Kéknyelű és Rózsakő New Yorkban

Idén ismét New Yorkban járt Badacsony. Ezúttal a Kéknyelűeket és a Rózsaköveket kóstoltuk végig, melyek közül a Vinitalyn is bemutatunk majd egy tételt.

 Nemzetközi szinten Magyarország egyik kitörési pontja lehet a jól felépített Badacsony márka. Ez egy olyan adottságunk, amire bátran lehetünk büszkék. Sok szempontból úttörő a borvidék, gondoljunk a borvidéki régiós buszjáratra, ami mintegy ötven pincészetnél áll meg, és amire le- illetve felszállhatnak a vendégek, miközben akár egy tucat borászatot is megismerhetnek egy nap alatt.
Idén ismét New Yorkban járt Badacsony. Ez az impozáns rendezvény minden évben újdonságokkal rukkol elő. Mivel két nap múlva indulunk a Vinitalyra, ahol Szásziék Szentgyörgyhegyi Kéknyelűjét mutatjuk be a nagyközönségnek, így a Kéknyelűeket és a Rózsaköveket kóstoltuk végig. Kezdjük hátulról a sort.

A Sabar Borháznál egy éve új, fiatal borász keze munkáját tükrözik a borok, akinek borászati filozófiájáról rövid beszélgetésünk alatt kiderült, hogy a fát csak díszítésre használja. Földi Bálint elvégezte a szőlész-borász szakmérnöki képzést, majd három hónapot dolgozott Új-Zélandon. A Sabar 2015-ös Kéknyelűje még csak félig az ő munkája, a korábban kóstolt Kéknyelűekhez képest meglepően minerális és szikár volt, inkább a terroirt adta vissza, mint a fajtát. Rosétesztünkre készülve megkóstoltuk egy roséjukat is, ami az első 2016-os bor, amivel kijöttek a piacra, és ez már Bálint alkotása. Ezek után csak annyit mondtunk nekik, hogy „nevezzétek be”. Mint egy provence-i rosé magyar fűszerességgel, izgalmakkal; meggypirosba hajló színű, kerek, bársonyos stílusú bor, amiben nem a savak dominálnak.

Borbély Tomiék hozták a tőlük megszokott magas minőséget Kéknyelű-vonalon. A Rózsakövük még fiatal, ezért nem olyan rendkívül ásványos még, mint amit Szásziéknál tapasztaltunk, hanem egy üde, friss, inkább gyümölcsös bort ad.

 

 

 

Istvándy Gergőék mintha minket vártak volna, náluk minden „kékbe borult”. A Kéknyelű fajta, a kékóra, és még a Kéktúra is ott halad el felettük. A Kéknyelűjük a csúcsboruk és méltán szolgál erre a jelzőre.

Nyáriéknál a Kéknyelű leginkább akác- és narancsvirágra és különböző kék virágokra emlékeztetett. Azt a fajta elevenséget és természetességet tükrözte, amit Nyári Ödönéknél tapasztalni szoktunk.

Szásziéknál alapos kóstolón vettünk részt. A Kéknyelűjük számunkra az est csúcsbora volt. Rendkívüli terroirbor – akárcsak a Rózsakövük -, annak is a légies variációja. Míg a Rózsakő a nyers erőt jelenítette meg a rendkívüli ásványosságával, tűzkövességével, ugyanakkor elegáns maradt, addig a Kéknyelűjükben minden finomság benne volt. A Rózsakő szigligeti, ahol a klíma szubmediterrán jellegű a Balaton közelsége miatt, a Kéknyelű pedig szentgyörgyhegyi, kontinentális jellegű uralkodó klímával. Nem véletlenül nevezték az „urak borának”: aki issza, különlegesnek érezheti magát, és nem csak azért, mert a HNT nyilvántartása alapján 50 hektár sincs belőle. „A Kéknyelű Badacsony anyakirálynője.A speciális mikroklíma is közrejátszhat abban, hogy a Kéknyelű csak itt érzi jól magát. A különleges, szikár, bazaltos talaj, ami az ásványos ízeket kölcsönzi, a Balaton közelsége miatti szubmediterrán klíma jellemző a tóhoz közeli helyekre, ezen kívül a barna erdőtalaj. Ezek így együtt Magyarországon belül csak itt találhatóak meg. A Kéknyelű a legfelső polcos boraink között van. Odafigyeléssel, sok-sok szeretettel és ápolgatással minden második évjáratban ki tudjuk hozni. A fajta szempontjából problémásabb évjáratokban, pl. 2016-ban a sok napsütés miatt pl. habzóbort késztettünk belőle” – foglalta össze ifjabb Szászi Endre a Kéknyelű sajátosságait.