat, kerítések, nagy össze-visszaság. Egy billencs fordul ki az egyik telephelyről, törmelékkel megrakodva. Több évtizedes pincelátogatási tapasztalatom súgja, hogy ez valami indusztriál zóna, itt borászat nem létezhet. Hát ez kelepce gondolom, nincs más, mint hívom a tulajt hogy mégis merre forduljak. – Balra! – jön a válasz. – Mégis, mihez képest? – kérdezem. – „Jó helyen van, még egy kicsit előre, aztán jobbra, mindjárt ott leszek egy narancssárga Suzukival” – hallom végül a megnyugtató választ. És tényleg, kicsit a fatelep felé, aztán egy kanyar, és bent vagyok egy udvarban, ahol már látom a kóracél tartályokat, így aztán nyilvánvaló, hogy megérkeztem.
Az acéltartójú építmény a legkorszerűbb technológiát foglalja magában
Egy meglehetősen tágas udvar, jól érzékelhetően nemrég elkészült acélszerkezetes épülettel, kóracél tartályok kint is, bent is. Még az építkezés nyomai körös-körül, vegyítve kertészeti elemekkel, utcai dekorációkkal. Aztán előkerülnek a tulajok, Dudás János és felesége, Ildikó, valamint a junior borász, Sebestyén Patrik Dávid.
Körbejárjuk az épületet. Az általában úgy van, hogy ha elkészül egy új borászat terve, majd meg is valósul, akkor legtöbbször kiderül, hogy egyes részei szűkre sikeredtek a mindennapi gyakorlat során. Itt már úgy tűnik, eleve kissé túlzsúfolt a tér, megpakolva a legújabb, legkorszerűbb, legtökéletesebb technológiával. Bejárjuk az új létesítményt, mindenesetre kételyeim vannak, hogy ez hogy fog ebben a környezetben funkcionálni.
Aztán átmegyünk az udvar végébe, egy korábbi üzemi épületbe, ahol egészen 2005-ig vasöntöde üzemelt. – Hát ez nehéz falat lesz, gondolom. Vasöntödéből borászatot? Talán nehezebb, mint fából vaskarikát készíteni! Lemegyünk az üzemi épület alá, a pinceszintre. Hát ott eláll az ember lélegzete. Egy káprázatos, évszázados borospincébe csöppentünk hirtelen, egy olyan pincetérbe, ami monumentális hatásával vetekszik akár a tokaji Rákóczi-pince lovagtermével. Egy 22 méter hosszú, 8 méter széles téglaboltozatos terem kváderkövekkel vegyesen rakott oldalfalakkal, lenyűgöző térélménnyel.
A borospince homokfúvatással letisztított falai végre ismét hordókat rejtenek
A pincetér keleti végében jobbra is, balra is egy-egy hatalmas, egykoron üvegcsempével borított érlelőtartály, klasszicista ornamentikával díszítve. Így aztán a helyére kerül minden egy pillanat alatt. Nem arról van szó, hogy valaki egy elhibázott döntéssel a termőterületétől távol, egy elfuserált ipari környezetbe telepíti a borászatát, hanem arról, hogy fejetetejéről a talpára állítja az egész környezetet. Egy évszázados, ide, a Sárhegy aljába telepített patinás, tekintélyes borászati létesítménynek ad ismét értelmet és életet a Dudás család. Mert a mi kis történelmünk úgy alakult, hogy az ötvenes évek elején kijött a jelszó, hogy a vas és acél országa leszünk. Persze vasérc sehol a környéken, de nyilván Gyöngyösnek is ki kellett tennie magáért, ott is volt párttitkár, akinek bizonyítani kellett, hát volt egy impozáns gazdasági épület, egy borászat, melyet államosítottak, a tulajdonosokat kiirtották, kitelepítették, vagy menekülésre kényszerítették, és beindították a vasöntödét. Ahol a statikus aggódott, hogy az üzem alatti nagypince beszakad, ott átverték a boltozatot, és vasbeton oszlopokkal alapoztak. A vasöntöde nyilván eleve veszteséges volt, de az adott körülmények mellett a dotáció eleve be volt építve a szocialista tervgazdaságba. 2006-ig azért valahogy elvegetált az üzem, majd lehúzták a rolót.
A borászat szortimentje olyan tarka, mint címkéik, kupakjaik színvilága
Egy minden tekintetben csúcstechnológiát magában foglaló korszerű borászat csaknem 4000 hl befogadó képességgel, egy lenyűgöző, patinás hangulatot árasztó hordós nagypince 80 barikkhordóval, mely fölött egy rendezvényközpont van épp kialakulófélben. Nem kétséges, hogy a romantikus hangulatot nyújtó pince feletti létesítmény, a „boröntöde” nagy vonzerővel fog rendelkezni, ahol borbemutatók mellett étterem, lakodalmi helyszín jön majd létre, Gyöngyös egyik új értéke, nevezetessége lesz. Dudásék csak egy korszerű borászatot akartak létrehozni, ám közben lazán visszabillentették a történelem kizökkent kerekét.
Ez nem csupán egy új borászat létrehozása, ez több annál, ez küldetés. Visszaadni egy mesterien, a Sárhegy aljába telepített borászatnak az eredeti értelmét, rehabilitálni, ismét értelmes élettel megtölteni egy indusztrializálással időlegesen tönkretett övezetet, ez a legnemesebb urbanisztikai, városfejlesztési tettek közé tartozik, miközben természetesen a fő cél a mátrai termőhely értékeinek felmutatása, nagy minőségű, jóivású borok készítése.
A Mátra lábainál megújulnak az ültetvények ugyanúgy, ahogy a termelők borászati filozófiája is
És hogy miért 5 Dudásról szól a történet? A nagy kreátor természetesen a Dudás házaspár. De hát a tehetség néha elkényeztet egy-egy családot, így egyik lányuk festőművész, a másik Angliában végzett divattervező, míg fiúk keresett erőnléti edző. Így aztán a döntéseket a családi ötös hozza meg. Hogyan fér meg 5 Dudás 1 öntödében, az majd kiderül.
Az 5 Dudás Borászatot bemutató teljes írásunk magazinunk idei 5-6 számában lesz olvasható.
Dékány Tibor
