Voltak már szőlész-borász konferenciák korábban is az országban, Füreden, Sopronban, Egerben, amelyek fontos fórumai voltak a folyamatosan megújuló hazai borászatnak. Mégis úgy tűnik, hogy a leginkább életképes konferencia-modellt a tavalyi első, meg az idei második Országos Szőlész-Borász Konferencia modelljében sikerült megtalálni.
Ebben a felállásban szorosan ott áll a nyílt fórum mögött a Szent István Egyetem 75. évvel ezelőtt alapított Szőlészeti Tanszéke, Borászati Tanszéke, vagyis országos léptékben legmagasabbként értékelt szakmai háttere olyan szakmai és szakmaközi támogatással, mint a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, a Magyar Bor Akadémia, valamint a Junibor.
Hihetnénk, hogy oly sok tapasztalás, fejlődés, oly sok hazai és nemzetközi elismerés után már nagyjából kialakultak azok a szakmai célok, melyeket követve a borászat harmincvalahány év próbálkozásai után rátalált a sikerhez vezető sárga-köves útra, azonban a dolog sajnos egészen másként fest. Hiszen vannak itt olyan időközben begyűrűző problémák, mint a globális felmelegedés, ami már önmagában is épp elég nagy gond lenne, de talán még ennél is nagyobb bibi, hogy kaput nyit a mediterrán felől érkező újabb és újabb kártékony muslinca-, kabóca-, és gombafajtáknak, melyek ellen nem egyszerű védekezni. Ugyanakkor itt van az egyre hangosabban artikulálódó igény az egészséges környezetre, ami szembe megy a fertőzések, kártevők elleni védekezés szükségességével.
Kicsit olyan ez, mint a küzdelem a sárkánnyal melynek ha egy fejét levágjuk, kettő nő ki a helyében. Hogy az adott helyen, az adott pillanatban megtaláljuk a megfelelő megoldást, ahhoz a legmegfelelőbb szakmai hátteret ma a SZIE Szőlészeti és Borászati Tanszékei biztosíthatják. A kihívások változó korunkban folyamatosan jelentkeznek, így óriási szükség van erre a szakmai fórumra, melyen a SZIE dékánja, professzorai, professzor emeritusai a nemzetközi tudomány aktuális megoldási lehetőségeinek megfelelően, világszínvonalhon adnak útmutatásokat. Ami pedig napjaink, és a jövő lehetőségeit illeti, itt van a digitalizáció, az okos telefon-applikációk, a GPS-technológiák, a robotizáció lehetőségei.
Digitalizáció a szőlőtermesztésben; Rovarkártevők és védekezési lehetőségek; Innovatív szőlőfajták a környezetbarát termesztésben; Környezetkímélő technológiák – erről szóltak a Szőlészeti Szekció előadásai. Új szempontok a változó világban, kihívások, a SO2 szerepe a borászati technológia során; Pezsgés a borokban: a CO2 jelentősége, oldott oxigén kérdése; A battonage jelentősége, megoldásai; Brettes jelleg, karakter nyomon követése analitikai és érzékszervi szempontból – ezek pedig a Borászati Szekciók fő témakörei voltak. A plenáris ülés záróelőadását dr. Pásti György egyetemi docens úr tartotta A rozé jött, látott és győzött… – címen a hazai rozéról, mint sikertörténetről, Gál Csaba és Gálné Dignisz Éva korreferátumával.
Kihívásból, nehézségből van éppen elég, de ugyanakkor az eredmények nem csupán megnyugtatóak, hanem komoly örömködéseknek adhatnak teret. Ezt bizonyította a zárópiknik is, melyen az idei rozék ismét tanújelét adták annak a közismert ténynek, hogy bármilyen kicsik vagyunk is, rozéban nagyot tudunk alakítani. A rozékon túlmenően voltak azért olyan szép száraz fehér, száraz vörösborok, nemes édesborok is, melyeknek az ember képzeletben kapásból 90 pontnál is többet adott volna. Mégis, ami a legnagyobb optimizmusra hangolta az embert, az az a hangulat volt, az az örömteli, baráti látvány volt, ahogy a szakma együtt van – borászok, elméleti és gyakorlati szakemberek – baráti közösséget alkotva.
(dékányT)
