A szekszárdi borász a Magyar Bor Akadémia elismerését vehette át évtizedes hagyományőrző és innovatív tevékenységéért a Parlament Vadász termében. Vesztergombi Ferenc az elsők között, 1993-ban vehette át az Év Bortermelője kitüntetést. Ő volt az a szekszárdi borász, aki kitartóan küzdött a Kadarka reneszánszáért, és ugyancsak ő harcolta ki a Szekszárdi Bikavér elismertetését. A Veszetrgombi Pincészet 2023-ban érdemelte ki szerkesztőségünktől a Magyarország Legszebb Szőlőbirtoka címet.
A Vesztergombi Pincészet a rendszerváltást követő időszakban elsőként jelezte, hogy a szekszárdi borászat is megújult. Ennek szignifikáns jele volt, hogy kiírásának rögtön a harmadik évében, 1993-ban Vesztergombi Ferencet választották az Év Bortermelőjévé. Őt ezáltal a hazai borászat rendszerváltást követő újjáéledésének országos szinten elismert vezéregyéniségeként tisztelte a hazai borkedvelő polgárság.
Díjátadó a Parlament Vadász termében
Vesztergombi Ferencnek oroszlánrésze van abban, hogy a Szekszárdi Bikavér mint márkanév fennmaradhatott, ugyanis a kilencvenes évekre már csak alig 2-3 borász foglalkozott Bikavérrel, és szóba került, hogy érdeklődés híján ezt a megjelölést átadják Egernek. Viszont a Vesztergombiak élete szorosan és elválaszthatatlanul egybeforrt Szekszárddal, családi címerük is az 1700-as évek elejéről származik, Szekszárd első hegybíróját Vesztergombi Györgynek hívták. Így talán épp ezért Vesztergombi Ferenc átérezte a történelmi felelősséget a Bikavér márkanév megőrzésének fontosságát illetően, és kiharcolta ennek megőrzését, továbbfejlesztését. A pincészet logója a család címere, amit az ősök a 18. század elejétől használtak. Szekszárdon a kisnemesi vagy gazdálkodói birtok hagyományosan több elemből állt: szántó, rét, állattartás és „a szőlő volt a hab a tortán”. Vesztergombi Szekszárd szerelmeseként mesél a történeti időkről. Szerinte a borvidék tüzes, fűszeres világa minden borszeretőt rabul ejt.
Vesztergombi Ferenc, laudálói körében
Rögös úton
Bár szülei közgazdász pályára irányították volna, ám ő a saját feje után ment, „Így kerültem egy év múlva a kecskeméti kertészeti főiskola szőlész-borász szakára. Azóta azt csinálom, amihez kedvem van. A feleségem véleménye az, hogy roppant szerencsés vagyok, mert a hobbim a munkám. Tény, hogy az elfoglaltságom január elsejétől december utolsó napjáig tart, mégis jól érzem magam a bőrömben. Hozzáteszem, a vasárnapokat igyekszem megtartani magunknak, hiszen pihenni is kell.” Friss diplomásként a csemői termelőszövetkezetnél kezdett el dolgozni, és azonnal ágazatvezető lett. Gondolhatnánk, hogy a Bács-Kiskun megyei homokon egy nagyüzemben leginkább egyenborokat kellett készíteni, ám ez nem így történt: „Csodaszép Ezerjókat, Kövidinkát készítettünk.”- mondja.
Vesztergombi Ferenc a régi baráttal és harcostárssal, Gere Attilával a Parlament teraszán
Az alföldi tanulmányokat Szekszárdon folytatta. „Akkoriban a Mecsekvidéki Pince gazdaságnak volt egy szekszárdi telepe az Epreskerti úton. Komoly fejlesztési tervekkel álltak elő, még a pezsgőüzemet is ide akarták hozni Pécsről. Mindig is hazahúzott a szívem, szerettem volna a környéken munkalehetőséget találni. A fejlesztéseket meghallva jelentkeztem a pincegazdaság igazgatójánál és néhány beszélgetés után megegyeztünk, hogy megbíznak az új üzem vezetésével. Azt is megbeszéltük, hogy a szüretet még a régi helyemen vezénylem le, és 1978. január elsejével jövök haza Szekszárdra. Közben egy nagy átszervezés kapcsán Tolna megyében a pincegazdaság üzemeit a szekszárdi mezőgazdasági kombinát vette át. Néhány egzisztenciálisan bizonytalan hónap után egy szép napon az állami gazdaság főborászaként ébredtem. Ez lett a későbbi Aliscavin, ahol egészen 1992-ig dolgoztam.” Lényegében 1970-től borászatban dolgozott, 1992-től a sajátjukban. 2014-ben így foglalta össze az utat: „A nagyüzemben sok tapasztalatot szerezhettem, de a komoly borászkodás az, amit a sajátunkban folytatunk. Igazi családi borászatot viszünk Csaba fiammal: minden egyes munkafolyamatban részesek vagyunk. Végül is öt állandó alkalmazottal, a feleségemmel és a fiammal együtt szolgáljuk ki a saját vállalkozásunkat.”
