Az elmúlt év végén nyitotta meg kapuit a felvidéki magyar borkultúra új központja, a párkányi Borok Háza, az Agrárminisztérium által tavaly januárban elindított Schams Ferenc Terv eddigi leglátványosabb eredményeként. Ez is egyik jele annak a tendenciának, hogy a felvidéki borok, borászatok egyre szebb minőséget tudnak felmutatni, amit visszaigazolnak az évente megrendezett Csávossy György Kárpát‐medencei Borversenyen elért eredményeik is. Most az egyik legeredményesebb felvidéki borászat vált teljessé azzal, hogy új borászati üzeme mellett panziója is elkészült.
Idősebb és ifjabb Csernus Károly
Budapesttől mindössze egyórás autóútnyira helyezkedik el a határ túloldalán Ipolynyék, melynek beszédes a szlovák elnevezése is: Vinica, ami szőlőskertet jelent. (Ezt a nevet 1948-ban kapta a település, amikor a valamikori Csehszlovákiához csatolták.) És valóban, a szőlőkultúra a történelem folyamán meghatározó tényező volt a település életében, melynek központja a falu felett magasodó Őrhegy. Ez a hegy formailag teljes mértékben rokonsági viszonyban áll a Balaton-felvidéki tanúhegyekkel, leginkább a Csobáncra hajaz, olyan mintha csak véletlenül távolodott volna ide északabbra vulkanikus eredetű társaitól.
Ha ez a hegy mesélni tudna, valószínűleg köteteket töltene ki elbeszélése a múltjáról. Az Őrhegy több millió éve született mélytengeri vulkánként. Gazdag kőzetanyaggal büszkélkedhet, többek között gránit, andezit, tufa, megkövesedett láva és nem utolsó sorban vasérc teszi igen összetetté a termőhely talaját. A tengernek köszönhetően a vulkán felszínén egy sárgás üledékes réteg képződött, melyben az elhalt tengeri élőlények és növények mészkő réteget alkotnak. Az említett kőzetek és vulkanikus rétegek remek savakat és mineralitást csempésznek a hegy szofisztikált boraiba.
Nyilván nem véletlenül nevezték el Őrhegynek, az ásatások is bebizonyították, hogy a rézkori és a bronzkori alapítású eredeti települést a hegytetőn erődrendszer vette körül. A bronzkori anyagból izgalmas állatfigura kollekciót is feltártak az ásatások alkalmával, a háziállatokat formázó szobrocskákat bizonyára áldozati állatként használták, de még vaddisznót ábrázoló figurát is találtak. A falu már a középkorban híres bortermőhelynek számított; szőlőhegyét 1354-ben említik először az egri káptalan egyik oklevelében. Ipolynyék község egykor járási székhely volt, a Korponai-fennsík déli lábánál, a Nagy-patak mentén helyezkedik el. Ma a járás legnépesebb községének számít.
A családi borászat központja az Őrhegyen
Az Ipoly menti boroknak egykoron magas volt a renoméja, hiszen innen szállították a borokat Pozsonyba, az országgyűlés színhelyére. A környékről az Ipolyságra és Balassagyarmatra összegyűjtött borokat hordókban tutajosan Szobig, majd onnét a Dunán hajóval két nap alatt Pozsonyba szállították. Így a vízi úton a borok nem rázódtak szét, és nem pimpósodtak meg, mint a rossz útviszonyok miatt a szekéren szállítottak.
A hegyi központ pincéjében érlelődnek a nagy borok
Itt, a festői szépségű vulkanikus eredetű Őrhegy déli lejtőjének 250-350 m. tengerszint feletti magasságban terülnek el a Csernus Pincészet szőlőterületei. A Csernus családnak 1652.-ben, a törökök elleni csatározásokban tanúsított érdemeikre való tekintettel adott nemesi rangot I. Lipót király. A családban jelenleg idősebb Csernus Károly a termelés koordinálásának, a szőlészeti munkáknak a felelőse, míg fia, ifjabb Csernus Károly a borászattal, a marketinggel foglalkozik. A „flying winemaker” szerepét pedig Bálint László nemzetközi borakadémikus, a Borkollégium oktatója tölti be, aki rendszeresen ellenőrzi a fejlődő borok minőségét, és megszabja a borkezelési tendenciákat.
A család az Őrhegyről 10 hektár szőlő terméséből palackozza borait, ebből 2 ha saját területtel rendelkezik, míg további 8 hektár szőlőt integrálnak. Saját területükön a fehér fajták közül Chardonnay, Zöld veltelini, Peszeki leányka, míg a kékszőlők közül Kékfrankos és Pinot noir terem. Borászati filozófiájukban fő szempont a helyi terroir visszatükrözése. Ezért fontosnak tartják a tőketerhelés visszaszorítását 1-1,5 kg közé, hogy így koncentrálódjanak a zamatok a szőlőbogyókban majd a borban. Nem használnak fajélesztőt, hagyják hogy a bogyóhéjon kifejlődött helyi élesztőkultúrák a feldolgozás során reakcióba lépjenek a pince baktérium kultúrájával. A kénhasználatot minimumon tartják. Ily módon egyedi ízek és illatok alakulnak ki az erjedés alatt, melyek nagyon szépen tükrözik az évjárat jellegzetességeit.
A most átadott háromszintes panzió épülete
Több mint 15 féle bort készítenek, főleg fehéreket, de kínálatukban megtalálható a rosé, schiller, a legjobb évjáratokban pedig a vörösbor is. Palackjaik megjelenése rendkívül elegáns, a külcsínben is megjeleníti azt a gondosságot, amivel szőlőiket, boraikat kezelik. 15 éves archiválásra garantált Lafite egész parafa dugókat használnak, melyek megfelelően segítik a tökéletes palackérési folyamatot.
Iponynyék település idegenforgalmi rangja is emelkedett az impozáns panzióval
A faluban, a legmodernebben berendezett borászatuk mellett most elkészült a pincészet panziója is, ahol három szinten, hat szobában 12-14 fő elszállásolására van lehetőség. Így már nem jelenthet gondot, ha a teraszon töltött, vacsorát, grillezést követő borkóstolók után a társaság már nem szeretne tovább utazni. A panzió udvarában a hegyről származó, impozáns méretű és formájú szikladarabok jelzik a vulkán-hatást. Ugyanez a tüzes múltra emlékeztető színvilág jelenik meg a szobabelsőkben is, ahol az antracit-szürke dominál. Ezzel a panzióval vált kompletté a Csernus családi borászat a hegyen lévő hordós érlelőpincével, valamint a faluban kialakított feldolgozó üzemmel és panzióval egy tökéletes triót alkotva. Érdemes hát felkerekedni, hiszen sok felfedezni valót találunk Ipolynyéken, nagy múltú, festői szépségű tájat remek borokkal, kényelmes szállással!
Dékány Tibor
