A koronavírus kapcsán nehéz helyzetbe kerültek a bortermelők. Sokan a turizmusra, a vendéglátásra, a helyszíni értékesítésre alapoznak, az ő forgalmuk gyakorlatilag leállt. Vannak, akik az exportra alapoztak, ők sincsenek könnyű helyzetben most, és vannak, akiknek az áruházláncokban is kaphatóak a boraik. A bolti eladások több országban is megugrottak, elsősorban az olcsó és közép árfekvésű borokból, de elképzelhető, hogy ez is csak egy átmeneti állapot.
Mi történik egy világjárvány esetén a borpiacon? Hogy reagálnak az emberek a veszélyhelyzetre? Mennyi bort fogyasztanak? Hogy rendeződik át a piac? Interjú Geönczeöl Attilával, garamkövesdi borász-agrárközgazdásszal, borszakíróval.
Hogy érint Téged a válság?
Ahogy mindenkit, furcsa és szokatlan. Én elfoglalom magam, itt vagyok Garamkövesden és járok ki a szőlőbe, sok a munka. De látom az embereken, hogy egy részük csak teng-leng, nem tudja, mit csináljon. Egyelőre alkalmazkodunk ezekhez az intézkedésekhez, de szerintem ez még csak a kezdet, és azzal sem igazán számolnak, hogy az embereknek egy idő után nem lesz munkájuk, pénzük. Nagyon rossz módszer a kormányok részéről, hogy kiemelnek néhány ágazatot, néhány vállalkozástípust, és rajtuk segítenek. Ráadásul későn, mikor már sok embert elbocsátottak, és a támogatásokat a munkahelyek megőrzéséhez is kötik. A járulékfizetés halasztása vagy elengedése is kevés, ha nincs bevétel, az alkalmazott fizetését se tudja a vállalkozó fizetni. És nincsenek elszigetelt ágazatok, a gazdasági hatás szép lassan mindenhová begyűrűzik.
A Te borászatodat hogyan érinti a válság?
Nagyon visszafogottan megy most a boreladás, ugye nincsenek rendezvényeink, kóstolóink, palackozni is kellene, és most emberem sincs. Engem a határkérdés is érint, hiszen sok vevőm magyarországi, és most problémás a szállítás, közlekedés. Próbálom elvégezni a szőlőben a munkáimat. A cégünknek nincs hitele, megtehetném, hogy bezárom a pinceajtót, és kéthetente ránézek a borokra. Ehelyett most a fizikai munkán van a hangsúly, még intenzívebben, mint bármikor, mert kiestek a napszámosaim. Akiket szoktam hívni, azoknak csak egy része bevethető, főleg a család, de például Édesapám több hete kintragadt Indiában, bár talán hétvégére sikerül hazajutnia. Vagy ott van Feri bácsi, aki elmúlt hetven éves, ennek ellenére a legnagyobb segítségem, jobban dolgozik és kitartóbb a szőlőben, mint egy harminc-negyvenéves. Alapvetően közvetlen megrendeléseink vannak, főleg étteremben és helybeli kóstolókon adtam el a boraimat. Egy két kereskedővel is együtt dolgozunk, de ők most leálltak, mert bezárták a vinotékákat is (a napokban újra nyithattak). A nagyobb borászatokhoz képest jobb helyzetben vagyok, mert mindent lepalackozok, csak palackos borokat értékesítek. Van készleten dugóm és palackom is, jópár tartályt fel tudok szabadítani, de üveget kellene még szereznem. Viszont azt hallottam, hogy az olasz üveggyárak leálltak, ezért nem nagyon van palack a piacon. Persze kérdés, hogy akarnak-e majd palackozni a borászok, hiszen erősen visszaesett a forgalmuk.
Mi a tapasztalatod, jelenleg hogy érinti a járvány a hazai borágazatot?
A badacsonyi Nagy és Nagy Borászatnak vagyok tanácsadója, nekik kilencvennyolc százalékkal visszaesett a bevételük, el kellett bocsátaniuk a pincei munkásokat, szinte csak a család dolgozik, a szőlőben pedig napszámosok. Eladásaik jelentős része italnagykereskedések, éttermek, kocsmák, bisztrók, büfék, szállodák, nem is beszélve a Balaton-partról, ahol ha így mennek a dolgok, nem lesz szezon. A legnagyobb partnereik a bedőlés közelében vannak, azok is ezen a piacon mozognak. Mindenkit el kellett küldeniük, csak egy-egy napra hívják őket vissza, ha van palackozás. Sok pincészetnél hasonló a helyzet. Akinek vörösborai vagy tovább érlelhető fehérborai vannak, az még elvan egy ideig, érleli a borait hordóban, vagy átfejti őket tartályba. De mi lesz a rozékkal, Irsaikkal például?
Milyen „best practice-ek„ vannak más országokban?
Több cikket olvastam arról, hogy mi történik Amerikában, ott még emelkedtek is az eladások sok helyen az online csatornák és egyéb megoldások miatt. De ott más a vásárlói kultúra, mi nem építettük fel azt a piaci csatornát, amit ők. Közép-Kelet Európában igen gyenge az internetes kereskedelem, a legtöbb borászatnak saját webshopja sincs. Ami önmagában még egyébként nem is lenne elég, hiszen nem annyiból áll az online kereskedelem, hogy van egy webshopod! Ki kell alakítani a rajongótábort, borklubot ahhoz, hogy mozgósítani tudd őket.
Olvastam egy érdekes összefoglalót Curts Phillipstől, amiben leírja, hogy milyen módon tartanak virtuális kóstolókat. Az egyik módja, hogy élőben beszélnek a borokról, interaktív módon. A platform lehet Skype, Zoom, FaceTime, Instagram Live, Facebook Live, stb.. A másik, kevésbé interaktív az egy előre felvett videón keresztüli bemutatkozás, amit megosztanak a saját honlapjukon, vagy a közösségi médiában. A Wine Business Mounthly webinariumot rendezett, ahol három borász osztotta meg a tapasztalatait az eddig tartott virtuális borkóstolóiról.
Húsvét után folytatjuk a beszélgetést!
