Rekordszámú résztvevővel és rendkívül aktuális szakmai témákkal zajlott le a november 12-i VIII. Országos Szőlész-Borász konferencia, amelynek középpontjában a klímaváltozás okozta kihívások, valamint a mesterséges intelligencia (MI) ágazati szerepe állt. A rendezvény zárása után készített villáminterjúban Nyitrainé Dr. Sárdy Diána a Szőlészeti és Borászati Intézet vezetője az oktatási tapasztalatokról, a technológia korlátairól és az emberi tényező pótolhatatlanságáról beszélt.
Hogyan értékeli a tegnapi konferenciát, melyek voltak a legfontosabb témák?
Rekordlétszámmal vettünk részt a rendezvényen, nagyon sokan voltunk, és rendkívül izgalmas előadásokat hallhattunk. A konferencia előadásai rávilágítottak arra, hogy a borászati szektornak sürgősen alkalmazkodnia kell a megváltozott környezeti feltételekhez. A fő témakörök – a szárazságstressz és a mesterséges intelligencia – alapjaiban érintik a jövőnket. Kiemelt téma volt a szárazságstressz kezelése, amely megköveteli a szárazságtűrő szőlőfajták kutatását, valamint az öntözés hatásainak alaposabb vizsgálatát. Emellett a digitalizáció és a mesterséges intelligencia térnyerése is megkerülhetetlenné vált, hiszen a precíziós gazdálkodástól az erjesztéstechnikáig minden területen egyre nagyobb jelentősége van a modern technológiának.
Az egyetemi oktatásban hogyan jelenik meg a mesterséges intelligencia?
Mi tudatosan használjuk az oktatásban, és direkt olyan projektfeladatokat adunk a hallgatóknak, amelyeket MI-vel kell megoldaniuk. Arra kérjük őket, hogy többféle rendszert is próbáljanak ki, hasonlítsák össze az eredményeket, és legyenek egészségesen szkeptikusak: nézzék meg, hogy a gép valóban szakmailag helyesen oldotta-e meg a feladatot. Ez remekül megmozgatja az agyat.
Tudna mondani egy konkrét példát arra, milyen feladatot kapnak a diákok?
Például ki kell dolgozniuk, hogyan védekeznének a botrytis ellen egy adott évjáratban, egy konkrét szőlőfajtánál. Ezt megoldják mondjuk a Chat GPT segítségével, majd az eredményekből egy prezentációt készítenek, és egy beszámoló keretében előadják a csoportnak – akár több különböző megoldást is bemutatva.
Miért tartják ennyire fontosnak, hogy a hallgatók már most elsajátítsák ezeket az eszközöket?
Mert ma már a munkaerőpiaci elvárások része: az álláshirdetések 90–95 százalékában ott szerepel harmadik készségként, hogy a jelentkező tudja használni a mesterséges intelligenciát. A borászatban pedig a precíziós gazdálkodástól kezdve az erjesztéstechnikáig minden területen egyre nagyobb jelentősége van ezeknek a technológiáknak. A legfontosabb tanulság az, hogy az MI nem ördögtől való: úgy kell használni, hogy megkönnyítse a munkánkat és a mindennapjainkat.
Hol húzódik a határ? Nem tart attól, hogy a technológia egyszer átveszi az irányítást, vagy kiváltja a szakembert?
Nem vagyok informatikus, így azt nem tudom megmondani, hol a technológiai határ, de abban biztos vagyok, hogy az emberi individuumot, az érzelmeket, a vágyakat és az önbecsülést az MI soha nem tudja pótolni. Lehet, hogy betápláljuk neki az összes analitikai paramétert, és azok alapján összeállít nekünk egy cuvée-t, de azt a szubjektumot, amit a borász hordoz magában, nem tudja helyettesíteni.
Pontosan mit ért ez alatt a szubjektivitás alatt a borkészítésben?
Bár a borkóstolásnak és bírálatnak alapvetően objektívnek kell lennie, mindig ott van benne az a pici szubjektivitás is, hogy nekünk mi tetszik vagy mi nem tetszik. Amikor egy borász egy házasítást állít össze, az objektív szempontokon túl benne van a saját személyisége, az egyéni látásmódja is. És ez pontosan így van rendjén – ezt a mesterséges intelligencia sosem fogja tudni átvenni tőlünk.
BZs.