A rezisztens fajták nemesítéséről és a Pécsi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetben jelenleg futó kutatásokról kérdeztük Dr. Teszlák Péter kutatási igazgatót.
Melyek a jelenleg futó fő projektjeitek?
Tavaly februárban indult a SHIELD4GRAPE (S4G), Horizon projekt nemzetközi együttműködési pályázat. A konzorcium fő célkitűzése a génbanki tételek újrafelfedezése és újravizsgálása különböző faktorok szerint. Ilyenek például a rezisztencia, a betegségekkel szembeni ellenállóképesség, a szárazságtűrőképesség, illetve a járványt okozó betegségek mellett az ESCA, a fás betegségek vizsgálata.
A másik nagyobb munkacsoport kifejezetten a rezisztencia nemesítésre irányul. E projekt célja a peronoszpórával és a lisztharmattal szembeni ellenállóképesség fokozása, jelenleg nem szerepel benne a feketerothadással szembeni rezisztencia-nemesítés.
Kutatóintézetünkben a tízes éveket követően már zárult is egy olyan ötéves „OTKA” pályázat hazai kutatási támogatással, amiben a feketerothadás rezisztencia forrásait térképeztük fel. Ebben Deák Tamás és Kozma Pál vezetésével együttműködött a MATE Kertészettudományi Kar és a Pécsi Kutatóintézet. Természetesen Pécsen volt a növényanyag, Kozma Pál és munkatársai készítették el a nemesítés alapjait és Deák Tamás vezetésével térképezték fel a rezisztencia genetikai hátterét. Többek között azt, hogy a feketerothadás rezisztenciája milyen génektől függ, egyáltalán megtalálható-e a rezisztencia gén, és ha megtalálható, akkor hogyan markerezhető?
Hogyan történik a nemesítés a gyakorlatban, melyek a legfőbb mérföldkövei?
Első lépésben a keresztezési partnerek, az apa- és anyafajta kiválasztása történik a célkitűzéseinkhez igazítva. Majd ezt követően a virágzási időszakban az anyafajtát az apafajta pollenjével termékenyítjük meg kontrollált körülmények között. Az így kifejlődött fürtöket teljes érési állapotig neveljük, majd kiszedjük belőlük a magokat. Minden egyes szőlőmag egy új, egyedi és megismételhetetlen genotípus letéteményese lesz. A magok kicsíráztatását követően születnek meg az új fajták, a magoncnövényeket teljes értékű, termőképes szőlőtőkékké kell nevelnünk.
Jelenleg a már meglévő rezisztens fajtajelöltek fajtaérték-kutatása folyik. Ez egy nagyon hosszú folyamat, mivel magának a fajtának az előállítása is körülbelül 10-15 évet vesz igénybe. Miután megszületett egy fajta, azt követően még rengeteg dolog van vele, mire végül bekerül a köztudatba, és a gyakorlatban is hasznosul, bekerül a termelésbe.
Milyen részei vannak a fajtaértékkutatásnak?
A fajtaértékkutatás szőlészeti része az tisztább dolog, és valamennyire szerintem könnyebb is. Ennek során megnézzük, hogy milyen habitusú a növény, megfelelő-e a termőképessége, a hozama, a termésbiztonsága, a rezisztenciája, a tartóssága, a rothadékonysága, ami a peronoszpóra és a lisztharmat rezisztenciával nem hozható összefüggésbe. A szőlészeti résznek már megvannak a bevett kiértékelési módszerei. A borászati fajtaértékkutatás nagyobb hangsúlyt kell, hogy kapjon, ami azt jelenti, hogyha megszületett egy új kis fajtajelölt, akkor ahhoz egy optimalizált borászati technológiát kell illeszteni.
A borásznak a borászati technológia minden elemét hozzá kell igazítania a fajtához. Amikor megvannak a minták, akkor ezeket évről- évre végig kell játszani. Mivel minimális mennyiség áll rendelkezésünkre a szőlőből, így a kiindulási must mennyisége minden évjáratból korlátozott. A borászok keze is kötött. Az egyik évben azt mondja, hogy az erjesztési hőmérséklettel akar játszani, és azt a kísérletet állítja be borászati kísérletként. A másik évben csinál egy enzimkísérletet, vagy egy élesztőkísérletet. A Jázmin fajtánál majdnem tíz év kellett, mire kialakult az optimális szüreti időpont – amikor jó a sav, a pH -, kialakult az, hogy milyen élesztővel indítsuk be az erjedést és hogy milyen erjesztési hőmérséklettel dolgozzunk. Ezt az összes többi új rezisztens fajtánál is végig kell zongorázni. Megvan erre az intézeti stáb, és azt gondolom, hogy a fajtakutatásra érdemes sok időt fordítani.
