Az István Pincészet által megrendezett Kadarka-fesztivál a hivatalos borversenyen és előadásokon túlmenően számtalan eszmecserére adott lehetőséget, melyek fókuszában természetesen a térség dédelgetett terméke, a Kadarka állt. Mert ahogy Kiskőrös polgármestere, Domonyi László mondta, nekünk van a Petőfink, meg van a Kadarkánk.
Hogyan értékeli a Kadaka helyzetét és szerepét napjaink szortimentében? – tettem fel a kérdést Ferenc Vilmosnak, a jeles szekszárdi borásznak, borszakértőnek, a Magar Bor Akadémia tagjának.
„A Kadarkának igen sok arca van. A fajta sokszínűségét jelezik már eleve a fajta-klónok. Ha megnézzük a hazai Kadarka-állományt, azt a pár száz hektárt, ha van még annyi, azt látjuk, hogy millió klón, millió termőhely, millió pincészet, és ez a sokszínűség jelenti a Kadarka igazi értékét. A Kadarkának nagyon fontos a megfelelő terület, ahol jól érzi magát, kellőképpen szellős, alacsony kordonnal, alacsony hozammal nagy minőséget lehet elérni vele. Nagyon kényes szőlőfajta, ezért csökkent le a termőterülete a rendszerváltoztatásig. Az öreg, bakművelésű tőkék adják még ma is a kiemelkedő értéket, lévén, hogy földközelisége miatt teljesen más az érési intenzitása. Szekszárdon déli kitettségben a löszös talajon érzi magát igazán jól, ahol a reggeli szél hamar leszárítja róla a harmatot. A rossz időjárási ciklusokban megfelelő kezeléssel, zöldmunkákkal akár 10-15%-ot lehet rajta javítani, ez lehet hogy épp meg tud menteni olyan évjáratot, olyan értékeket, ami később csodaszámba megy. Mostanában sajnos épp azokat a szereket vonják ki a kereskedelemből, amelyekkel meg tudtuk védeni ezt a kényes fajtát.”
Ferenc Vilmos az Öreg Tőkék Kadarkája alkotójával, Vida Péterrel
Mégis, ha meg kéne indokolnod, hogy ennek a fajtának a termelése a számtalan nehézség ellenére is miért jelent kihívást, akkor mit válaszolnál?
„Csak azt, hogy szükség van rá. Ezt Szekszárd bizonyítja a legjobban, ahol a hatvanas években még az összes kékszőlőből a Kadarka aránya 60-70%-os volt. Nem vesződtek volna vele annyit, ha nem érte volna meg. Persze voltak jó évjáratok meg rossz évjáratok. Hogy ilyen magas volt a Kadarka aránya, az mégsem a véletlen műve volt. A Kadarka nem az a fajta, amelynek ott kell lennie a nagy szupermarketekben. A Kadarka viszont pont az a fajta, amelynek – ha szekszárdi vagy – ott kell lennie a pincédben. Mert ha nincs Kadarkád, akkor az eléggé ciki, ha odajön egy csapat, borkóstolót csinálsz, és nem tudod megmutatni, hogy ez a szekszárdi Kadarka, kimarad a borsorból. Nálunk éppen ezért nagyon sokféle Kadarkát készítenek. Évjáratfüggően van nagy Kadarka, van Kadarka Siller, vagy a fehér Kadarka, aminek Szekszárdon óriási hagyománya van, és ami a piacon unikum, kékszőlőből fehérbort készíteni. A Kadarkának gasztro-borként ott kellene lennie minden termőhelyi étteremben, hiszen paprikás ételekhez, egy jó halászléhez nincs ami ennél jobban menne. De akár aperitív italnak is tökéletes.”
(Dékány Tibor)
