Május 21-én különleges jubileumi sajtónapot tartott az etyeki Haraszthy Pincészet, amely idén fennállásának 30. évfordulóját ünnepli. Az esemény egyben a birtok ikonikus éttermének, a Matadornak a 20 éves jubileumát is középpontba állította. A meghívott újságírók és szakmai vendégek egy egész napos, személyes hangvételű program során ismerhették meg a pincészet történetét, borait, gasztronómiai világát és azt az életérzést, amely az elmúlt három évtizedben a Haraszthy márka meghatározó részévé vált.
A nap során a résztvevők bejárták a Haraszthy Pincészetet, ahol Pázmány Dániel borász mesélt a birtok szakmai fejlődéséről, az etyeki terroirról, a szőlőfajtákról és azokról a borokról, amelyek a pincészet arculatát formálták. A vendégek személyesen találkozhattak Carlos Alberto Coelhóval, a Haraszthy Pincészet alapítójával és tulajdonosával, valamint feleségével, Ingeborggal is, akik a birtok mögött álló személyes történeteket, döntéseket és inspirációkat osztották meg.
Carlos Coelho számára a bor története jóval Etyek előtt kezdődött: Buenos Airesben, egy családi asztalnál, ahol édesapja először töltött neki bort. A bor számára azóta sem pusztán ital, hanem emlékezet, jelenlét és közösségi nyelv. Ez a szemlélet hatotta át a Haraszthy Pincészet elmúlt harminc évét is, amely egy véletlen etyeki látogatásból, egy öreghegyi parcella felfedezéséből és egy erős személyes felismerésből nőtte ki magát Magyarország egyik karakteres bor- és gasztronómiai birtokává.
A Haraszthy története 1996-ban indult el, amikor Carlos Coelho egy egri bortúra után jutott el először Etyekre. Az Öreghegyen megkóstolt bor és a több mint százéves tőkék látványa olyan erős hatással volt rá, hogy megszületett benne az elhatározás: bort fog készíteni Magyarországon. Az ezt követő években apránként, parcelláról parcellára építette fel a birtok alapjait, majd Pázmány Dániel borásszal közösen olyan borokat alkottak meg, amelyek a Haraszthy nevet szélesebb közönség számára is ismertté tették.
A sajtónapon kiemelt szerepet kaptak a pincészet ikonikus tételei, köztük a Sir Irsai, amely mára a Haraszthy egyik legismertebb bora lett, valamint a Sauvignon Blanc, amely hosszú kísérletezés és tudatos klónszelekció eredményeként vált a birtok egyik meghatározó irányává. A jubileum alkalmából a pincészet különleges, születésnapi kiadásokkal is készült.
A program gasztronómiai részét a Matador étterem adta, amely idén ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját. Az étterem az argentin grillkultúra, a latin–baszk steakhouse-vonal és az etyeki birtokhangulat találkozására épül. A meghívott vendégek megkóstolhatták a Matador jellegzetes fogásait, miközben testközelből tapasztalhatták meg a nyílt tűzön, parázs fölött készülő húsok látványát és illatát. A Matador konyhája nem csupán technikára épít: a lassú sütés, a prémium alapanyagok, a borpárosítások és a medenceparti környezet együtt teremtik meg azt a laza, mégis kifinomult élményt, amely az éttermet különlegessé teszi.
A Matador világában Carlos Coelho argentin gyökerei és nemzetközi vendéglátói szemlélete találkozik Ingeborg egészségtudatos megközelítésével. A könnyedebb fogások, a friss alapanyagok, a házi kenyérhez kínált gondosan kiválasztott olívaolaj, valamint a borokon túlmutató italpárosítások mind azt mutatják: a birtok filozófiájában az élvezet és a tudatosság nem egymást kizáró, hanem egymást erősítő fogalmak.
A sajtónap hangulatát a borok, a tűz, a grill, a medence és a személyes történetek együtt formálták. A vendégek nem csupán egy pincészet múltjába kaptak betekintést, hanem egy olyan családi és szakmai örökségbe is, amelyet argentin szenvedély, magyar föld, kitartás, barátság és közös munka épített fel.
A Haraszthy Pincészet harmincéves története így nemcsak borászati mérföldkő, hanem egy személyes életút lenyomata is. Egy történet arról, hogyan válhat egy első pohár borból hivatás, egy etyeki domboldalból birtok, egy étteremből találkozási pont, és egy családi álomból több generáción átívelő örökség.
