Február 22-én és 23-án (ma és tegnap) tartották Egerben az Eszterházy Károly Egyetem és az Egri Borút Egyesület szervezésében, idén immár 19.-ik alkalommal a Szőlészeti és Borászati Konferenciát. A rendezvény tematikáját és előadásait hagyományosan az ágazat minőségi fejlődését szolgáló legfontosabb témakörök köré szervezik. A tegnapi nap első előadója ifj. Szepsy István volt.
Ebben az évben a szőlészeti és hordóhasználati innovációkon túl, termékfejlesztésről és birtoképítésről, bormarketingről, borturizmusról, ezek kereskedelmi és vendéglátással összefüggő kérdéseiről, nem utolsó sorban pedig a borvidéki és borrégiós összefogások jó és követendő példáiról hallhattunk előadásokat, melyekhez a keretet az Eszterházy Károly Egyetem Szőlő-bor Kutatás-fejlesztési Kiválósági Központjának eredményei és tervei adták.
A konferencia első témája a Birtoképítés és birtokmenedzsment volt, ezen belül az első előadó ifj. Szepsy István. Az ifjabbik Szepsy előadását visszatekintéssel kezdte, felvázolta a Tokaji bortermelés történelmi előzményeit, majd megállapította, hogy a történelem elmúlik, a termőhely viszont, ebben elsősorban a Mádi-medence geológiája állandó. Tokajban a dűlőknek meghatározott a lehatárolásuk, ennek titka a térség geológiai kialakulásában rejlik. Itt Tokajban nem csupán vulkáni kőzeten, hanem a hidrotermális kőzet-átalakulás rengeteg reminerázáció olyan rétegeket hozott létre, melyek hamuját víz alatti vulkánokról lévén szó – a víz felfogta, és nem engedte szétszóródni, majd a forró víz folyamatosan átalakította a földpátokká, így jött létre a zeolit, amely a legértékesebb. 63 féle kőzetet jelöl Tokaj bányászati célra történt földtörténeti térképe. Porózus, átjárható rétegek jöttek így létre, amiből a szőlő gyökérzete értékes anyagokat szippant magába. Tokaj mindezt korábban nem tudta megmutatni, hiszen az aszúra építette termék-stratégiáját.
Ezt a csodálatos, egyedülálló minerális sokszínűséget kellett megmutatni, vagyis fel kellett fedezni a száraz furmintot, ami mindezt meg tudja jeleníteni. Erre építve dolgozta ki a Szepsy Birtok a saját stratégiáját, ami aztán utat talált a Mádi Kör többi termelője felé is. Az első ütem a vizsgálat volt, melynek főbb megállapításai a következőek voltak:
- A jelenlegi kínálat nem jó, több mint 50% az alacsony minőségű bor.
- A Tokaji Borvidék 50%-a parlagon van.
- A térség népességmegtartó ereje rohamosan csökken.
A kihívásokra választ kell adni, erre épült fel a koncepció, melynek első ütemben a száraz furminttal Tokajt új stratégiai pályára kell állítani. Második ütemben dűlőszelektált tételek készítésével lehet a borvidék értékeit jobban kifejezni, és alrészleteit ismertté tenni. Harmadik ütemben a már ismertté tett dűlőmegjelölésekkel visszahozni az édes tételeket is, a késői szüretet, a szamorodnit. Negyedik ütemben lehet aztán az előzőekre építve az aszút is visszahozni, de mennyiségileg sokkal kisebb százalékban, mint ahogy azt korábban a tokaji termékszerkezet tartalmazta. Természetesen folyamatosan rengeteg részletkérdést kell még tisztázni. Mikor lehet a Hárslevelűt is beemelni a termékszerkezetbe? Milyen legyen a Furmint-kép? Hogyan kezeljük az almasav-bontást, tartalmazhat-e, és ha igen, akkor mennyi maradék cukrot? Ezekre a kérdésekre még választ kell keresni, de ezek már részletkérdések.
Mindenesetre Tokaj elindult ifj. Szepsy István által megrajzolt pályán. Elgondolkodtató, hogy ez a nagyívű stratégia egy családi pincészet műhelymunkája folyamán született meg, holott messzemenő állami támogatást érdemelt volna.
