November 7-én, szombaton ismét megnyitja kapuit az immár ötödik alkalommal megrendezett „Ősszel is Balaton” sétáló borkóstoló. A Balaton-felvidék őszi arca évről évre mélyebb, érettebb élményt kínál, s ezt a hangulatot hozza el a rendezvény is, ahol a helyi tradíciók és a kortárs borászati törekvések találkoznak. A kiállítók sorában idén is kiemelt figyelmet kap a Dörgicsélő Pince: a családi gazdaság jelenleg mintegy hét hektáron gazdálkodik, dűlőik részben Tihany páratlan mikroklímájú lankáin fekszenek, részben pedig Balatonfüreden, gondos bérművelésben gyarapodnak. A Balatonfüredi Borhetek forgatagában Lakatos Bálinttal, a birtokot vezető második generációs borásszal beszélgettünk generációváltásról, dűlőkről, technológiai ugrásokról és a Balaton-felvidéket érintő szakmai kihívásokról.
Technológiai váltás és dűlőgazdálkodás
A családi birtokokon a generációváltás ritkán csupán adminisztratív átmenet; sokkal inkább szemléletbeli lépésváltás. Bálint nem pusztán megörökölte a szőlő iránti alázatot, hanem határozott kézzel adaptálja a gazdaságot a modern piac és a szűkülő munkaerőpiac követelményeihez. Jelenleg az egyik legkomolyabb beruházásuk a támrendszerek modernizációja: a hagyományos faoszlopokat időtálló fémrendszerekre cserélik. A döntés mögött komoly átgondoltság áll: a fém támrendszer elengedhetetlen feltétele a gépi, kombájnos betakarításnak. A kézi szüretelés fajlagos költségei és a megbízható idénymunkaerő krónikus hiánya ma már a kisebb prémium birtokokat is a gépesítés felé tereli, ami a hatékonyság mellett a szüreti ablakok pontosabb kihasználását is szavatolja.
Az évjárat kihívásai sem kímélték a vidéket. A hosszan elnyúló, rendkívüli aszály miatt a szomjazó vadállomány mozgása megnőtt, a megszokottnál jóval magasabb vadkárt okozva az ültetvényeken. Az árvaszúnyogok gyérítésének idei elmaradása – noha a parti sétányokon megforduló turisták körében komoly döbbenetet és ellenérzést keltett – a madárvilág számára bőséges táplálékbázist nyújtott. A seregélyrajok a fenséges szőlőfürtök helyett nagyrészt az elszaporodott rovarokkal laktak jól, némileg mérsékelve az egyébként fenyegető termésveszteséget.
Fajtaszerkezet és fogyasztói elvárások a változó klímában
A klímaváltozás hatásai a Balaton-felvidéken ma már nem elméleti felvetések, hanem a mindennapi dűlőmunka kényszerítő tényezői. Lakatos Bálint határozott álláspontot képvisel: a birtok fajtaszerkezetét radikálisan át kell gondolni. Két meghatározó fajtát, a Merlot-t és a Juhfarkot kivezetik a szortimentből. A tapasztalatok szerint ezen fajták nehezen viselik a hirtelen betörő, extrém hőséghullámokat, a perzselő napot, a csapadékosabb szüreti szakaszokban pedig kifejezetten érzékenyek a szürkerothadásra, ami komoly minőségi kockázatot rejt.
Helyüket strapabíróbb, melegkedvelőbb fajták veszik át: a birtok komoly reményeket fűz a Syrah-hoz, amely régóta dédelgetett álom a családban – annak idején a méltán elismert tihanyi Cabernet Sauvignon helyére is ezt a fajtát szánták volna. A Syrah mély színe, élénk fűszeressége és vastag héjú, szárazságtűrőbb bogyói révén ígéretes jövő előtt áll a Balaton déli kitettségű lejtőin.
A fehérborok terén a piac diktálja a tempót: a fogyasztói réteg zöme ma a könnyed, illatos, hiper-reduktív stílust keresi. A Sauvignon Blanc világfajtaként náluk is a fősodor meghatározó tétele lesz. A közönség a reduktív technológiával, speciális fajtaélesztőkkel hangsúlyozott bodzás, passiógyümölcsös és trópusi – néhol szinte „tutti-fruttis” – aromajegyeket várja, ami a füredi borfesztivál poharazásainál is tisztán megmutatkozott. Ezzel együtt Bálint rámutat a gazdálkodás egyik legkritikusabb gátjára is: a szélsőséges aszályok idején életmentő lenne a szőlő öntözése, a jogi és hatósági szabályozás azonban a kritikus vízhiányos időszakokban ezt teljességgel ellehetetleníti.
