A Hidaspetre dűlőt úgy találhatjuk meg, ha a 6 sz. főúton túlmegyünk Szekszárdon, majd a Vesztergombi-féle borház után, a 144-es kilométerkő táján dél felé letérünk a főútról és betérünk a völgybe vezető betonútra. Hidaspetre ma még nem tartozik Szekszárd legelismertebb, legkeresettebb borokat adó dűlői közé, értékeit jószerivel csak azok ismerik igazán, akiknek ott vannak területeik. Hidaspetrén még a tsz telepítette újjá a szőlőt, melynek terméseit főként a Mészáros-féle Hidaspetre Cabernet Franc Réserve bor által ismerhetjük. De Hidaspetre neve akkor fog majd valóban nagyot szólni, ha Mészáros Pál palackjai mellé odakerülnek Vesztergombi Ferenc és Vida Péter 3-4 éve telepített új szőlőinek borai is.
Örökös rivalizálás nélkül minden bizonnyal megállna az élet. Szerencsés esetben minden csapatnak van riválisa, hiszen konkurencia nélkül nehéz előrelépni. Nem lehetne talán már évtizedek óta a világ legjobb futballcsapata az FC Barcelona, ha nem lenne mellette a bajnokságban a Real Madrid. Nem lenne nagy az angol foci, ha a Liverpool-Manchester United derbi nem vonzaná évről évre szurkolók tízezreit a stadionokba. A görög labdarúgást az Olimpiakosz és a Panathinaikosz csatája viszi előre, ahogy Ajax-Feyenoord rangadók híján nehezen járhatta volna meg a csúcsokat a holland foci. A sort még hosszan lehetne folytatni, Olaszországban a Juventus és a Milan, Skóciában a Celtic és a Rangers nélkül állóvíz lenne minőségi labdarúgás helyett.
De hazánkban is ott tudunk erősek lenni csapatsportokban, ahol folyamatos a párharc. Ilyen volt például a női kosárlabdában hosszú ideig a Sopron és a Pécs küzdelme, mondhatnánk addig volt jó a női kosárlabda, amíg kettőjük harca hozta lázba közönségüket, hiszen mindketten rendre eljutottak a Final Fourig. Jelenleg kézilabdában vagyunk a legeredményesebbek, ebben is az adja húzóerőt, hogy férfiaknál a Veszprém mellett ott van a Szeged, míg a nőknél a Győr mellett a Fradi. És hogy ez milyen jól működik, arra bizonyíték, hogy mindkét utóbbi csapatunk bekerült az idei EB legjobb nyolc csapata közé, és esélyük van bekerülni a legjobb négybe. Gondoljuk csak el, milyen távol vagyunk attól, hogy fociban hasonló eset megtörténjen!
Valahol azért a borászat is csapatsport. Ha nem így lenne, nem lehetne Pannon Bormíves Céh, Mádi Kör vagy Rizling-generáció, és nem működnének hasonlóan egyes borvidéki borász-műhelyek. Ilyen a Szekszárdi Bormíves Céh is, amelynek tagjai a villányi borászok természetes vetélytársai, hiszen a két borvidéket csupán maratoni távolság választja el egymástól, és mindketten igazán „vörösben utaznak”. Villány megfogalmazta a saját arculatát, és a Cabernet Franc-ra építette fel saját identitását. Míg Villányban is ott vannak azért a hazaivá nemesedett hagyományos fajták, az arcvonalba a bordói trió került, hiszen a Cabernet Franc mellett a Cabernet Sauvignon is itt érik be hazánkban legjobban, de a Merlot is csúcsminőséget ad itt, gondoljunk akár a Gere-féle Kopárra, a Tiffán-féle Elysiumra, a Günzer Tamás-féle Grandior Merlot-ra, vagy a Bock Magnificora!
A Szekszárd-Villány meccs
A Villányi Franc programra Szekszárdnak is válaszolnia kellett, nekik is meg kellett határozniuk a saját identitásukat. Ők a bordói helyett egy magyar triót nevesítettek meg: a Kékfrankos, a Kadarka és a Bikavér adja azt a magot, amely köré a szekszárdi paletta színvilága felépülhet. Mindkét csapatnak erősek az adottságai, megvan a kiváló terroirjuk, jók az alanyok, jók a trénerek, a közönségnek nincs is más dolga tán, mint élvezni az eredményt, és olykor állást foglalni.
A Szekszárdi Borvidék magaslataira nem is annyira a hegy, mint a domb kifejezés illene, de ha már a Kunsági Borvidéken is minden településen találunk „Öreghegy-dűlőt”, akkor miért ne hívhatnánk ezeket a dombokat is hegyeknek? A város felett emelkedő Kálvária-hegy mindössze 205 méter magas. Az ettől nyugatra húzódó hegycsúcsai közül a Csacska-tető 235, a Kis-Bödő-hegy 250 méter, a Nagy-Bödő-hegy pedig kiemelkedik a maga 256 méterével. Így juthatunk aztán hegyen-dombon át egészen a Batti-keresztig, ami a maga 287 méteres magasságával már a csúcsot képviseli ebben a mezőnyben. Itt, a Batti-keresztnél az elmúlt évben készült el egy nagyszerű kilátó, ahonnan körös-körül nagyszerűen tárulnak fel előttünk a borvidék legnevesebb dűlői. Erről a kilátóról észak felé láthatjuk Leányvár pincefaluját és a Leányvár dűlőt, míg vele szemben a 6 sz. főút déli oldalán szépen beláthatunk a Hidaspetre dűlőbe.