#Haraszthy 30
Prológus – Az első pohár
Minden történet azelőtt kezdődik, hogy észrevennénk.
Az enyém Buenos Airesben kezdődött, amikor tizenhárom éves voltam. Apám kitöltötte az első pohár boromat. Nem szertartásként, nem beavatásként, hanem mint valami magától érthetőt. A bort nem alkoholként, hanem jelenlétként mutatta be. A bor ennyit jelentett: ott ülni az asztalnál, figyelni, megérteni, mikor kell megszólalni, és mikor kell hallgatni.
Akkor még nem tudtam, hogy a bor egy nap a nyelvemmé, a megnyugvásommá és az örökségemmé válik. De azon a napon valami csendesen megtelepedett bennem. A bor, amint később megértettem, folyékony emlékezet.
- fejezet – Egy péntek Egerben (1996)
1996 tavaszán az akkori barátnőmmel, Varsányi Zsuzsannával – aki ma is az egyik legközelebbi barátom – Egerbe utaztunk. Bort kerestünk, kóstolást, felfedezést. Egy májusi péntek volt. Tele voltunk kíváncsisággal.
Semmi sem volt nyitva.
Abban az időben a magyar pincék nem vendéglátóegységek voltak. A bor magánügyként készült, gondosan őrizték, gyakran titkolták. Kopogtattunk, vártunk, kérdezősködtünk. Nem volt mit kóstolni. Se fogadtatás, se pohár, se beszélgetés.
Ott maradtunk éjszakára; a szállodában se találtunk semmiigazán lenyűgözőt.
Másnap reggel visszaindultunk Budapest felé. Reggeli közben Zsuzsi édesapja, Géza, meghallgatta csalódottságunkat. Türelmesen végighallgatott, majd nyugodtan azt mondta:
„Ha ennyire szeretitek a bort, van egy gyönyörű borvidék egész közel Budapesthez. Etyeknek hívják.”
Ez a mondat megváltoztatta az életemet.
- fejezet – Öreghegy
Még azon a napon Zsuzsival elindultunk Etyek felé, mindenféle elvárás nélkül. Hullámzó dombokon, keskeny utakon, csendes tájon haladtunk át. Útközben több száz apró pincét láttunk – szerénynek, némának, szinte rejtőzködőnek hatottak. Sehol egytábla, Márkáknak nyoma se volt. Csak föld és kő.
Aztán felértünk az Öreghegy tetejére.
Ott, a nyílt ég alatt egy idős asszony kapálta a szőlőjét. A tőkék több mint százévesek voltak, ő pedig lassan, módszeresen dolgozott, inkább megszokásból és emlékezetből, mint erőből. A földje makulátlan volt, minden a helyén.
Mellette egy egyszerű tábla állt: Eladó.
Volt ott egy kis pince zöld fémajtóval; az idős hölggyel együtt lementünk, és bort töltött nekünk.
Rendkívüli volt. Nem modern, nem divatos, de élettel teli. Benne volt a föld, az idő és a folytonosság. Megkóstoltam, mire valami összetéveszthetetlent éreztem: a felismerést.
Zsuzsira néztem, és azt mondtam:
„Készítsünk bort!”
Ez nem terv volt. Hanem kiáltvány.
III. fejezet – Egy hegy megszerzése
Azonnal megértettem, hogy a bor nem tűri az arroganciát. Nem vettem földet egyetlen mozdulattal. Több év alatt szereztem meg az Öreghegyen 19 kis, egymással szomszédos parcellát – darabról darabra, ahogy a föld átengedte magát, hogy összegyűjtsem.
Mielőtt bármit is ültettem volna, tanácsot kértem. Felhívtam Ricardo González-t, apám közeli barátját és akkoriban az argentin Lagarde borászat vezetőjét, aki ma a dél-amerikai borászat egyik legelismertebb alakja. Eljött Magyarországra.
Együtt találkoztunk két emberrel, akik később meghatározták a Haraszthy szívét, lelkét.
Szabó György, akit mindenki csak Gyuri bácsiként ismert, alkimista volt. Feltaláló. Gondolkodó. Megalkotta a Traubisodát, de az igazi szenvedélye a bor volt. Vele ülni, hallgatni a végtelen történeteit, kortyolni a borait olyan érzés volt, mintha maga a történelem elevenedne meg.