A dörgicsei központ és a helyi vendéglátás
A birtokfejlesztés következő állomása a dörgicsei présház és feldolgozó környezetének felvirágoztatása. A Dörgicsélő Pince minden tekintetben autonóm módon működik: a technológiai lánc a szőlő beszállításától a palackozásig teljesen saját kezű, nem vesznek igénybe bérfeldolgozást, és külső alapanyagot sem engednek be, ami garantálja a tételek tisztaságát és az évjáratok autentikus lenyomatát. A távlati tervek között egy prémium pinceétterem létrehozása szerepel közvetlenül a dörgicsei üzem mellett, ahol a saját tételekre hangolt, tájjellegű gasztronómia teheti teljessé a birtokélményt.
A borturizmus ugyanis mára a fenntartható gazdálkodás gerincévé vált. A Balatonfüredi Borhetek és a Balatonalmádi Borfesztivál közvetlen találkozást kínálnak a fogyasztókkal, megkerülhetetlen marketing- és értékesítési csatornát jelentve. Ugyanakkor a helyi termelők körében egyre erősebb a feszültség: a rendezvényeken való jelenlét komoly logisztikai és anyagi terhet ró a gazdákra, miközben sokan úgy érzik, a rendszer néha szigorúbban kezeli a földön valóban dolgozó borászatokat, mint azokat, akik a szőlőt elhanyagolva csupán a vendéglátás felszínes előnyeit élvezik.
Gyökerek és elköteleződés: a Csabagyöngyétől a Zöldvelteliniig
A dörgicsei borászat jelenlegi iránya elválaszthatatlan a családi históriától. A borászati elköteleződés Bálint nagyapjával, Lakatos Andrással vette kezdetét, aki a Balaton déli partján, Balatonbogláron indította útjára a hagyományt – a legendás, korán érő Csabagyöngye szőlőfajtával alapozva meg a család szőlészeti tudását.
A dörgicsei birtok szíve azonban egy különleges történelmi parcellához kapcsolódik: az 1982-es telepítésű Zöldveltelinihez. Ez a terület eredetileg az ikonikus balaton-felvidéki Echo Pince szerves részét képezte. A veterán tőkék máig kivételes élettel teli gyümölcsöt adnak: ezen ültetvény terméséből született meg az a különleges tétel, amelyet 2023-ban hivatalosan is jóváhagyott a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT). A bor lenyűgöző egyensúlyt mutat a maga 10 gramm/literes maradékcukrával és diszkrét, elegáns, 9,88%-os alkoholtartalmával – igazi ékes példája annak, hogy az idős tőkék és a fegyelmezett szüreti időzítés milyen kifinomult formát ölthet a pohárban.
A hegyközség és a szőlővédelem sorskérdései
A beszélgetés óhatatlanul a Balaton-vidéket érintő legégetőbb növényvédelmi veszélyre terelődött: az aranyszínű sárgaság fitoplazmára (Grapevine flavescence dorée), amelyet az amerikai szőlőkabóca terjeszt. Lakatos Bálint hangsúlyozza: húsz-harminc év tapasztalata is kevésnek bizonyulhat, amikor a hatóanyag-kivonások és az európai uniós növényvédelmi korlátozások miatt a gazdák fegyvertára drasztikusan beszűkült. A veszély már legalább egy évtizede közvetlenül jelen van az ültetvényekben, a fertőzött területeken pedig a gazda szeme láttára „sír a szőlő”.
A kórokozó ellen a fertőzés korai stádiumában, a vektor rovar lárva- és imágó-állapotában időzített, precíz permetezésekkel még lehet védekezni, ám a természettel nem lehet kompromisszumot kötni: „nem lehet átverni a földet”. A védekezési stratégiában fegyelmezetten követni kell a Hegyközség által kibocsátott előrejelzéseket és ajánlásokat.
Bálint kiemeli a Hegyközség figyelmeztető és tájékoztató munkájának fontosságát, de szilárd meggyőződése, hogy a szabályozásnak sokkal határozottabban kell fellépnie a hanyag birtokosokkal szemben: az elhanyagolt, felhagyott, kezeletlen zártkerti területek a kabóca és a betegség első számú gócai, amelyek az egész borvidék létezését fenyegetik. A jogszabály kíméletlen: amennyiben egy szőlőtábla tőkéinek legalább 20%-a fertőzötté válik, a teljes táblát kötelezően ki kell vágni. Ebben a küzdelemben a borász szerint a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) nem bürokratikus akadályként, hanem partnerként és szövetségesként lép fel. Munkájuk – éppúgy, mint az egészségügyi járványvédelem – létfontosságú és jóhiszemű feladatot lát el országszerte a megmaradt szőlőkultúra megmentése érdekében.
A Dörgicsélő Pince jövője nyitott könyv: a tudatos fajtaváltás, a modern szőlészeti technológia és az elhivatott dűlőmunka biztosítja, hogy a fiatal generáció stabil alapokon vigye tovább a birtok hírnevét. Találkozzanak a Dörgicsélő Pincével november 7-én az Ősszel is Balaton sétáló borkóstolón!