Erdők gyűrűjében
Hidaspetre ugyanúgy völgy, mint a legtöbb nagy szekszárdi dűlő, a Porkoláb-völgy, a Csőtönyi-völgy, az Iván-völgy, a Baranya-völgy, hiszen ezt a borvidéket jórészt völgyei tették híressé. Hidaspetre északi határát a 6 sz. főút alkotja, ettől az óramutató járásával egyező irányban 1 óránál a Bence-völgy, 2 óránál a Jobbremete, 3 óránál a Balremete található. Délről a Kerék-heggyel szomszédos, nyugatról erdőterülettel, míg az észak-nyugati oldalán a Malomoldal-dűlővel.
Hidaspetre zárt völgyének nagy részét meliorálták és teraszosították, így vízháztartása javult, a felső rétegeiben 1-1,5 méter vastag mészben gazdag lösztalaj van, alatta fehér agyagos, helyenként fehér löszös, löszbabás erodált barna agyagtalajon a kék fajták érzik magukat a legjobban. Bár akad itt jócskán vörös agyagból is itt, a fehér agyag réteg olyan szép tiszta, hogy korábban keramikusok is használták alapanyagként. Ez az agyagtalaj egyediséget kölcsönöz a boroknak, ami leginkább a Cabernet Franc-ból bújik elő. Jelenleg még csak azok ismerik igazán ennek a dűlőnek a nagyságát, akiknek itt van területük. A völgy zártsága miatt magas hőösszeg gyűlik össze a nyári időszakban, a szőlő nedvkeringése korán indul, amelynek következtében a tenyészidő megnyúlik, és leghőigényesebb szőlő is szépen beérik.
Névhasználattól eltiltva
Hidaspetrén a háború előtt tanyás magánbirtokok voltak ugyanúgy, mint a Szekszárdi dombhát Bátaszékig elhúzódó nyúlványán általában. Szekszárdról vagy a környező falvakból a gazdák szekereikkel jártak ki ide, Hidaspetrére is, és néhány napos ott-tartózkodással művelték szőlőiket. Azóta a legtöbb tanya összedőlt, néhánynak a romjai ma is ott állnak, míg egy részük hétvégi házzá alakult át. De ez csupán egy kisebb területen, a 6 sz. főútról beérkező út északi oldalán maradt így fenn. A medence nagy része nagyüzemileg meliorált teraszokból áll.
A magángazdák az ötvenes években elhagyták földjeiket, mert a magas adó miatt a szőlő művelése ráfizetéses volt. Az elparlagosodott területet a szekszárdi Garay Termelőszövetkezet rekultiválta a hetvenes években, az északi felén Cabernet Franc-t, míg a déli felébe Kékfrankost telepített el. Valamifajta politikai döntés miatt a Bikavér elnevezést csak Egernek volt szabad használnia, helyette az óvörös megjelölést alkalmazták, a szekszárdi márkanevet egyébként sem futtatták. Ennek megfelelően az itt termelt bort a Mecsekvidéki Pincegazdaságnak adták el, és ezen a néven is került a boltokba. A későbbiek során aztán a Hidaspetréről származó bort az Aliscavin folyóborként forgalmazta.
Mészáros, Tüske
Mészáros Pálnak, a legutóbbi, 2016-os Év Bortermelője cím győztesének jelenlegi 120 hektáros birtokából mennyiségileg ugyan kis falatja a hidaspetrei, mégis minőség szempontból a kedvencei közé tartozik, ahonnan csak réserve tételeket hoznak ki. A rendszerváltás után árverésen vásárolt egy olyan területet, melyen a tsz telepítette el a 70-es években a Cabernet Franc régi klónját, amely a mélységbe hatolt gyökereivel folyamatosan nagyon szép minőséget ad. A környezetében ezt a régi telepítést már mindenki kivágta, ők viszont nagy értéknek tekintik és továbbra is művelik. Eredetileg 1 hektárt vett meg, majd a szomszédoktól még vásárolt hozzá, úgyhogy ma 2,5 hektár Cabernet Franc szőlője van itt. Már a szőlőt is úgy termelik, hogy válogatás szőlő legyen, amiből réserve bor készül. Ennek oka az, hogy 1 kg szőlőből egy átlagos borászatnál 7 deci bor lesz, míg Mészároséknál mindössze 5 deci bor készül. Nem csoda hát, hogy ez a bor dűlőszelektáltan kerül a palackba, és igen sok díjat nyert már hazai és nemzetközi megmérettetéseken.