A másik Báthory Tibor volt, neves magyar kertészmérnök és borász, az 1992-es „Év Bortermelője”, aki a Chardonnay hazai elterjesztéséről vált híressé, és akinek borait egykor II. Erzsébet királynőnek is felszolgálták.
Kiváltság volt számomra az ő tapasztalatuk és az én ambícióm metszéspontjában állni.
- fejezet – Egy bizalmi szerződés
Gyuri bácsi közeledett a nyugdíjhoz. Egy délután, hosszú beszélgetések és sok pohár bor után, ezt mondta nekem:
„Carlos, tetszik az energiád. Azt akarom, hogy sikeres légy Magyarországon.”
Egy teljes egészében bizalmon alapuló megállapodást javasolt.
Ad nekem egy fiatal, frissen végzett borászt. Létrehoz egy bort, amellyel megalapozhatom a hírnevemet. Cserébe három éven át magasabb fizetést adok neki, hogy méltósággal vonulhasson nyugdíjba.
Ez a bor egy Muscat Cuvée lett.
Ez a megállapodás lett a Haraszthy etikai alapköve.
- fejezet – Egy név a kő előtt (1998)
1998-ban, amikor minden még csak alakulóban volt, egy látszólag egyszerű kérdéssel szembesültem:
Hogyan nevezel el egy álmot?
Úgy döntöttem, tisztelegni fogok a kaliforniai szőlőkultúra alapító atyái előtt – annak a földnek a hősei előtt, ahová először emigráltam.
Nevük Haraszthy Ágoston és Mariano Vallejo volt.
Mariano Vallejo, Kalifornia utolsó spanyol kormányzója megbízta Agoston Haraszthyt, a magyar grófot, hogy Közép- és Kelet-Európából hozza el az első Zinfandel-telepítéseket Kaliforniába. Együtt alapozták meg a kaliforniai szőlőművelést.
Ebben a történetben erőteljes szimmetriákat láttam: latin lélekből szőlőt és borászatot alapítani Haraszthy Ágoston hazájában. A múlt és a jelen organikusan szólt egymáshoz.
A borászat neve Haraszthy Vallejo Pincészet lett.
A borászat negyedik évében átfogó piackutatást kértem a márka magyarországi és európai pozicionálására. A visszajelzés szeretetteljes és egyértelműen magyar volt:
„A Haraszthyt imádjuk. De ki a fenét érdekel Vallejo?”
A HVP rövidítés már gyökeret vert. Meghallgattuk a piacot. Finomítottunk. Egyszerűsítettünk.
Így született meg a Haraszthy Vineyards – egy név, amely végül halhatatlanná tett minket.
- fejezet – Megépíteni a lehetetlent
1998-ban kezdtük el építeni a borászatot ott, ahol addig semmi sem volt – se víz, se út, se áram, se csatorna.
Csak föld volt és meggyőződés.
Anyám ott volt, amikor letettem a száraz pince első kövét, és ironikusan azt mondta: „Carlitos, te a milánói Dómot építed Etyeken!”
Egy 25 000 literes pincét terveztünk, három elkülönülő térrel:
- Száraz pince
- Nedves pince
- Lovagterem – nem kereskedelmi célokra, hanem a bor megosztására, találkozásokra és közösségépítésre.
Schüller Ferenc építész egy toszkán faluként képzelte el az épületet, amely organikusan emelkedik ki a magyar földből. Újrahasznosítottuk az egyik WestEnd City Center melletti ingatlanfejlesztésem anyagait, és sóskúti mészkőből építkeztünk, fizikailag és szellemileg is mélyen a régióba ágyazva az épületet.
Számos meghatározó elemmel találkoztunk, amik később a márkánk lelkét képezték. Az egyik legfelismerhetőbb a kerítésekben megjelenő négyzetes nyílások sora, amely visszaköszön a borászat falain és ajtóin is. Ezek a nyílások felfedezésre hívnak – a kíváncsiság ablakai. Mindenki tudni akarta, mi erjed a hatalmas sóskúti kőfalak mögött.
A legelső címketervektől kezdve a négyzet lett a világunk szimbolikus bejárata. Minden ott kezdődik.
Egy másik meghatározó elem az ajtók keresztmintás vasszögekkel való kialakítása. A népi hiedelmek és a babona szerint a vas – különösen a hideg vas – elűzi a gonosz szellemeket és sötét erőket. Akár tudatos, akár ösztönös döntés volt, ez a részlet a tér csendes őrzőjévé vált.
