„El kell érnünk, hogy Magyarországra is ráirányuljon a világ figyelme” – emelte ki Légli Ottó, ehhez pedig meg kell születniük az egyedi, csak ránk jellemző boroknak. A szüreti helyzetelemzésen, az új bortörvénnyel szembeni elvárásokon, a borpromóción, a közösségi bormarketingen túl a nyitottság-önképzés-öngondoskodás hármasáról is beszélt a HNT elnöke.
Márciustól májusig „elcsöndesedtünk”, a szakma mégsem élte meg a karantént olyan szigorúan, mint a nagyvárosiak, hiszen ott a szőlő, a napi munka. Most pedig zajlik a szüreti készülődés. A szőlő a legszebb arcát mutatja, jó az évjárat. Annak ellenére, hogy szélsőséges időjárási viszonyokat is megélhettünk, hiszen volt szárazság és intenzív csapadék, villámeső. „Nagyatádon 200 milliméter eső is esett, ázott a Dráva-mente, de Balatonboglár is kapott egy nap alatt 40 millimétert” – adott helyzetjelentést a szakember.
Egyik oldalon ott állnak a készletjelentések, s Légli Ottó szerint nem rosszak a számok. Ebben persze látni kell, hogy tavaly nem volt olyan kiemelkedő termés, mint 2018-ban. Ráadásul a kereskedelem nagy szereplői nem álltak le a karantén alatt sem, mint például a HORECA szektor, sőt mintha megtáltosodtak volna. Igazán Budapestre, a HORECA szektorba beszállító borászok érezték meg leginkább a koronavírus hatását. A diszkont és a nagykereskedelmi láncok tükrében viszont nagyon jól teljesített a vidék A koronavírus másként érintett egy 30-40 hektáros birtokot, mint egy nagygazdaságot.
„Szakmailag a zöldszüretet soha nem támogattuk, nem álltunk ki teljes mellszélességgel mellette” – nyomta meg a hangsúlyt Légli Ottó, aki ugyanakkor szükséges, de nem elégséges megoldásnak tartja. A zöldszüret végére pont került, a tavalyihoz képest lényegesen kisebb területen vették igénybe a gazdák.
Nem lesz korai szüret, ami nem is baj. Részben a piacszervezési intézkedések hatására elindultak a tárgyalások a szőlőtermelők és a felvásárlók, borászatok között. „A közelmúltban zajlott a gazdasági környezeti index megállapítása” – hívta fel a figyelmet a HNT elnöke, ez nem jelent sem irányárat, sem védőárat, csupán árprognózis. A szerződésnek csak egyik eleme az ár, legalább ennyire fontosak a fizetési feltételek.
“Lássuk meg a lehetőséget a pandémiában” – hívta fel a figyelmet, ez is lehet alkalom arra, hogy megtisztuljon és megújuljon a szakma. Sokszereplős ágazatról van szó, nagyon sok érdekkel, így nem egyszerű a képlet.
Nagyon sok pozitív változás írható a szakma javára, már születtek referencia borok. Ugyanakkor a számok könyörtelenek, a fogyasztás csökken, s Európában mi vagyunk az utolsó előttiek az exportár tekintetében. Már rég nem Ausztriával kell példálózni, leköröztek minket, akárcsak a horvátok vagy a szlovének.
Nagyon gyorsan eltelt a rendszerváltástól számított 30 év, ami az egyéni tervek és sikerek időszaka volt. Akkor néhány tucat, jó üzleti érzékkel megáldott borász szakember mondta ki, hogy nem elégíti ki az a színvonal, ami a piacon található. Itt van Villány sikere, amit a 90-es évektől felépítettek. „Napjainkban is szükség van egyéni tehetségre és ambícióra, de már nagyobb hangsúlyt kell fektetni a közösségi gondolkodásra” – jegyezte meg a HNT elnöke, különösen annak tükrében, mintha kis megtorpanás lenne tapasztalható az elmúlt néhány évben. Negatív (ár)sprirálba került az ágazat. Drasztikus változásra van szükség, gondolkodásban is. Több alkalommal tapasztalható volt visszakóstolásnál, hogy 15-20 százalékban nem tiszta a bor. Sajnos tudásban is lenne pótolnivalója a szakmának. Természetesen vannak kivételek, akik nyitottak, folyamatosan képzik magukat, sokat kóstolnak. „Ma már hektáronként 300 mázsát termelni nem tűnik nagy kihívásnak, de a bornak minimum kifogástalannak kell lennie” – hívta fel a figyelmet, hogy minden palacknak, minden pillanatban és mindenhol a minőséget kell tükröznie. Természetesen azzal nem lehet mit kezdeni, ha a kereskedelmi helyeken nem megfelelően tárolják.
Folyamatosan napirenden van a közösségi bormarketing témája, komoly viták zajlanak az ágazaton belül is. Egyes üzemek, köszönik szépen, jól vannak, s nem a legfontosabb gondjuk a magyar bor ügye. A bormarketing élére a szakma, a termelő kell, hogy álljon, a szükséges anyagiakhoz részben a szakma járul hozzá, másrészt uniós forrásból lehet gazdálkodni. Minden megújulásnak az alapja és alanya a termelő. Ha mélyen belülről nem érzi a fontosságát, s nem igényli, akkor nem lesz belőle semmi. Ezért is siklott félre több kampány.
A 90-es évek előtt, hosszú időn át a nagy tételek és a homogenitás volt a borstratégia – ha volt egyáltalán ilyen – homlokterében, mára viszont kimondták, hogy Magyarország igazi értéke a sokszínűség. Ezt viszont pontosan meg kell fogalmazni. Egyes borvidékek ezen a területen előrébb tartanak, s erre az egyediségre kellene alapoznunk. A bor lényege, hogy individualizmusával felhívja magára a fogyasztó figyelmét. Emellett ott áll mögötte a személy, a borász. A rendszerváltást követően megjelent tételek hűen tükrözték az adottságokat, a tudást, így könnyű volt a korábbi borokhoz képest kitűnni. A következő generációnak már nehezebb a dolga, mert szüleik magasra emelték a lécet, s nekik ezt kell fenntartaniuk, vagy még magasabbra emelniük.
A teljes beszámoló a HNT oldalán olvasható.