A Tüske Pince tulajdonosa Halmai Csaba, aki szakirányú végzettségét kertészeti szakközépiskolában szerezte, majd a Szekszárdi Garay tsz-ben már fiatalon vezetői erényeket csillogtatva komoly karriert futott be. Részlegvezetőként már azokban az években is a hidaspetrei ültetvény kezelése volt a feladata, így jól megismerhette a terület előnyeit, miközben 1994-ig szövetkezeti részarány-birtokként művelték a szőlőt. A volt szövetkezeti táblából a privatizáció során 2,5 hektár birtokot szerzett az akkor már meglévő 1,5 hektár saját telepítésű szőlője mellé. Az így egybegyűlt 4 hektáros birtokán Kékfrankos és Cabernet Franc szőlőt művelt.
A birtok szépen, folyamatosan bővül, így 2005-ben egy hektáron Merlot, 2014-ben ugyancsak egy hektáron Kékfrankos, majd 2016-ban Cabernet Sauvignon tőkék kerültek birtokán a földbe keleti-, délkeleti fekvésben. A Tüske Birtoknak ez a hidaspetrei birtoktest áll a centrumában, az itteni területein kívül még Baranya-völgyben, Kerékhegyen, Iván-völgyben, Leányváron és a szomszédos Malomoldalban is van területe. Hidaspetrei ültetvényét azért szereti, mert ebben a védett völgyben a tavaszi fagykár ismeretlen fogalom, kora reggeltől éri a napsütés, ami által hamar felszárad a harmat és általában a párásság.
Vesztergombi fivérek
Vesztergombi Ferencnek jelenleg 27 hektáros a családi birtoka, ebből mindössze 1,5 hektár található a Hidaspetre dűlőben, dacára annak, hogy borászati központjához nagyon közel van. Egyéb ültetvényei a Kerékhegyen (9 ha.), a Leányvárban (6 ha.), Alsónána Szarvastetőn (4,5 ha.), a Bodzásban (3 ha.), valamint a Porkolábvölgyben (1 ha.) vannak. Azzal együtt Hidaspetre adottságait kiemelkedőnek tartja, szerinte ez egy nagyszerű, erdővel övezett ovális formájú szőlő-oázis, amit a jóisten is épp egy ideális château-méretre alkotott. Vesztergombi Ferenc másfél hektáros, tsz által telepített Cabernet Franc tábláját újratelepítette Kékfrankossal, ami már 2016-os szűztermésével is szenzációs minőséget hozott, noha jelenleg még fahordóban érlelődik. Ez a különleges minőségű bor majd dűlőszelektáltan fog piacra kerülni. Vesztergombi Józsefnek ugyancsak két és fél hektáros birtoka van a Hidaspetrében, melynek egyelőre a fele van beültetve Cabernet Franc fajtával.
La Vida
Bár az összes szekszárdi borászról elmondható, hogy nagy lelki mélységekből táplálkozik munkálkodásuk, mégis Vida Péter az, aki a borászatot egészen különleges, szent hivatásnak tekinti. „Nem borgyártó kisiparos akarok lenni, hanem különleges értékek előmozdítója, hiszen a bor isteni csoda, ami az élővilág és az egész emberiség diadala” – mondta 2009 decemberében lapunknak (Bor és Piac 2010/1-2 szám). Vida Péter 2011-ben lett az Év Bortermelője, akkor minden tele volt a nevével, azóta viszont mintha valamiféle csend lenne körülötte. Hogy miért, az akkor derül ki, ha az ember ellátogat hidaspetrei birtokára. Ebben a dűlőben neki van a legnagyobb területe, épp egy tucatnyi hektár. És ez szinte teljes mértékben új telepítés, épp most fordul termőre.
A dűlőben 2,6 meglévő, öreg Kékfrankosa mellé 2014 tavaszán a dűlő északnyugati felébe 3 hektárt, míg keleti felébe 2,8 hektárt telepített még el Kékfrankosból 2,5 X 0,80-as térállással. 2013 tavaszán került a földbe további 1 hektár Syrah, 1,6 hektár Cabernet Franc és 2,3 hektár Cabernet Sauvignon. A négy éve telepített szőlőkről tavaly szüreteltek először, ez a szűztermés még házasításba ment, a következő szürettől viszont dűlőszelektált bor készül a Hidaspetréből. Egy kis családi gazdaság nem tud folyamatosan a reflektorfényben fürdeni, mivel olykor dolgoznia is kell, kőkeményen. Jó pár éves feltöltődés van most a családi gazdaság mögött, és a jelek szerint minden bizonnyal most jön majd a „nagy durranás”, amikor az új telepítés beérik és piacra kerül. Persze a minőség folyamatosan garantált a pincészeténél, amit például az is jelez, hogy a 2017-es Gault&Millau kalauz szerint a legjobb magyar vörösbor a 2012-es La Vida a Vida pincészettől.
A Hidaspetre dűlő egy kis eldugott völgy a megyeszékhely háta mögött, a melynek nevét ma még kevesen ismerik. Pár év elteltével viszont minden bizonnyal sláger lesz majd a kerek, gyümölcsös, elegáns vörösborok kedvelőinek körében.