VII. fejezet – Az első gyökerek
Zsuzsival Abasárra utaztunk, hogy megvásároljuk az első szőlőnket: Pinot Gris-t, Chardonnay-t, Sauvignon Blanc-t és Zenitet. Saját kezünkkel ültettük el őket. Napokig keményen dolgoztunk; esténként pedig egy-két pálinkával próbáltuk megszelídíteni azt a monumentális feladatot, amelybe belefogtunk.
Ezek a tőkék ma is léteznek. Tovább élnek az Öreghegy Cuvée-ben, abban a borban, amely emlékszik a kezdetünkre.
2000-ben végre elkezdtünk bort készíteni. A bürokrácia elsöprő volt. Engedélyek, szabályzatok, végtelen papírmunka. Nem voltam felkészülve arra, mennyire nehéz lesz a már elkészült bort árusítani. Úgy éreztem, rendkívül nehéz meggyőzni a magyarokat, és naponta átlagosan 65 palackot kellett eladni egy olyan termékből, amelyet senki sem ismert.
Ekkor meghoztam egy döntést: anyagi sikereim már voltak azéletem más területein. Ettől a ponttól kezdve annak szentelem magam, ami értelmet ad az életemnek. A bor lett a mindennapi nirvánám.
VIII. fejezet – Dániel
2003-ban Gyuri bácsi elhozott hozzám egy fiatalembert: Pázmány Dánielt.
Dániel akkor is, és ma is, varázsló. Megérzései, fegyelme és a bor iránti érzékenysége alapjaiban formálta a Haraszthyt. Felesége, Andrea, majd később gyermekeik is családdá váltak számunkra. Nemcsak borokat építettünk, hanem közös életet is. Az elmúlt 23 évben nap mint nap együtt dolgoztunk tisztelettel és kreativitással; koncepciókat, ötleteket, házasításokat osztottunk meg; beutaztuk a világot, együtt ismertünk megtávoli borkultúrákat.
A siker gyorsan jött. 2004-ben elértük az első mérföldkövet: egy Zenit–Királyleányka házasítással elnyertük a rangos „Budapest Város Bora” díjat.
Senki sem ismert minket. Az emberek ezt suttogták: „Ez a Carlos fickó őrült.” Megkóstolták a borokat. Abbamaradt a suttogás.
Dániel egy agysebész pontosságával tanulmányozta a piacot – nyugodtan, összpontosítva, tudva, hogy egyetlen döntés mindent megváltoztathat. Figyelte a trendeket, hallgatott a fiatalok alig látható mozgásaira, és hitt abban a nyugtalan, erőteljes sikeréhségben, amely csak az örökké fiatal szívűek sajátja.
Ebből az odaadásból és fegyelemből született meg a Muscat Cuvée kifinomítása, majd 2007-ben életet adott a Sir Irsainak.
Ez nem pusztán egy bor volt. Ígéret volt.
Egy bor, amely generációkon átívelő életre született – a magyar fiatalság ikonja, az első ölelés, egy beavató palack, amely gyengéden vezeti be a fiatal lelkeket a bor végtelen világába. Kezdet, nem lezárás.
Azonnal beleszerettem.
Apám – mélyen, költőien hívő katolikus emberként – mosolygott, és olyan nevet adott neki, ami csak tőle származhatott: „Pipi de Dios” (*) – Isten szentelt vize. Ez nem volt kis dolog tőle. Mélyen katolikus családból származtunk: a bátyja pap volt, a nővérei mind apácák. Ilyen szavakat soha nem ejtettek ki könnyedén.
Ettől a pillanattól kezdve a Sir Irsai a Haraszthy szentelt vize lett – egy szent folyadék, amely a templom helyett az otthonokban osztanak meg; nem homlokok megáldására, hanem életek megáldására szolgál. Szenvedélyből, hitből, fegyelemből és szeretetből született bor – amelyre akkor is emlékeznek, amikor a pohár már üres.
Dániel, ez a módszeres, határozott, komoly ember sajátjának tekintette a borászatot; követte az iránymutatásomat és azt a vágyamat is, hogy ne csupán a lehető legjobb borokat készítsük el, hanem a Haraszthy felkerüljön a világ borainak térképére is.
