Dr. Zelnik Józsefnek, a Magyar Bor Akadémia alelnökének, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjának megjelent új kötete, melynek címe: Az idegen megváltása. A Magyar Művészeti Akadémia Kiadó által megjelentetett könyvnek ünnepélyes bemutatóját az utolsó októberi héten tartották a Pesti Vigadó Víg Varjú dísztermében.
Filozófiai cuvée, talán így is lehetne nevezni a jeles gondolkodónk, etnográfus írónk új kötetének műfaját. Korábbi albumával, melynek címe „A nagy szertartás – A bor csodája” már beiratkozott a borkedvelők szívébe a szerző, melynek új kötetét is nagy érdeklődés előzte meg.
Zelnik József új kötetéről a szerző Farkas Ádám szobrászművésszel, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjával, és Kulin Ferenccel, a Magyar Művészet főszerkesztőjével beszélgetett Falusi Mártonnal, az est moderátorával. De mivel egy új könyv bemutatója mindig ünnep is egyben, az ünnep pedig akkor igazán ünnep, ha pezsgőspalackok is durrannak, Koch Csaba gondoskodott arról, hogy minőségi nedű kerüljön a poharakba.
A könyv kísérletet tesz arra hogy kimazsolázza nagy korok, nagy szellemi és vallási irányzatok, nagy-formátumú gondolkodók, írók, festők, szobrászok hatása hogyan csapódhat le a posztmodern társadalmi tudaton, mi az, amit tanulságként levonhatunk, mi az, ami kihullott a rostán, és mi, az, amiből továbbra is építkezhetünk. Nicolas Cusanus, Hölderling, Goethe, Franz Rosenzweig, William Blake, Nietzsche, vagy idehaza Hamvas Béla, Pap Gábor, Csoóri Sándor, Hernádi Gyula mennyiben hatott korának történelmére, történetére.
A könyvet olvasva az ember csak azon sajnálkozik olykor, hogy miért nem találkozhatott korábban ezekkel a gondolatokkal. Bárhonnan lehetne ezzel a mottóval idézetet találni a könyvben, mégis hadd emeljünk ki egyet ezek közül. „A hamis próféták minden szellemi erejével és erőszakosságával színre lépett a romboló értelmiség díszpéldánya, Karl Marx. Jó ismerőse és barátja, Heine Marxot az önmaguk előtt megistenült istentelenek közé sorolta, joggal. Ez a két terrorista szellem, Heine és Marx ikertestvér volt amoralitásban és zsenialitásban. Megdöbbentő, milyen élesen látta Heine a Marx által megálmodott szocialista jövőt. Szerinte a kancsukától, vértől, istentelenségtől és nagyon sok veréstől bűzlik. Csak rettegéssel gondolok arra az időre, amikor ezek a sötét képrombolók kerülnek uralomra.
(Miért pont ezeket a mondatokat emeltem ki? Mert a könyvet a villamoson olvastam, és amikor épp ezeknél a soroknál jártam, kinéztem az ablakon. Előttem a koszorúkkal elhalmozott Nagy Imre szobor bontakozott ki a fák mögött. Arra gondoltam, talán ma már csak kevesen emlékeznek arra, hogy ennek helyén Marx és Engels gigantikus feje emelkedett még pár évtizeddel ezelőtt.)
(dékányT)