A hazai és a határainkon túli magyar borászok közötti szerves kapcsolatok fejlődését mi sem bizonyítja jobban, mint hogy idén Balla Géza Arad-hegyaljai borász nyerte el az Év Bortermelője címet. De rajta kívül sok magyar borász mutat fel folyamatosan sikereket, nem árt velük és munkájukkal megismerkedni, hiszen velük színes a Kárpát-medencei magyar borászat összképe. Az elmúlt hétvégén Slezsák Zoltánnal, a Magyar Sommelier Szövetség elnökével tettünk egy gyorsvizitet hogy felmérjük, merre tart a szlovéniai magyar közösség borászata napjainkban.
Volt egyszer, hol nem volt az a bizonyos gyalázatos népszavazás 2004. december 5-én a kettős állampolgárságról, amit a história azóta is a „szégyen napja”-ként tart nyilván. A kezdeményezés akkor elbukott ugyan, de ahogy minden rosszban van valami jó is, akkor a történtek arra inspirálták a Magyar Bor Akadémia tagságát, hogy legalább a saját működési területén kompenzálja a történteket, és terjessze ki tagságát a Kárpát-medencében működő határainkon kívüli magyar borászokra. Akkor vette fel a Magyar Bor Akadémia tagjai közé Cuk Lajos lendvai borászt is.
Lendva (Lendava)
Természetes, hogy utunkat most is nála kezdtük. Cuk Lajos 250-300 m. magasságban lévő 2,5 hektáros birtokán 11 szőlőfajtával foglalkozik. A hegyen alapvetően a fehérszőlők érzik jól magukat ugyanúgy, mint nálunk a Zalai Borvidéken, amitől csupán párszáz méterre terül el. A Cuk Borászat azonban fontosnak tartja a kékszőlők termesztését is, így jelenleg 50-50%-ban vannak területén képviselve a kék és fehér fajták.
A Cuk borok a stabil, megbízható minőséget jelentik. Jobbról Cuk Éva.
A fehér fajtákat az Olaszrizling, a Rajnai Rizling, a Szürkebarát, a Pinot Blanc, a Sauvignon Blanc, valamint a Sárga Muskotály képviseli, melyek a pezsgőkészítéshez is kiváló alapanyagot jelentenek. (Csak apró érdekesség, hogy a Rizling neve Szlovéniában is Rizling, míg Horvátországban Grasevina.) Ezek a fajták nem csupán a pezsgőkészítéshez nyújtanak jó alapokat, hanem könnyű, friss borokhoz is, amiből Cuk Lajos tavaly csinálta meg az első kollekcióját, természetesen sikerrel.
Cuk Lajos fontosnak tartja a hozamkorlátozást, nézete szerint így lehet az évjáratokat egyensúlyban tartani. A prémium kategóriájú borok esetén nagyjából az 1 tőke – 1 palack bor arányt tartja, ami a friss nyári borok esetén 1 tőke – 1 1/2 palack borra módosul. Maga készíti a bort, de a traktoros munkákat is ő végzi, lánctalpas traktora a helyenként 35o-os meredekségű hegyoldalon is felmegy, ezeket a feladatokat nehéz is volna másra bízni.
A Cuk borászat borsora a Kárpát-medencei borászat élvonalába tartozik. Minden fehérbora kiváló, de a pezsgőjük különösen kiemelkedik a mezőnyből. Vörösboraik közül a Hadik Vére a zászlósboruk, de mégis a mosatni kóstolásnál a nemrég palackba került 2016-os Bánffy’s Pinot Noir lett a kedvencünk.
Hosszúfalu (Dolgavske Gorice)
Alsólendva szomszédságában, Hosszúfalun kellemes meglepetés várja az arra látogatót. Huzimec Zoltán biogazdálkodással, hozamkorlátozással állítja elő borait, amihez felesége saját készítésű lekvárjai, kompótjai, sőt kemencében sütött (rozslisztből, teljes kiőrlésű lisztből, hajdinalisztből – kiegészítve dióval, kenyérlisztből készített) kenyerei, pogácsái, perecei adják a tökéletes keretet.