Mostanság, hogy ne lassítsuk az ambícióinkat, egy új létesítményt építünk. Harminc évvel a kezdetek után Dani, Andi és én készen állunk a következő lépésre: olyan infrastruktúrát biztosítani, amely lehetővé teszi, hogy az elkövetkező generációk továbbvigyék az örökségünket.
(*) Argentínában a „Pipi de Dios” kifejezés a szenteltvíz kedves, köznyelvi megnevezése. A hivatalos liturgia helyett a népi nyelvhasználatból ered, és szeretetet, közvetlenséget és hitet fejez ki. Bár nincs pontos megfelelője, olyan kifejezések, mint „kis szenteltvíz” vagy „az áldás vize” hasonló bensőséges tiszteletet hordoznak – amikor a szent nem távolságtartással, hanem szeretettel kerül megnevezésre.
- fejezet – Cinnamon, filmesek és élet
2006-ban felépítettük a második épületet, és megnyitottuk az első éttermünket. Az első séfem és mentorom, James McClure javasolta a Cinnamon nevet. Azonnali siker lett. Külföldieket hoztunk a helyre; ismét senki sem hitt az ötletünkben, egyszer Adam Goodman el is jött, és azt mondta: „Ennek a fickónak maximum egy évet adok.” Ma is törzsvendég.
Ugyanebben az időben épült a közeli Korda Stúdió. A borászatunk találkozóhellyé vált filmesek, színészek, producerek számára. Benicio del Toro, Adam Goodman, Ron Perlman – Ron egy teljes nyarat töltött a borászatban a kutyájával. Adtam neki egy kulcsot.
A bor, ha őszintén osztják meg, feloldja a hierarchiát.
- fejezet – Család, identitás és örökség
A borászat létrehozásának évei nem voltak mentesek a személyes kihívásoktól. Az első feleségemtől, Piroskától való nehéz válás után a munka egyszerre vált menedékké és céllá. Ebben az időszakban a fiam, Alessandro volt a biztos pontom. Kéthetente Genfbe utaztam, hogy vele lehessek – ő volt az erőm, az állandó energiaforrásom.
Ahogy az élet haladt tovább, megszülettek fiaim, Mateo és Gabriel, új motivációt hozva, és elmélyítve a felelősségérzetemet. Lassan, szinte észrevétlenül Magyarország otthonná vált – nemcsak földrajzilag, hanem érzelmileg is.
A történetünk a család növekedésével bővült. Fogadott lányaim– Ágnes, Veronika és Fanni, párjaikkal, Dániellel, Istvánnal és Bencével együtt – a borászat mindennapi életének részévé váltak. Kivétel nélkül mindannyian hozzátettek valamit. Ez soha nem csupán üzlet volt; közös vállalkozás volt, amely bizalomra, elköteleződésre és jelenlétre épült.
Mindenki nyomot hagyott.
Dániel újragondolta és magasabb szintre emelte a borcímkéinket, és ma a szomszédos Budapress Factory tulajdonosa és megálmodója. István a földeken dolgozott, traktort vezetett a szőlők között. Bence őrizte a birtok pénzügyi alapjait. Alessandro, Mateo és Gabriel nyaranta az étteremben dolgoztak még iskolásként, megtanulva a munka értékét az alapoktól. Ágnes minden területen segített, ahol szükség volt rá, Fanni és Veronika pedig szintén kivették a részüket, folyamatosan hozzájárulva a csoport fejlődéséhez.
Ami ezekben az években felépült, túlmutat a boron, az épületeken vagy a címkéken. Ez egy örökség, amelyet család, ellenálló képesség és közös munka formált – csendben adva tovább egyik generációról a másikra.
- fejezet – Sir Irsai és a növekedés
Miután Dániel megalkotta a Sir Irsait, egyszerűen lehetetlen volt nem beleszeretni.
Ugyan már – könnyű, örömteli és vibráló. Legfeljebb 11,5% alkohollal, gyümölcsösségtől és frissességtől pezsegve szinte varázsitalként hat: egy bor, amely mosolyra, nevetésre és ellazulásra késztet.
Könnyed és nagylelkű – tökéletes nyáron, ősszel, télen és tavasszal. A mindennapokra született bor, mindenkinek. Elérhetővé tenni mindig is a sikerének része volt.
A Sir Irsai a védjegyünkké vált.
Ma évente több mint 200 000 palackot készítünk ebből a házasításból – Muscat Ottonelből, Cserszegi Fűszeresből, Irsai Olivérből, és néhány apró titokból.
