Egy lián megzabolázása, avagy hogyan tartsuk kordában a kordont

metszes

A telet a szőlő nyugalomban tölti, de mi, szőlészek most sem pihenhetünk. Ekkor aktuális ugyanis az egyik legfontosabb és számunkra legizgalmasabb fitotechnikai művelet, a metszés. A letermett részek eltávolításával nemcsak a tőkék méretét korlátozzuk, de az ültetvény fenntarthatóságát is biztosítjuk. A meghagyott rügyek számával a lomb szerkezetét és a várható fürtök számát, vagyis a termés minőségét, illetve mennyiségét alapvetően meghatározzuk. Rövid összeállításunkban a metszés gyakorlatát úgy szeretnénk bemutatni, hogy közben azt is elmagyarázzuk, mit, miért csinálunk. Ha ugyanis megértjük a növényt, és ismerjük annak alaptermészetét, könnyebben tudjuk megzabolázni, hasznunkra fordítani azt.

Sokszor leírtuk már, és ezután sem kihagyhatatlan információ, hogy a szőlő alapvetően liántermészetű növény, mellyel eredeti élőhelyéhez, a ligeterdőkhöz igazodott. A fákra felkúszva, a lombkorona külső felületét próbálja meghódítani, hogy minél több napfényhez juthasson. A napfény nemcsak a tartaléktápanyagok felhalmozásához, de mutatós, színes terméseinek beérleléséhez is nélkülözhetetlen. Bogyói a madarak odacsábításával járulnak hozzá a növény terjedéséhez. A liánszerű habitus nyomai az ültetvényben is tetten érhetők, nekünk küzdenünk is kell ezek egy része ellen, illetve biztosítanunk kell a növény igényeinek kielégítését. A szőlő fénykedvelő növény, az állandó nap felé törekvés miatt alakult ki a csúcsdominancia jelensége, vagyis hogy mindig a legfelsőbb rügyek fakadnak intenzívebben, és a felsőbb helyzetű hajtások növekedése rendre a legerősebb. Ezzel a jelenséggel a tőkeművelésmód kialakításakor, de fenntartásakor (metszéskor) is folyton számolnunk kell. Az állandó fény felé törekvés másik látványos eleme a zöld részek igen erős növekedése, hiszen a hajtások egy tenyészidő alatt akár 2-5 méterre is „elfuthatnak”. Termesztői szemszögből ez az állandó zöldmunkázást jelenti. A fénynek nemcsak a lombozat nettó fotoszintézisében és a termésminőség alakulásában van szerepe, hanem a levélnyél tövében differenciálódó rügyek fejlődésében, termékenységének alakulásában is.

A cikk folytatása a Bor és Piac magazin első 2019-es számában olvasható. A szerzők (Varga Zsuzsanna, Bálo Borbála, Bodor Péter) a Szent István Egyetem Kertészettudományi Kar Szőlészeti Tanszékének oktatói.