Portré rovatunkban: Nyitrainé Dr. Sárdy Diána

1993-ben érettségizett a budapesti Kaffka Margit Gimnáziumban. 1995-ben felsőfokú áruforgalmi szakképesítést szerzett a Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskolán. 2000-ben okleveles élelmiszermérnökdiplomát kapott a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Élelmiszertudományi Karán. 1999-ben szakmai gyakorlatot töltött Ausztriában, Klosterneuburgban, a Bécsi Szőlészeti és Borászati intézetben. 2005. PhD szigorlat, PhD. tézisek védése, a bioborok összetételének vizsgálata címmel. Munkahelyei: 2003-2008 között tanszéki mérnök a Budapesti Közigazgatási és Államigazgatási Egyetem Élelmiszertudományi Karának a Borászati Tanszékén. 2008-tól egyetemi tanársegéd a Budapesti Corvinus Egyetem Élelmiszertudományi Karának a Borászati Tanszékén, majd 2010-től egyetemi adjunktus, 2014-től egyetemi docens ugyanott. 2016-tól tanszékvezető egyetemi docens az időközben a Szent István Egyetemhez csatolt intézményben.  2017. december 4-től az SZIE Kertészettudományi Kar dékánja.

 

„Gyerekkoromban kora tavasztól késő őszig Balatonalmádiban töltöttem a nyarakat. Már akkor kapcsolatba kerültem a borral, de nem gondoltam, hogy borász leszek. Emlékszem, ahogy a helyi gazda, Karcsi bácsi hozta nekünk a finom fröccsöket.

Az iskolában minden érdekelt, a kémia, a fizika, a földrajz, a magyar nyelv, az irodalom és a történelem is. Szerettem tanulni, ezért mentem gimnáziumba.

A Kaffka Margit Gimnáziumban érettségiztem 1993-ban. Amikor egyetemet kellett választani, nem tudtam, merre menjek. Érdekelt az ELTE Természettudományi Karán a földrajz. Érettségi után végül a KVIFK-re jelentkeztem posztgraduális kereskedelmi képzésre. Két év után rájöttem, hogy a kereskedelem és a marketing nem az én világom, akkor jöttem át a Kertészetire. A tanulás és a kutatás iránti vágyam hozott ide. Édesanyámék mindig támogattak abban, hogy tanuljak.

2000-ben kellett kiválasztani, hogy miből írjam a diplomamunkámat. A bio- és a hagyományos borok összehasonlítását végeztem, és annyira jól sikerült a tanulmányom, hogy az első helyezést értem el.  Ekkor lehetőségem nyílt rá, hogy doktoráljak és természetesen kapva kaptam az alkalmon. Jelentkeztem doktorandusznak, nagy örömmel töltött el a kutatás. Három évig voltam doktorandusz Kállay professzor irányítása alatt, majd tanársegéd lettem, ezután adjunktus, nemrég megkaptam a docensi kinevezésemet. Három napja pedig megválasztottak a Szent István Egyetem Kertészettudományi Kar dékánjának.

Amikor nem az egyetemen dolgozom, akkor szeretek mozogni, imádok táncolni.  Gyerekkoromban balettoztam és jazzbalettoztam. A bakancslistámon ez még mindig fent van. Ha két életem lenne, akkor a másikban táncos lennék, és profi szinten zongoráznék. Azért most is kapcsolódom a mozgáshoz. 2012-ben megszereztem a fitnessz sportoktatói képzést. Már az egyetemi éveim alatt elkezdtem tornázni. Így ezzel, hogy oktató lettem összekötöttem a kellemest a hasznossal. Korábban heti kétszer, háromszor jártam, most egy héten két órát tartok és részt veszek oktatói edzéseken is, ahol mindig megtanuljuk az új koreográfiát. Az úgynevezett Bless You Gymn irányzatot oktatom. Emellett szabadidőmtől függően heti egyszer-kétszer futok. A kiegyensúlyozott, szerető családi háttérnek is köszönhetem, hogy mindezt elértem. Mindezt azért tudom megtenni, mert isteni szerencsém van a férjemmel. Köszönöm a támogatást szüleimnek, a bátyámnak, a nagyszüleimnek, az unokatestvéreimnek, az anyósomnak, az apósomnak és a sógornőimnek is.

Rendkívül sokat köszönhetek a Borászati Tanszéken dolgozó kollégáimnak is, különösen Kállay Miklósnak, aki pótapaként figyel rám, amióta édesapám elhunyt. Az, hogy tanszékvezetőből dékán lettem, a kollégák érdeme, mert a háttérmunkát mindig tökéletesen biztosították. Úgy gondolom, tanszékvezetőként az a dolgom, hogy a tanszéki kollégákat helyezzem előtérbe, dékánként pedig az, hogy megerősítsem a tanszék pozícióját. Anyatigrisként tekintek a kollégákra, számomra olyan, mintha a családom lennének. Mindent megteszek értük, ők a kiscsibéim, akikre vigyázni kell. Édesanyámtól örököltem ezt a habitust, aki szintén anyatigris típusú és a lányaimat is hasonlóképpen védi.  Nagyobbik lányom, Flóra 12 éves, Réka pedig márciusban lesz 7 éves. Flóra lányom német nemzetiségű iskolába jár, most kajakozik, korábban társastáncolt és szinkronúszott, Réka most kezd majd balettozni. Férjem is a lágymányosi Spartacus Sportegyesületben kajakozott, ő vezette az egyesületet és a sógorom is ott volt kajakedző. Anyósom erre azt mondaná, hogy a gének nem hazudnak.

Azzal, hogy megválasztottak dékánnak, nem érzem azt, hogy eljutottam a csúcsra, azt látom inkább, hogy ez mennyire nagy feladat. Azt gondolom, hogy minél többet tudunk, annál jobban látjuk, hogy mennyi mindent nem tudunk. Célom az, hogy jól helyt tudjak állni ebben a pozícióban.

Kutatásaim során azt vizsgálom, hogy a bioborászatban milyen komponensek vannak analitikailag a borokban, hogyan változik az élettani hatásuk, koncentrációjuk. Hogyan lesznek jelen a borban egyre koncentráltabban az élettanilag fontos vegyületek, hogyan segíti ezt elő a borászati technológia. Konklúzióm, ha ugyanaz a minőséget elő tudjuk állítani, mint a hagyományos technológiával, akkor érdemes ezt a tevékenységet környezetkímélően folytatni.

Kedvenc szőlőfajtám a Sauvignon blanc, imádom az új-zélandi stílusú, szemtelen, harsogó karakterű változatát. Egyszer, ha sok pénzem lesz, akkor talán én is készítek majd ilyen bort. Milyen jó hely is lenne erre az Etyek borvidék!”