Díjak követték egymást évről évre. Soha nem számoltam őket. Nem is akartam.
A legnagyobb elismerés egészen más formában érkezett – amikor Arnold Schwarzenegger Magyarországra látogatott, és egy palackot tartva a kezében nyilvánosan kijelentette:
„Ez a kedvenc magyar borom.”
XII. fejezet – Sauvignon Blanc
A Sauvignon Blanc születése
2011-ben Los Angelesben a feleségem, Ingeborg tett egy megjegyzést, amely csendben megváltoztatta az irányunkat:
„Kezdek belefáradni abba, hogy mindig a saját borunkat isszuk. Megtennéd, hogy veszel ma estére valami igazán különlegeset?”
Elautóztam a Bristol Farmsbe, a Sunset Boulevard és a Fairfax Avenue sarkán, és beszéltem Antonióval, aki a borválasztékért felelt. Ahogy mindig, most is mosolygott, és azt mondta: „Don Carlos – ezt vidd. Ez fantasztikus.”
Igaza volt.
Ingeborg beleszeretett egy új-zélandi Sauvignon Blanc-ba, és mondott valamit, ami meghatározta a következő évtizedünket:
„Ezt Magyarországon is meg kell csinálnunk.”
Ez a döntés egy hosszú és kompromisszumokat nem ismerő út kezdetét jelentette.
Az első Sauvignon Blanc-kísérletünk ihatatlan volt. Nem csüggedtünk. Tanultunk. Kísérleteztünk. Partnerségre léptünk a Rauscedóval, és speciális klónokat kértünk. Egy döntő reggelen, pontosan kilenc órakor, 42 különböző mintát kóstoltunk végig, és csak azokat választottuk ki, amelyek egy új korszakot formálhattak a birtokunk számára.
Ezeket a klónokat a talajösszetételünknek és tápanyagprofilunknak megfelelően ültettük el. Sándor és Dani már a kezdetektől világosan látta: ez kihívás lesz. Az általunk választott klónok teljesen újak voltak Magyarországon – Sauvignon Blanc, igen, de korábban soha nem ültették őket magyar földbe.
És nem – sose áruljuk el, hogy pontosan melyek ezek.
Ugyanazzal a kérlelhetetlen és megszelídíthetetlen szenvedéllyel, amely a kezdetektől vezet minket, megalkottunk egy új unikornist: a Haraszthy Sauvignon Blanc-t.
Ma három formában létezik:
- egy alapbor, amely minden magyar borbarát számára elérhető,
- egy dedikált címkeéttermek és szállodák számára,
- valamint egy Vadélesztős Szelekció– különleges, klónspecifikus erjesztéssel, a legigényesebb ínyenceknek, Dániel tüzetes munkájának köszönhetően.
Ma a Haraszthy Vineyards Sauvignon Blanc nemzetközileg is elismert, és Magyarország legnagyobb Sauvignon Blanc termelői közé tartozik.
Ebből az útból világossá vált a második vezérelvünk:Minőségi borok megfizethető áron.
XIII. fejezet – Terjeszkedés és gondnokság
Haraszthy Birtok és az emberek mögötte
2015-ben 123 hektár földet vásároltunk Válon, amely közel nyolc kilométeren húzódik végig a hegygerinc mentén. Ma ezt a különleges területet Haraszthy Birtokként ismerik – egy tájat, amelyet türelem, vízió és a természet iránti tisztelet formált.
A birtokot Kollai Sándor vezeti, akinek története elválaszthatatlan a miénktől.
Először évekkel korábban, 2010-ben találkoztunk. Sándor – agronómus, ironikus humorú figura és kedves barát – éppen a kaliforniai egyetem utolsó évét fejezte be. Egy napon, szó szerint átugrotta a Santa Ynez-i ranchom kerítését, és felejthetetlen egyszerűséggel bemutatkozott:
„Magyar vagyok. Tudok gondoskodni a magyarországi földjeidről.”
Elmondta, hogy szerelmes egy Sári nevű magyar nőbe – gyönyörű, ahogy büszkén hangsúlyozta –, és hogy haza szeretne térni Magyarországra, hogy a földdel dolgozzon. Aztán feltette azt a kérdést, amely mindent megváltoztatott:
„Szerinted tudnál nekem munkát adni?”
Ugyanolyan egyszerűen válaszoltam:
„Menj el Dánielhez. Ha ő rábólint, benne vagy.”
