A 2023-as évben Veszprém és a Balaton térsége nyerte el az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) címet, méltón képviselve Európa kulturális sokszínűségét. Ez a rangos elismerés minden évben komoly fejlesztéseket és kulturális pezsgést hoz az érintett helyszínekre: épületek és közterek újulnak meg, valamint számos kulturális projekt kap támogatást, hogy a régió – ritkán adódó lehetőséget kihasználva – megmutathassa értékeit a világnak.
Gyakran azonban háttérbe szorul a környezet, a kultúrtáj és azok szereplői. A Bor és Piac olvasóinak nem kell bemutatni a balatoni régiót vagy Balaton-felvidéket, melyeknél a szőlőművelés az egyik legmeghatározóbb környezeti elem. Ez a különleges agrár-kultúrtáj írásos emlékeink szerint már legalább két évezrede formálódik, és napjainkban is meghatározza a térség látképét. Az ide érkezőket a jellegzetes dombokat borító szőlőültetvények látványa fogadja, a szerencsésebbeket pedig a szőlő termésének valamilyen formája: szőlőlé, verjus, bor vagy borpárlat.
Az EKF programsorozat egyik legjelentősebb környezeti és ökológiai kezdeményezését a PAD Alapítvány és a szabadonbalaton valósította meg. Ők hozták létre a Balatorium ökológiai-kulturális programsorozatot, amelynek részeként elindult a Balaton-Barát Kert projekt. A projekt célja a balatoni táj természetvédelmi szempontú megőrzése, különös tekintettel a fenntartható szőlőművelés elősegítésére a kultúrtájban.
A balatoni szőlők és kertek szoros kapcsolatban állnak a tó vízrendszerével és élővilágával, nemcsak a part menti területeken. Ami a szőlőkben történik, az közvetlen hatással van a tájra és a Balaton élő rendszerére is. Éppen ezért kiemelten fontos, hogy milyen módszerekkel gondozzuk a szőlőültetvényeket. A Balaton-Barát Kert projekt keretében természetvédelmi szempontú, kisléptékű kert- és területművelési lehetőségeket mutattak be, amelyek hozzájárulnak a táj és a fenntartható szőlőművelés megőrzéséhez. A projekt részeként egy összefoglaló kiadvány készült, valamint gyakorlati programsorozat is megvalósult. Ennek célja, hogy a régió kisebb-nagyobb szőlőültetvényein gazdálkodók számára alternatívát kínáljon a konvencionális borkészítéssel szemben.
Sokan ugyanis úgy látják, hogy jó borhoz olcsóbban és biztosabban jutnak vásárlás útján, mint saját szőlőjük erjesztésével és kezelésével. A projekt ezért azokat a gazdálkodási formákat helyezi előtérbe, amelyek újra vonzóvá tehetik a helyi szőlőművelést, miközben a táj ökológiai értékeit is megőrzik.
A hagyományos szőlőfeldolgozásra nyújt alternatívát a szalmabor-készítéshez is alkalmazott szőlőtöppesztési eljárás. Ennek során a válogatott szőlőfürtök bogyói elveszítik nedvességük akár több mint felét (ennek mértéke az időtartamtól függ), és így koncentrált borok készítésére vagy akár mazsolaként borpárlatok érlelési alapjául szolgálhatnak.
A világ számos bortermelő országában elterjedt, ám mára hazánkban csupán kis mértékben jelenlévő technológia része a magyar borkészítési hagyományoknak is. Az így készült borkülönlegességeket Magyarországon „szalmabor” néven ismerjük. Míg az észak-olasz Amarone della Valpolicella, a Soave borvidék Recioto bora vagy a francia Jura borvidék Vin de Paille bora jelentős piaci értékkel bír, addig hazánkban a szalmaborok piaci jelenléte marginális maradt (Kárpátfalvi-Kovács: Koncentráltság klimatikus kitettség nélkül? – Szalmabor, Borászati Füzetek, 2019). Ennek ellenére az eljárás figyelmet érdemel, hiszen lehetőséget kínál a termelőknek arra, hogy a Kárpát-medence adottságai mellett is szabályozott, koncentrált alapanyagból készíthessenek kiváló minőségű borokat. Emellett az egyre szélsőségesebbé váló időjárási körülmények (a termés összetételének változásával mind nehezebb a tradicionális borkarakter elérése) és az egyéb módszereknél jelentkező kártevők és kórokozók kártételét is jelentősen csökkenti (Czibor-Kovács: Szalmabor: Beltéri szőlőtöppesztési eljárások összehasonlító elemzése Merlot szőlőfajtán, 2020), passzív folyamatként pedig sem plusz energiabefektetést, sem növekvő ökológiai lábnyomot nem jelent.
A Kékfrankó borpárlat a szalmabor-készítés hagyományára épít. Az eljárás során a párlatban történő áztatással (extrahálással) kinyerhető a töppesztett szőlőből a koncentrált zamat, szín és élettanilag fontos komponensek (pl. antioxidánsok), így ezek együtt egyedülálló terméket alkotnak. Az alapanyagok ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból származnak, a feldolgozás során sem segéd-, sem adalékanyagot nem kerülnek hozzá. A végeredmény egy olyan borpárlat, amely hazánkban eddig még nem ismert alternatívát jelent, de a megfelelő alapanyagok rendelkezésre állásával – például a Balatoni lankákon termelt, szermaradványmentes szőlővel – a régióban kisebb birtokok számára is elkészíthető.
További információ a projektről és a Kékfrankó borpárlatról ITT található.
https://szabadonbalaton.hu/BB_kert_kekfranko.html
Kékfrankó fotó: Simon Zsuzsanna / PAD
