A Forbes magazin nemrégiben Leah Jørgensen oregoni borásznővel készített interjút, aki nyíltan beszélt a borkészítésről és anyaságról. Története mások számára is inspiráló lehet.
Leah Jørgensen 17 éve készít francia borokat, ezen belül is leginkább cabernet frankot, az amerikai Oregonban. Tanácsadó szervezetben lévő állását hagyta ott, hogy borszeretetét vállalkozásában valósíthassa meg. Anyaként pedig folyamatosan küzd a kisvállalkozás feszültségével, hagyományos szülési szabadság nélkül.
Leah vállalati pályaelhagyásakor kezdetben a Dupont Circle nevű borbutik vezetője lett Washington szomszédságában. Azóta szinte minden borágazatban dolgozott. Mindig is érdekelte a bortermelés, édesanyja családja a gyümölcstermő szőlőből származik, és az olasz Campania régióban az 1700-as évek óta bort termelnek. Az apja családja pedig kádár volt, hordókat készítettek ausztriai Dél-Burgenlandban.
A saját bor készítésének első gondolata akkor jött számára, mikor a második munkáját végezte a borüzletágban: kóstolótermet irányított volt Middleburgban,Virginiában. A borász az egyik barátja volt, és Leah mindig kíváncsi volt a folyamatra (és egy kicsit féltékenységet érzett a pincészetben játszott izgalmasabb szerepért). Hét évig tartott, hogy kilépjen az állandó pozícióból, hogy részt vegyen a részmunkaidős pincemunkában, és visszaüljön az iskolapadba enológiát, a borkészítés tudományát tanulni.
Borán keresztül a fenntarthatóságot kívánja közvetíteni, ezért környezettudatosságból minimalista megközelítést alkalmaznak a szőlőben és a pincében is. Nagyon aggódik az éghajlatváltozás miatt. Számos olyan kérdéssel ‒ a hőmérséklet emelkedése, a víz rendelkezésre állása (vagy annak hiánya), a tűzveszélyek, a szőlőfajta fertőző károsító mikroorganizmusok növekvő telepei (szőlő szétválasztása a magasabb cukrokkal) stb. ‒ találkozik nap mint nap a szőlőtermesztés során, amelyekkel kapcsolatban felelősségteljes döntést kell hoznia. Tiszta bort szeretne előállítani minimális beavatkozással, ezért például megvizsgálja a romló mikroorganizmusok valószínűségét, amelyek a szőlő természetes jellegét borzalmas szagokkal és ízekkel elfedik, és ha az őshonos nem működik, akkor heyette nem GMO-ként termelt élesztőtörzset választ.
„Úgy gondolom, hogy elengedhetetlen, hogy rugalmasak legyünk a két változóra (helyszín és évjárat), hogy a lehető legjobb borokat lehessen készíteni ‒ nem pedig ragaszkodni egy egyedülálló dogmatikus megközelítéshez. Az egyetlen állandó, hogy minden folyamatosan változik. Tanulmányaim felkészítettek arra, hogy a helyszínre és a szüreti változatokra bizalommal és kompetenciával tudjak válaszolni” – vallja a borásznő. „Számomra a Cabernet Franc az igazi Hamupipőke-szőlő (Bordeaux-i nővéreivel összehasonlítva).” Jelenleg oregoni borászként egyedül, a fehérszőlőből cabernet francot (Blanc de Cabernet Franc), vörösből pedig a Cabernet Franc éteres rozét készít.
Leah nemrégiben hozta világra gyermekét. A Forbes magazin kérdésére elmondta, hogy nehéz összeegyeztetni a vállalkozást az anyaság teendőivel, különösen úgy, hogy férje másik településen dolgozik teljes munkaidőben. A borásznő most legszívesebben a babára koncentrálna, de nem is gondolnánk, hogy kis pincészettel is rengeteg olyan teendő van, amivel nem lehet leállni egy pillanatra sem. Mivel azonban a prioritásban a család előrébb van, néhány hónapra el kell engednie a pincészettel való elvárásait, és inkább a csecsemőre koncentrál.
A borásznő a sikerét a folyamatos tanulásban (elméletben és gyakorlatban) látja. Maga is alkalmazott már gyakornokokat, akiknek igyekezett átadni ismereteit. Egyetért azzal a tendenciával, hogy több nő érvényesülhessen a borszakmában, vezetői pozícióban is – a nők helyzete ilyen módon már az elmúlt 15 évben is sokat változott szerinte.
Leah így vall a borhoz fűződő viszonyáról: „Író vagyok. Az egyetemi diplomám irodalom és kreatív írás volt. Szóval, szeretem a borok mögötti történeteket. Innen szeretem a bortól kapott otthonos érzést, és azt, ahogy hozzájárul az általános elbeszéléshez. Imádom a karaktereket ‒ a kedvenc borok mögött álló személyiségeket és zseniket. Szeretem a bor kezdetét, közepét és végét ‒ a szerkezetet. Imádom, hogy egy bor szüretben visszavisz az időben, emlékezve az adott év történeteire. Szeretem azt is, hogy az univerzum egy pohár borban van, hogy a földön minden anyag a csillagok halálából származik, így a bor csillaganyag.”
(Forrás: Lauren Mowery, Forbes, kép: Joshua Chang)
