A szépen csengő nevű a’ Capella Szőlőbirtok tulajdonosa Dunai János, akit zenész és hangmérnök múltja a zene világához köt. Egy ponton – zenei, mérnöki tapasztalatait nem megtagadva – úgy döntött, hogy a nagy becsben tartott ábrahámhegyi kápolnák szomszédságában egy saját elképzelése szerinti kézműves borászatot hív életre.
A terv megvalósult: a birtok építése folyamatosan és következetesen halad, jóllehet a kezdetektől számos, a fejlődést fékező gonddal kellett és kell ma is szembenézniük. A nulláról indultak, de a tudatos, megfontolt birtoképítést nem ingatták meg a nehézségek – többek közt a klímaváltozás kedvezőtlen hatásai, a vadkártétel, valamint a badacsonyi szőlőművelési hagyományokat kevésbé tisztelő helyi üdülőtulajdonosok gáncsoskodása. Dunai János kitartó, küzdő alkat, így mindezekre talált megoldást. Munkájában, és a birtoképítésben nélkülözhetetlen társa felesége, Helga, akivel közösen végzik a fizikai munkát, az értékesítést és a marketinges tevékenységeket is.
A kihívásokról, azok kezeléséről az alábbiakat vallja:
,,Nem ijedhetek meg a klímaváltozás hatásaitól, ugyanis azok a termőhelyi sajátosságok, amelyeket Ábrahámhegy számomra kínál, az ásványosság, a karbonátosabb talaj, a magasabb alkoholtartalom mellett is nagyon szép egyensúlyú borokat eredményeznek. A területeim talaja ugyanis nem bazaltos, hanem vörös homokkő alapon karbonátos agyag.
Badacsonyban általában is karakteres, „tüzes” nedűk születnek. Boraim nagy részére ez különösen jellemző, mivel teljes érésben szüretelem a termést a birtok déli kitettségű lejtőiről, melyek aztán rendre viszonylag magas alkoholtartalmat eredményeznek. Szigorú kritikai szűrővel kontrollált produktumok kerülhetnek csak ki a családi műhelyből, melyeket a kezdetektől fogva megalkuvást nem ismerő következetes munkával, kísérletezéssel sikerült a prémium kategóriába pozícionálni.
A birtok éveken át folyamatos, jelentős vadkárral küzdött. Volt év, amikor 60% volt a terméskiesés, míg végül sikerült a teljes szőlőterületet professzionális vadkerítéssel bekeríteni. A túlszaporodott szarvas-, őz- és vaddisznóállomány okozta károk kapcsán a hosszas jogi egyeztetések és a tényleges kár töredékét fedező kártérítő eljárások nem jelenthettek megoldást, hiszen egy borászat minőségi fejlődése stabil termésbiztonság nélkül nem tervezhető.”
A vörös fajták térségbeli terjedéséről mi a véleménye?
,,Érdemes megemlíteni, hogy a filoxéra előtt Badacsonyban is döntően a kékszőlő dominált. Napjainkban újra egyre több helyi pincészet alkot szép vörös tételeket, melyhez borvidékünk változatos talajadottságai is nagymértékben hozzájárulnak, hisz a vulkanikus eredetű talajokat gyakran felváltó üledékes, karbonátos talajok a kékszőlőknek is kiválóan megágyaznak.
A balatoni stílusnak elkönyvelt könnyed vörösborok meghaladásához, a nagyívű vörösek eléréséhez véleményem szerint túl kell lépni néhány rossz beidegződésen. Az évtizedek alatt kialakított fehérboros technológia nem megfelelő, komoly vörösborokhoz külön infrastruktúra, célhoz illesztett folyamat kell. Emellett meg kell várni a kékszőlő szüret ideális időpontját (a fenolos érettséget), nem pedig rutinszerűen a fehérek lefogyása után betakarítani azokat. A fajtaválasztást is alá kell rendelni a termőhelyi lehetőségeknek és nem utolsó sorban a borászati célnak. Véleményem szerint el kell engedni nálunk a Cabernet fajtákat és előnyben részesíteni a Kékfrankos, Shiraz, Zweigelt, esetleg Pinot fajtákat. Badacsony legkiválóbb pincészeteiből kikerülő tételek ezen fajtákból országos megmérettetéseken is sorra bizonyítanak.”
A közeljövő terveiről így nyilatkozik:
„Legfontosabb a pinceépítés. Elengedhetetlen egy olyan bázis kiépítése, ahol a termelés, borkészítés, a vendégek fogadása is megoldható. A nagyszülői örökségként rendelkezésre álló kis kőpince adottságait már rég kinőttük. A jelenleg is folyó technológiai fejlesztéseket kisüzemi méretben, de professzionális szinten kívánjuk megvalósítani, esetenként pályázati forrásokat is bevonva. Ennek eredményeképpen a feldolgozás, az érlelés, a palackozás teljes folyamatát végig tudjuk vinni, amely garancia a már elért minőség következetes fenntartására.
Termőterületeink csak lassan, korlátozottan bővülnek, mert a vízparti zónában a nyaralóhasznosítás sajnos felülírja a szőlőtelepítés lehetőségét, a tótól távolabb, Mindszentkállán van lehetőségünk bővülni. A Balaton közvetlen jótékony hatásai – páratartalom, hőmérséklet, légmozgás szabályozás, fényeloszlás, csapadékképzés – csak a partközeli zónában hatnak közvetlenül és ott emelik a termőhely értékétet a szomszédosak elé. Viszont a tó közelsége a szőlőhegyen egyre nagyobb számban megjelenő, a panorámát kisajátítani törekvő nyaralótulajdonosok számára is fontos. Nagy a feszültség a két csoport között az egyre jobban szétváló érdekek miatt. Azonos fogalmak relatív értelmezése, zaj-nyugalom, területhasználat, járműforgalom, parkolás, traktoros munkák, gépi ültetvénygondozás, vad- és seregélyvédelmi eszközök használata, csak érintőlegesen néhányat említve a mindennapi feszültségek sorából. Hosszú távon azonban létszükség lenne egyensúlyt teremteni a két tábor között. Mi már elmentünk lehetőségeink határáig, most a másik félen lenne a sor, s belátásra, toleranciára lenne szükség. A tájalkotás, az ősi borkultúra fenntartása, a zöld felület, a jó levegő, a munkahelyteremtés, a falusias településkép, a természet közeliség, a családias légkör, az élő természet letéteményesi mi – a helyben gazdálkodók – vagyunk. Ha a „nyaralósok” számára is fontos fogalmak ezek, akkor részükről is önmérsékletre és belátásra lenne szükség. Nekünk fontosak a vendégek, hiszen megtermelt boraink az ő örömükre is szolgálnak.”
(Szerző: Tóth László)
