A magyar borászok által elérhető legmagasabb hazai kitüntetést, az Év Bortelmelője Magyarországon díjat idén ifj. Figula Mihály nyerte meg. Beszélgetésünk második részében a központi téma a Figula Pincészet kékszőlői voltak, valamint azt a kérdést jártuk körül, hogy manapság miért isznak sokkal kevesebb bort Magyarországon.
A teljes cikket a Bor és Piac magazin 2022/6. lapszámában olvashatják.
Korábban az olaszrizlinget emelted ki, de vannak kékszőlőitek is?
Igen, vannak. Az az érdekes, hogy régen ez egy vegyes borvidék volt, a fele fehér, a másik fele kékszőlővel betelepítve: a tóhoz közel eső dűlőkön annyival melegebb volt, hogy a fehér szőlő lelágyult, ezért oda kékszőlőt telepítettek – ezután telepítették túl fehér szőlővel a borvidéket.
Tehát nálunk egyáltalán nem tájidegen a kékszőlő, úgyhogy mi már a klímaváltozás előtt is dolgoztunk vele. Persze ezzel kapcsolatban is van egyfajta tanulási fázis, de mostanra elértünk egy olyan szintre, hogy azt gondoljuk, hogy tudjuk, hogy melyik szőlőfajtából milyen bort kell készíteni, és melyiket kell igazán komolyan venni.
Hogyha egyet kell kiemelni, akkor azt mondom, hogy a kékszőlők olaszrizlingje a kékfrankos. Ezzel a fajtával találtuk meg azt a szimbiózist, amiből el tudom képzelni azt a sokrétű, rendkívül elegáns, nagyon magas minőségű terméket, amit szeretnénk a jövőben megmutatni. Most ezzel foglalkozunk a leginkább, de emellett vannak a világfajtákból is ültetvényink.
És a kékszőlőitek is dűlőszelektáltak?
Igen, abból is készítünk dűlőszelektáltakat. Később, ha még professzionálisabb választékban gondolkodunk, akkor valószínű, hogy valamilyen szinten majd le kell szűkítenünk ezeket, hogy ne menjen a minőség rovására ez a nagyon nagy sokszínűség. Ahhoz, hogy a termékek száma ne legyen túl sok, az erjesztés után valószínűleg el kell kezdenünk egymással házasítani a dűlőket ahhoz, hogy egy olyan választékot tudjunk mutatni, ami nem túl sok a piacon.
A dűlőitek nevét már ismerik a piacon?
Abszolút, de azt is be kell látni, hogy a világ nagy borászatai néhány termékkel megmutatják, amit mondani szeretnének. Néha az az érzésem a saját munkámmal kapcsolatban, hogyha túl sokat beszélek, nem mondok semmit. Persze nem fogom elengedni a dűlőszervezetünket, viszont keresem a lehetőségét annak, hogy a legjobb dűlőket bemutassuk, és mellette házasítsunk.
A klímaváltozás hatásait mennyire érzékelitek?
Én soha nem akartam azt látni, amivel az elmúlt években szembesültem. Amit a saját szőlőimen tapasztalok, az is egészen extrém, de ennél még sokkal rosszabb helyzeteket is lehet látni. Idén nyár elején Dél-Olaszországban olyan szőlőket láttam, amik le voltak takarva. Egészen elképesztő, hogy már ott tartunk, hogy a nap elől le kell takarni a növényeket.
Ti mit tudtok tenni ez ellen?
Nyilván azon kell gondolkodni és dolgozni, hogy hogy tudjuk a szőlőt úgy kondicionálni, hogy úgy tudjunk rá vigyázni, hogy ezeket az extrém hónapokat valahogy túlélje. Szóba jön a talaj a takarása, a fürtök a fedettsége, hogy direkt napfény ne érje őket, annak a minimális víznek a maximális megtartása, ami a szőlőt éri. Tehát nagyon érdekes kérdések előtt állunk. Rengeteg külföldi példát keresünk, olvasunk külföldi szakirodalmat. A lombbal nagyon sokat játszunk, csökkentjük annak érdekében, hogy lassabb legyen az érés, és ezzel most már egészen jó eredményeink vannak. De persze talán a legnagyobb kihívás az évjáratnak az időjárási váltakozása.
És hogyan alakul nálatok a borturizmus így pár évvel a borteraszotok megnyitása után?
Továbbra is azt látom, hogy érdemes különválasztani a magyar és a külföldi vendégeket. A magyar vendégeknél a borászathoz járás egy állandó programmá vált, fiatalok és idősek is nagyon szeretik. Ugyanakkor nem szabad elmenni a számok mellett. Ha statisztikákat nézünk, akkor azt látjuk, hogy az évek alatt körülbelül harminc literről tizenöt-tizenhat literre csökkent az átlagfogyasztás Magyarországon. Döbbenet, hogy gyakorlatilag felannyi bort fogyasztunk belföldön, és itt nem hosszú évtizedek változásáról van szó. Ez nagyon elkeserítő, ennek az okát a borászoknak is keresnie kell, hogy vajon miért nem isznak az emberek.
És mit gondolsz, mi lehet ennek az oka?
Ez egy nagyon fontos kérdés, és nem lehet azzal a szemlélettel nekiállni, hogy az embereknek nincs ízlésük, mert ez így kevés. A bort visszaemelni az emberek hétköznapjaiba talán a borász szakma a másik legfontosabb feladata az időjárás-változással való foglalkozás mellett, hiszen a bor már nem tartozik a hétköznapi italok közé. Egy olyan országban, ahol borkultúráról és gasztrokultúráról beszélünk, ott a bor teljesen hétköznapi termékké vált. Ez nem azt jelenti, hogy gyökeres változásra van szükség, és édes ízű, édes illatú borokat kell termelni, ha a piac azt mondja.
És szerinted min lehetne változtatni?
Azt mindenképpen tudni kell, hogy mi az oka annak, hogy nem a bort választják. Ezen el kell gondolkodni, és lehet, hogy a csomagoláson, a stíluson, egy-két dolgon változtatni kell azért, hogy az embereknek a hétköznapjaiba újra bekerüljön a bor. Olyat is lehet hallani, hogy ha kibontanak egy üveg bort, nem tudják olyan hamar meginni, hogy még megőrizze a minőségét – erre az lenne a megoldás, ha normál hétköznapi fogyasztásra szánt borokból kisebb mennyiséget is palackoznánk. Nekem az a véleményem, hogy a jó bor, társadalmi helyzettől függetlenül, mindenkinek jár.
