Fókuszban a hazai szőlőültetvények megmentése. A létünket fenyegető aranyszínű sárgaság szőlőbetegségtől. Tornai Tamás írása.
Cselekednünk kell! Sokaknak, ráadásul összehangoltan. A szőlő aranyszínű sárgaság betegséget bátran nevezhetjük korunk filoxérájának. Akkor, a 19. század végén a filoxéra elpusztította a virágzó hazai szőlőkultúrát. Vajon megmenti a tudomány, az intézményrendszer, a termelők és közösségeik eddig tapasztalható aktivitása a magyar szőlő- borágazatot? Fájó kimondani, de szinte biztosan nem. Sikert csak jól megtervezett, fegyelmezetten végrehajtott cselekvéssel érhetünk el. Ehhez pedig tudni kell mit, kinek, mikor, hogyan, miből kell elvégeznie. Erről rendezett konferenciát a somlói Tornai Pincészet.
A XXIV. András-napi Bormester Találkozón megismerhettünk sok érdemi hazai és nemzetközi tapasztalatot, tudományos megoldási lehetőséget; új jogszabályokat, már elérhető pénzügyi forrásokat. Javaslatok hangzottak el a konkrét, szükséges teendőkről, és arról, hogy mi ebben az ágazat egyes résztvevőinek szerepe és felelőssége. Fontos és tanulságos tanácskozás volt.
De mielőtt a tanulságokat közzé tennénk, tisztázzuk az alapokat! Azt tapasztaljuk ugyanis, hogy ma még az érintettek jelentős részében sem tudatosult a helyzet súlyossága. Hiába beszélünk a teendőkről addig, amíg nem érti minden érintett, hogy milyen gyilkos veszéllyel állunk szemben.
Ebben az évben egy hosszú évek óta velünk élő – és a Zalai Borvidéken mostanra már tragikus károkat okozó – baktériumfertőzés kapcsolt életveszélyes fokozatra szinte valamennyi hazai borvidéken. A szőlő aranyszínű sárgaság betegséget okozó fitoplazma egy korábban nálunk nem megtalálható rovar, az amerikai szőlőkabóca közreműködésével terjed. Ez viszi át a kórokozót a már fertőzött tőkékről az egészségesekre.
A fertőzés terjedése villámgyors, a megbetegedett tőke nem gyógyítható: ki kell vágni. Vagyis belátható időn belül (amíg a tudomány nem fejleszt ki más módszert), az egyedüli megoldás a megelőzés és a védekezés lehet. Persze a kivágás mellett, amit nem nevezhetünk megoldásnak, hiszen a hazai szőlő- és borkultúra megszűnését jelentené.
A termelők a betegség okozta kár legfőbb viselői, de érintettek a turisztikai szolgáltatók és közvetve az értéklánc valamennyi szereplője: a helyi lakosság és önkormányzatok, valamint az állami költségvetés is.
A helyzet súlyosságát és a termelők aggodalmát fokozza, hogy az önálló védekezés esélytelen. Kizárólag tudományosan megalapozott, jól koordinált, egységes fellépés lehet eredményes. És a védekezésben részt kell vegyen a borvidékek térségében területtel rendelkező összes birtokos. Vagyis a szőlőtermelők mellett a kerttulajdonosok, a helyi önkormányzatok, erdészeti vállalkozások, nemzeti parkok is. Hiszen az ő területükön lévő fertőzött növényről is bizonyosan tovább terjed a betegség.
A közös védekezés tehát elengedhetetlen, ám szabályozás, ellenőrzés, és ha kell, szigorú szankciók nélkül hatástalan. A szabályozásban a kormányzaté az elsődleges szerep, de a hegyközségi intézmények és a helyi önkormányzatok feladatai is meghatározók. A szabályok betartását a hatóságok feladata ellenőrizni, és ebben a hegyközségi rendszernek és az önkormányzatoknak is szerepet kell vállalnia.
Fontos annak megértése is, hogy a természet nem figyeli a jogszabályokat, ezért nem elfogadható, hogy a létező, de a probléma megoldására alkalmatlan rendelkezések vagy rossz beidegződések korlátozzák az intézményrendszer cselekvését. Éppen fordítva: a jogszabályokat kell a hatékony beavatkozás lépéseihez igazítani.
A veszély súlyosságát jelzi, hogy 2025. októberében a legjelentősebb nemzetközi borászati szervezet OIV-VITI 758-2025 számon részletesajánlásokat tett közzé – ezt minden érintettnek ajánljuk figyelmébe. A védekezés nehézségét pedig jelzi, hogy a fertőzést már hosszabb ideje elszenvedő Olaszország három régiója (Toscana, Piemonte, Trento) 2025-ben tovább szigorította eljárási szabályait.
A magunk részéről mi, a Somlói Borvidéken a fertőzés felfedezése után felhívást tettünk közzé a veszélyről és oktatást szerveztünk a termelőknek a szükséges teendőkről. Pászti János hegybíró irányításával az egész borvidéket átvizsgáltuk a termelőkből, a Nébih növényvédelmi szakértőiből és a pápai szakiskolák hallgatóiból álló csapatokkal, akik dokumentálták valamennyi fertőzés helyét. A csapatok megjelölték a fertőzött tőkéket, a termelők pedig pontos tájékoztatást kaptak az elvégzendő feladatokról.
A magyar termelők egyértelmű – nem pusztán helyi kezdeményezéseken alapuló – végrehajtási módszereket és utasításokat is tartalmazó szabályozást várnak. Az idő sürget, mert száz nap múlva itt a rügyfakadás, addig pedig a termelőknek végezniük kell a szokásos feladataikkal is. A beteg szőlőtőkéket/ültetvényeket pedig most kell kivágniuk. Mert ha ezt nem teszik meg, tavasszal, a rovarok új nemzedékének kikelésével a kór akadálytalanul, nagy sebességgel terjed majd tovább. De a kivágási támogatáshoz előzetesen kézhez kell kapniuk a hatóság határozatát.
A termelők türelmetlenek. Különösen azok, akiknek megélhetése függ ültetvényeik fennmaradásától. Védelmük érdekében az érintettségüket nem érzékelőktől is joggal elvárható, hogy igazodjanak hozzájuk. A 24. órában vagyunk. Bármilyen jól szervezett és hatékony fellépés már csak akkor lehet eredményes, ha a megfelelő döntések heteken belül megszületnek.
Ez lenne a szőlő- és borágazat számára az igazi karácsonyi ajándék. Reménykedjünk…
Köszönjük a konferencia résztvevőinek a részvételt és az értékes gondolatokat: Dr. Nemes Imre elnök, Nébih, Agrárminisztérium; Nyitrainé dr. Sárdy Diána campus-főigazgató, MATE Budai Campus; Varga Máté szakmaközi ügyekért felelős alelnök, HNT; Kis Tamás borász, Somlói Vándor Pince; Tarsoly Róbert elnök, Zalai Borvidék Hegyközsége; Németh Csaba kutatási munkatárs, MATE Badacsonyi Kutatóállomás; Pászti János hegybíró, Somlói Borvidék. Hamarosan közzétesszük az összefoglalót az elhangzott előadásokról és vitáról.
A szerző a somlói Tornai Pincészet tulajdonosa, a Somlói Hegyközség elnöke, volt HNT-elnök.
