A mennyiség szerencsés esetben átcsaphat minőséggé. Vannak vidékek, ahol már annak is örvendünk, ha van 3-4 minőségi termelő. A Neszmélyi Borvidék viszont már jó néhány éve folyamatosan bizonyítja, hogy minőségi bortermelőinek köre jócskán meghaladja a tucatnyit. Ahány borászat, annyi egyéniség, annyi izgalmas specialitás, annyi sajátságos filozófia áll mögötte. Mostanra már eljutottunk odáig, hogy mindez már nem is meglepetés. Tudjuk, hogy ez a borvidék nagyon szép eredményeket ér el, és így nyugodtan hátradőlhetünk, és élvezhetjük a neszmélyi borok szépségeit, a neszmélyi borászok szakmai elhivatottságát.
Tatán negyedik alkalommal rendezték meg a Tavaszi kvaterka borbemutatót. A felvezető remekül volt koreografálva, Bencsik János országgyűlési képviselő ismertette Tata és környéke történelmét és ezzel párhuzamosan az új fejlesztéseket, amit meg-megszakítottak az egyes borászatok, és boraik bemutatásával. A borászatok bemutatása Turay Istvánnak, a Neszmélyi Borút Egyesület vezetőjének jutott feladatul. A borvidék szépségeinek, táji adottságainak feltárásához a Szent István Egyetem tájépítészeti karán készült borúti stratégiai terv ami a két körzetből álló borvidéket szépen fűzi egybe a táji, épített környezeti értékeket a legeredményesebb borászatokkal.
Mint Bencsik Jánostól megtudhattuk, Tata a királyok és borok városa. A vár építését Zsigmond király fejezte be, aki több mint egy éven keresztül innen irányította az országot. Mátyás király aztán 13 éven keresztül tartózkodott Tatán, ahol pedig királyi udvartartás van, ott borra is szükség van, mégpedig nem is akármilyen minőségűre.
Az idei Tavaszi Kvaterkára 150 benevezett borból a zsűri 96 tételt választott ki, amely a közönség elé került. A bemutatón az első tétel a Szőllősi Pincészet ’19-es Irsai Olivérje volt parfümös illattal, izgalmas savakkal, ami visszaigazolta a remek évjárat szépségeit. Lévén hogy a pincészet alapítója, Szöllősi Mihály az Év Bortermelője büszke címének viselője, így rögtön az első tétel magas színvonala nagyon senkit sem lepett meg.
A Süttő térségében 60 hektáron gazdálkodó Gelbmann birtok a borvidék egyik érdekes színfoltja. Területükön 10 hektáron szőlő meg két tó található, ami körül 100 marha és 50 bárány legelészik. Különös gonddal elkészített ’19-es Királylánykájuk, melyet 2 ½ hónapig finomseprőn tartottak, meggyőző volt. Petőcz Gábor 5 és fél hektáros birtokán 5 fajta szőlőt gondoz. ’19-es Chardonnay-ját kóstolhattuk meg 13-as alkohollal, magas savval és ásványos zamatokkal.
A Kősziklás Borászat is már korábban megalapozta hírnevét. ’19-es Rajnai Rizlingje nagyjából eléri a pannonhalmi szép rajnaik nívóját. Kezdetben fahordóban érlelték boraikat, ám idővel úgy érzékelték, hogy acéltartályban boraik savtartalma szebben jelenik meg. Bősze Csaba 8,5 hektáros ültetvényében mintegy 13 különféle fajtát vett át, mivel területén valaha mintaültetvény volt fajtabemutatóval. A folyamatosan bővülő birtokáról egy szép, gyümölcsös rozét kóstolhattunk három fajta (Kékfrankos, Zweigelt, Pinot Noir) erényeit összekombinálva. Ugyancsak rozét mutatott be a Nyitnikék Pincészet is, szájban szépen fejlődő ribizli-eper-málna-cseresznye ízélményekkel.
Maller Zsolt, a Currus Kispince tulajdonosa a borvidék egyik legizgalmasabb szereplője, akit a térség borászai filozófiai megnyilvánulásai miatt is tisztelnek. ’18-as, Árnyékvilág fantázianevű Juhfarkja valódi élményt jelent, egy igazi komplex élmény, nyilvánvalóan 90 pont feletti értékekkel. Csodás borsort jelentettek a bemutató tételei, és a borvidék sztár-borásza még csak ekkor következett. A Kamocsay Ákos által készített és bemutatott Hilltop Olaszrizlingje marcipánságba hajló mandulás zamataival kiemelkedő szépségeket mutatott. De hogy érzékelhessük, a borvidék a kékszőlők világában is tud nagyot nyújtani, a kóstolón a zárótétel egy 2018-as Pinot Noir volt a Kősziklás Pincészettől. A nagyteremben aztán mindenki szabadon tobzódhatott a csaknem 100 kiválasztott tételből.
Dékány Tibor