Benne volt.
Amellett, hogy kivételes agronómus, Sándor borász is – sokoldalú tehetség, mély intuícióval és csendes fegyelemmel. Nemcsak akkor fordulunk hozzá, amikor döntéseket kell hozni a szőlőben, hanem akkor is, amikor az ünneplés és a nevetés ideje jön el.
Több lett, mint kolléga: a Haraszthy család részévé vált.
Mert végső soron a birtokokat nem csupán hektárok vagy látóhatárok határozzák meg – hanem azok az emberek, akik nap mint nap végigjárják őket.
XIV. fejezet – LOVE
LOVE – Egy szobor, egy utazás, egy hit
2015-ben a Burning Man egyik legdíjazottabb szobra világszerte magára vonta a figyelmet.
2016-ban, miközben a Facebook-oldalamat böngésztem, rábukkantam ennek a szobornak a képére. A címe LOVE volt – egy férfi és egy nő ültek háttal egymásnak, miközben belső gyermekeik egymás felé nyúltak. Közelebbről megnéztem, és azonnali, összetéveszthetetlen megérezésem támadt.
Ez a szobor életem és kapcsolataim számos szakaszát tükrözte vissza. A korábbi kapcsolataimhoz való közelséget nagyon mélyen őrzöm magamban, mert részei annak, aki vagyok. Semmi, amit megéltünk, nem vész el. Semmi, amit szerettünk, nem törlődik ki.
A feleségem, Ingeborg rám nézett, és olyat mondott, amit soha nem felejtek el:
„Minden álmodban benne vagyok. Ha akarod, vedd meg.”
Hosszú és nehéz keresés után sikerült kapcsolatba lépnem a művésszel, Alexander Milovval. Elmondta, hogy a szobor állítólag szerződés alatt állt a Trump Alapítvánnyal. Trump akkoriban éppen az elnökválasztási kampányával volt elfoglalva. Milov szerint Trump ragaszkodott ahhoz, hogy minden szerződést személyesen írjon alá – így feltételezem, hogy a körülmények között egy egyszerűen „kicsúszott” a kezei közül. Igazam volt: nagyobb dolgokkal volt elfoglalva, és a szerződés soha nem lett véglegesítve.
Aztán december 24-én megszólalt a telefonom.
„Carlos – mondta –, a szobor eladó. Pénzre van szükségem, hogy lakást vehessek a családomnak.”
Vettem két repülőjegyet, meghívtam az otthonomba, és megállapodtunk a feltételekben.
Ami ezután következett, maga is a szoborhoz méltó utazás volt. A LOVE-ot szétszerelték a nevadai sivatagban, San Franciscóba szállították, majd Odesszába küldték restaurálásra, végül Magyarországra hozták.
A Haraszthy hozta el a LOVE-ot Magyarországra.
Ma a szobor a váli szőlőink közepén áll, a nap huszonnégy órájában nyitva, évente látogatók ezreit fogadva. Korlátozás nélkül hozzáférhető – szabadon felajánlva bárkinek a világon, aki a szeretetet szeretné ünnepelni.
Évente kétszer személyesen egy hatalmas máglyát gyújtok a szobor mellett – a szeretet nevében.
Mert a szeretetet, akárcsak a bort, meg kell osztani. És mert vannak szimbólumok, amelyek nem falak mögé, hanem a nyílt ég alá tartoznak.
XIV. fejezet – Matador
2018 – Újrapozicionálás, építészet és növekedés
2018-ban stratégiai döntést hoztunk: újrapozicionáljuk és rebrandeljük az etyeki éttermünket annak érdekében, hogy megfeleljünk az egyre változó magyar közönség elvárásainak. Célunk egyértelmű volt: a birtokot egész napos úti céllá alakítani, ahol a vendégek a gasztronómiát, a bort és a szőlőskerti környezetet egyetlen, koherens élményben élhetik meg.
Ismét egy nagy tapasztalattal rendelkező kivitelezőcéggel dolgoztunk együtt, és felkértük Schüller Ferencet, hogy csatlakozzon az építészeti vízió kidolgozásához. A projekt célja a funkcionalitás és a dizájn emelése volt, miközben megőriztük a borászat identitását.
Az átalakítás központi eleme egy üvegtetőszerkezet megépítése volt, amely átalakította az étterem terét, és az építészetet közvetlenebb kapcsolatba hozta a környező szőlőkkel. A projekt építészeti díjat nyert, visszaigazolva a koncepció sikerét mind szakmai, mind formai szempontból.