Melyek a legnagyobb jövő előtt álló rezisztens fajták?
Több jó példa is van olyan fajtákra, amelyek a Pécsi Kutatóintézetből kerültek ki. Ilyen például a Pinot Regina, ebből a Pinot Reginából rozé és vörösbor irányába is el lehet indulni. A fajta már az EU-s közösségi listára is felkerült, szabadalommal védett, bejelentett új rezisztens fajta. Olaszországban már nagyon kedvelik, telepítik és termesztik is az ország északi részén. Emellett nagy jövőt látok a Pamerzs előtt, ami szintén vörös rezisztens fajta. A Pálma kifejezetten egy nagyon bőtermő, nagyon jó prosecco alapbor, annak megfelelő minőséget és nagyon nagy termésmennyiséget tud produkálni a rezisztens tulajdonságok mellett.
A Jázmin fajta nagyon népszerű, már több hazai termelőnél is találkoztunk vele
A Jázmin egy nagyon jól beindult fajta, a nemesítői sem számítottak ekkora sikerre. A Jázminnak már nagyon sokféle hasznosítását láttuk. Megjelent szőlőpárlatként, vagy akár szőlőként, de a Jázmin esetében a terület lesz majd a kérdés, hogy egyáltalán telepítenek-e nagyobb felületen belőle. Sok esetben az Irsai Olivér kiváltására is tervezhető ez a fajta. Ha valaki azt mondja, hogy egy most divatos illatos, könnyű, alacsony alkoholtartalmú, gyümölcsös, üde, reduktív fehérbort szeretne, ami a mostani trendeket követi, akkor erre a célra tökéletes választás a Jázmin. Ez a fajta akár házasítási alapnak is kiváló, eredetileg a nemesítők úgy is tervezték, hogy ez csak egy fűszer legyen, ne jelenjen meg önálló fajtaborként. Emlékszem rá, hogy a 2000-es évek elején, amikor a Kutatóintézethez került Kozma Pál, akkor indultak Csepeliné Klárikával a főborásszal a Jázminnal kapcsolatos első kísérletek. Ezen kísérletek során a Bianca alapborhoz lett házasítva a Jázmin akár csak 10-15%-ban. Mind a kettő rezisztens fehér fajta. A Jázminban levő parfüm és fűszer rendkívül feldobta a Biancát. Az utóbbi években azonban egyre jobban kikristályosodott, hogy önállóan is hódíthat a Jázmin.
A Jázmin mellett azonban ki kellene hangsúlyozni, a Vanília Muskotály hibridet, ami ugyanígy ezekből az új típusú rezisztens kombinációkból született a Vanília muskotály visszakeresztezéssel. Ez a fajta a Jázminhoz képest nem annyira orrba vágó, egy nagyon elegáns klasszikus európai muskotályvonal jellemzi, így a fajta inkább az Alexandriai muskotály fajtához, vagy az Ottonel muskotály fajtához közelít, és nem a Tramini rózsás világához.
Hogy szerepelnek ezek a fajták, fajtajelöltek nemzetközi szinten?
A Vanília muskotály hibridet több nemzetközi PIWI konferenciára is elvittem, többek között tavaly Freiburgba. Ez a hibrid az összes illatos fajtával szemben nyert ezeken a bemutatókon, és mindenki kiemelte, hogy a Vanilla lényegesen többet tud, mint a Jázmin. Gyönyörű szép, elegáns illata van és mellette gazdag extrakt tartalma. A harmónia is sokkal magasabb szintű, szofisztikáltabb, mint a Jázminnál. Jelenleg ez a különbség rajzolódott ki. A Vanília muskotály állami minősítése már elindult, illetve a vírusmentesítése is, tehát ezekből már létezik bázis kiindulási törzsültetvény, tehát már több száz tőkével megjelenik. Ezek a hibridek összességében elébe is mentek az új trendnek, tekintve, hogy a fehérborfogyasztás a fehérszőlőknek kedvez.
BZS.