Jakab István, a MAGOSZ elnöke
A Kadarka megmentője
„Ami engem illet, folyamatos kihívásban élek. A szakmám annyi érdekességet, megválaszolandó kérdést vet fel, hogy ez nem tűr semmilyen lustaságot. Úgy érzem, ennyi idő alatt elég jól elsajátítottam a bor biológiáját és kémiáját, de erről nem kell értesülnie a szőlőnek. Úgy értem, a szőlőskertben mindig történik valamilyen érdekesség, váratlan. Én szeretem már a metszéssel jelezni, hogy mi a szándékom, de sohasem vagyok erőszakos. Ezt a növény is megérzi, ezért egyedi utakat választ. Ilyenkor nincs sok értelme fellapozni a szakirodalmat, mert sokkal jobb, ha konzultálok a borász barátaimmal. Az a célunk, hogy nemzetközileg is versenyképes, de mindig jellegzetesen szekszárdi borokat készítsünk. Ezen a skálán mozogva sok lehetőséget kapunk a sorstól. Nem tagadom, a kadarkához különleges viszony fűz, hiszen ez a fajta teremtette meg a borvidék hírét.” A Kadarka a szekszárdi borászat gyökere, origója és lényegi mondandója. „Különleges illatú, fűszerezettségű, az ismert vörösborokhoz képest más szerkezetű, egyedi, megismételhetetlen nedű, amelynek aránya a borvidéken igazán megduplázódhatna. Ezt a fajtát akkor is meg kell tartani, ha vannak eredményesebben termeszthető borszőlők is. Jó érzés, hogy a szekszárdi pincészetek többsége így gondolkodik. A Szekszárdi borvidék csodálatos adottságokkal rendelkezik Hidaspetrétől Bátáig. A dombok láncolatán azonos mikroklíma és számos, egészen különleges mikroklíma hat a szőlőre. Ebből változatos íz világú, sokszínű, izgalmas borok sora születik” – összegez Vesztergombi, aki több mint harminc éve jutott fel pályája csúcsára.
Nyitrainé Dr. Sárdy Diána, a Magyar Bor Akadémia elnöke
Az életműdíjast Jakab István, a MAGOSZ elnöke, Nyitrainé Dr. Sárdy Diána, a Magyar Bor Akadémia elnöke, Kállay Miklós a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Szőlészeti és Borászati Intézetének emeritus professzora, a Magyar Bor Akadémia tiszteletbeli elnöke méltatta.
Dr. Nagy István agrárminiszter köszöntő beszédében elmondta, hogy a szőlő és a bor nemcsak több százezer embernek ad megélhetést, hanem közösséget is épít, kapcsolatokat teremt és hagyományt őriz. Nagy István a díjátadón arra hívta fel a figyelmet, hogy minden borász munkája teremtés is egyben. A bor pedig egy erős szakmai és nemzeti szövetség, amely összeköt bennünket. A magyar borászok nem egymás versenytársai, hanem partnerek, és mindig jobb teljesítményre ösztönzik egymást. A miniszter szerint az összefogásra most is nagy szükség van, hiszen a szőlő és borágazatot számos kihívás éri. Éppen ezért az Agrárminisztérium továbbra is stratégiai szinten foglalkozik a területet érintő támogatásokkal.
Kállay Miklós a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Szőlészeti és Borászati Intézetének emeritus professzora, a Magyar Bor Akadémia tiszteletbeli elnöke
Magyarország Közös Agrárpolitika Stratégiai Terve többféle támogatási lehetőséget is biztosít. A tárca támogatja például a szőlőültetvények korszerűsítését, a beruházásokat, de a promóciót és az innovációt is. Ezekre a célokra az idén 28 millió eurónyi forrás áll rendelkezésre – tette hozzá. „A legfontosabb mégis az, hogy Vesztergombi Ferenc biztos lehet a folytatásban: amit felépített, azt van, aki továbbviszi, ahogyan ő is továbbvitte apja és felmenői örökségét” – zárta szavait a miniszter.
(fotók+beszámoló: Dékány Tibor)