Az esztétikán túl az újrapozicionálás kézzelfogható eredményeket hozott. Az új elrendezés és a korszerűsített létesítmények jelentősen bővítették a kapacitásunkat esküvők, vállalati rendezvények és privát események fogadására. A projekt befejezése óta a Haraszthy Vineyards a Matador Étteremmel együtt több száz eseménynek ad otthont, és a birtok a régió egyik vezető bor–gasztronómiai célpontjává vált.
Ez a mérföldkő fordulópontot jelentett a borászat fejlődésében, megmutatva, hogyan a megfelelő beruházás és a vízió közvetlenül hozzájárul a fenntartható növekedéshez, a márkapozicionáláshoz és a hosszú távú sikerhez.
XVI. fejezet – Aquarius
2020-ban, egyetlen héten belül, az életem örökre megváltozott. A mentorom, bizalmasom, üzlettársam és élettársam eltávozott ebből a világból – átlépve a másvilágra, ahonnan most az első új lépéseinket figyeli.
Mindössze két héttel később megszületett az első unokám, Viktória. Ma szeretettel hívom a cinkosomnak.
Ezt a két sorsfordító pillanatot csupán napok választották el attól, hogy a COVID-járvány kitört, és a világ hirtelen megállt.
Utazásra képtelenül, a körülmények által korlátozva úgy döntöttem, egy új projektbe merülök bele. Amikor bort készítesz, az érzelmek nem mellékesek – alapvető összetevők. Abban a pillanatban ezek az érzelmek túlságosan erősek voltak ahhoz, hogy nyom nélkül múljanak el.
Születés és veszteség, folytonosság és törékenység, múlt és jövő ütközött össze: apám egykori születése, halála, az unokám érkezése és egy világjárvány, amely átalakította az életünket. Meglepő módon mindez a Vízöntő jegyében álló Hold alatt történt – egy jel, amely mintha történetet, szimbólumot és örökséget követelt volna.
Így született meg az Aquarius: egy késői szüretelésű Zenit, amely az életnek, a halálnak és az ellenálló képességnek állít emléket. Egy őshonos magyar szőlőfajtát tisztel meg – azt, amely már az első díjunkat is meghozta –, és minden cseppjében mély személyes jelentést hordoz.
Ma az Aquarius büszkén áll Magyarország legkiválóbb borai között.
Magát a nevet a mostohalányomtól, Viktória édesanyjától kaptuk – bezárva ezzel a kört generációk, emlékezet és remény között.
Epilógus – Mi is ez valójában
Ez nem csupán az én történetem; ez 30 év története:magyar temperamentumé, argentin szenvedélyé, kitartásé és szereteté.
Emeljük poharunkat a múltra, a jelenre és a még előttünk álló sok-sok évjáratra.
Carlos Alberto Coelho
Epilógus
Amikor a Haraszthy birtok lankáin sétálok, mindig eszembe jut, miért indultam el ezen az úton. A gondosan művelt szőlősorok, a pincészet csendes szépsége, a természet közelsége mind azt súgják: a bor sokkal több, mint egy ital. Ahhoz, hogy valóban megszülessen, szüksége van egy hely lelkére.
Éppen ezért volt különösen megható pillanat számunkra, amikor megtudtuk, hogy a Haraszthy Pincészet elnyerte a „Magyarország Legszebb Szőlőbirtoka” címet. Nem maga a díj miatt – hanem azért, mert visszaigazolta mindazt, amiben mindig is hittem.
Hiszem, hogy a bor élménye itt válik teljessé, ezen a földön, ahol a szél végigsimít a szőlőtőkéken, és minden kő egy történetet őriz. Hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy mostantól Magyarország legszebb birtokai között tartanak számon bennünket.
És tudom, hogy ez az elismerés felelősséggel is jár. Felelősséggel azért, hogy továbbvigyük azt a szépséget, szellemiséget és természeti értéket, amelyet ez a hely adott nekünk – és amelyet minden egyes pohár borban igyekszünk továbbadni.
Ez nem csupán az én történetem; ez 30 év magyar temperamentumának, argentin szenvedélyének, kitartásának és szeretetének története.
Emeljük poharunkat a múltra, a jelenre és a még előttünk álló számtalan évjáratra.
Carlos Alberto Coelho
