Ifjabb Gál Csabával folytatjuk interjúnkat, eme második részben az ágazatot legégetőbb problémáiról lesz szó
Van-e vészforgatókönyvetek a szőlőművelésre?
Szeretnénk az összes tárolóhelyet kihasználni borházunkban. Az eddig eladott termés mennyiségét csökkentjük a feldolgozási kapacitásunk növelése érdekében. Bízunk benne, hogy az így esetlegesen többletként fennmaradó bormennyiségre időközben találunk piacot. A szőlőben jóval nagyobb területen gazdálkodunk, mint amit a feldolgozó kapacitásunk indokolna. Bízunk benne, hogy felkarolják a szőlőtermesztési ágazatot és kapunk segítséget.
Milyen segítségre számítotok?
Tavaly támogatták a zöldszüretet, ami nem jó, de szükséges megoldás volt. Rossz érzés zölden leszüretelni a szőlőt, de így legalább az önköltség megtérült a támogatott területeken, mert az ott megtermelt szőlő felvásárló hiányában zöldszüret nélkül a tőkén maradt volna. Lepárlásra szoktak adni támogatást, ez a kényszerlepárlás. Átfogó segítség kellene, hogy hosszútávon stabilizálódjon a szőlő átvételi ára, kiszámíthatóbbá téve ezzel a termesztést. Mi is próbálunk technológiát váltani, új ültetvényeket telepítünk, amelyeken gazdaságosabb a termelés. De jelenleg csak olyan szőlőt ültetünk, ami majd a borkészítésünkhöz szükséges.
Nem szabad elfelejteni, hogy a bizonyos szintű gépesíthetőség ellenére még mindig egy kézimunkaerő-igényes ágazatról beszélünk. Úgy gondolom emiatt is kiemelten kellene kezelni a szőlőtermesztésben jelenlévő problémákat.
Folytatás következik a Bor és Piac magazin 3-4. lapszámában