Huzimec Zoltán környezettudatosan műveli a szőlőt, és felelősen gondolkodik az emberiség jövőjéről: „Mindig közel állt hozzám a természet ősi teremtett formája, meglátva ezt a területet, különös érzés kerített hatalmába: ez a föld, mely hiába kerül a tulajdonomba, nem az enyém, vissza kell adni a természetnek, az utódainkon keresztül. Ez a romantikus érzés teremtette meg bennem azt a gondolatot, hogy biogazdálkodással foglalkozzak. Fontosnak tartottam magam és szeretteim asztalára olyan minőségi bort tenni, mely minél jobban megközelíti az ősi ízt. Életfilozófiám, miszerint a természetet kölcsönkaptam, ezt meg kell őriznem, tovább kell adnom úgy, ahogy én kaptam.”
Termőterülete mindössze 1 hektárnyi, melyet 2000-ben telepített el. Bioszőlészetében gyógyteákkal permetez, és tőkénkét mindössze 1 liter bort állít elő. Elsősorban fehérszőlőket gondoz, így a Tramini, Olaszrizling, Rajnai rizling, Rizlingszilváni, Sauvignon blanc játsszák a főszerepet. Borai természetesek, tiszta ízvilágot testesítenek meg, igen zamatosak, koncentráltak.
Huzimec Zoltánt épp a névnapján kerestük föl
Dobronak (Dobrovnik)
Az agrármérnök végzettségű Hancsik József falusi turizmusra berendezkedett gazdasági központján messziről hirdeti vendéglátó jelszavát a táblán: „Itt ennyi, innyi köll”. Ez már csak azért is elsődleges, mert ahogy mondja: “ha a gyomorban nyugvás van, a tetőtérben sincs zavar!”.
A szlovén- magyar nyelvhatár pont a pincéjük mellett fut, ami egyben pozitívum is, hiszen ez a két nép sokat tanulhat egymástól, itt szerencsére folyamatosan működik az egymás iránti tisztelet. Sokan járnak hozzájuk Magyarországról, ami nem véletlen, hiszen ez a nyájas vendégszeretet nálunk visszaszorulóban van. „Nagyon jó dolog, hogy az utóbbi években a magyar állam odafigyel a külhoni magyarokra, sok utat nyitottak nekünk.”-mondja. Édesapja halálát követően vette át a birtok irányítását. Ekkor ugyancsak agrárvégzettségű feleségével átgondolták, hogy a jövőben mire helyezzék a hangsúlyt, miközben a szőlőművelés, borkészítés természetesen továbbra is birtok erős oldala maradt. „Korábban a cukorrépa és a burgonya termelése volt előtérben, a feleségemmel viszont olyan alaptermékekre koncentrálunk, amiket a vendéglátásban fel tudunk használni: búza a kenyérhez, hajdina a hurkához, tök az olajnak. Fontos az olyan gabonák termesztése is, amiket nem kell permetezni, hiszen ez költséghatékonyabb, és a talaj minőségét is javítjuk vele. Nagyobb hangsúlyt kapott az állattenyésztés és a jószágoknak való takarmány előállítása. Azt a hagyományt folytatjuk, amit őseink ránkhagytak”- mondja Hancsik József.
Slezsák Zoltán Hancsik Józseffel a Hancsik-tanyán
Valamikor, Jugoszlávia idejében egyetlen határ választott el minket a déli szomszédoktól. Azóta már három ország – három határ van közöttünk. Az átjutás a túloldalra így elég változatos lett. Míg a magyar szerb határon olykor 2 – 2és ½ óra a várakozás, a magyar – horvát szakaszon mintegy negyedórányi, addig a magyar – szlovén szakaszon meg sem kell állnunk, lévén Szlovénia is schengeni tagállam. Így aztán méginkább vonzó, méginkább ajánlható egy ugrás a határon túlra ahol ilyen nagyszerű emberekkel, nagyszerű borokkal találkozhatunk!
