A Concours Mondial de Bruxelles (CMB) a világ egyik legnagyobb és legszigorúbb borversenye. A Louis Havaux által 1994-ben alapított versenyt 2006 óta rendezik Európa különböző borvidékein. A pandémia óta külön szekcióban bírálják a rozékat, az édes borokat és a pezsgőket is. Emellett a legnagyobb volumenű verseny a fehér- és a vörösborok tesztje, amelyet idén Porečben rendeztek meg. Ezen körülbelül 320 bíráló értékelt 7504 mintát. A pezsgőtesztet, melyre 960 minta érkezett, a Nápoly mellett fekvő Agerolában rendezték több mint ötven borbírálóval. A borversenyek során a zömében nemzetközi szakírókból álló zsűritagok megismerhetik a régió borvidékeit és gasztronómiáját is: idén Campaniában, az Amalfi-parton beszélgettünk Tommaso Luongóval, az Olasz Sommelier Szövetség (AIS) campaniai elnökével és Quentin Havaux-val, a borversenyt alapító Vinopres CEO-jával.
Szeretnénk bemutatni a magyar olvasóknak az egyik legnagyobb nemzetközi borversenyt, a Concours Mondial de Bruxelles-t (CMB). Hogy képzeljék el, ki áll e borverseny mögött?
Q. H.: A Vinopres egy kommunikációs ügynökség. A borokról kommunikálunk és ennek része a borverseny szervezése is. Belgiumban aktívak vagyunk a rendezvények kommunikációjában is, illetve néhány borrégiónak segítünk abban, hogy a nemzetközi piacon népszerűsítse magát. Van egy nyomtatott, borral és szeszes italokkal foglalkozó magazinunk is. A CMB a Vinopres-hez tartozik, amelyet a nagypapám, Louis Havaux alapított harmincöt évvel ezelőtt. Hat éve csatlakoztam a céghez, két éve vagyok a CEO. Édesapám, Baudouin Havaux még mindig a cégben dolgozik, de már csak olyan speciális projekteken, mint például a borbárok nyitása. Korábban már számtalan alkalommal szerveztem egyedül versenyt, például Kínában, Dél-Afrikában a Sauvignon blanc-versenyt, most pedig Nápolyban a pezsgőversenyt.
Hogyan ment végbe a generációváltás a cégükben?
Q. H.: Ezt megelőzően három évig dolgoztam egy bankban, majd Édesapám megkeresett, hogy csatlakoznék-e a családi céghez? Tudtam, ha igent mondok, akkor az egy életre szóló döntés lesz. Azt gondolom, ez volt életem legjobb döntése. Ő most mentorként támogat engem, nem akarja rám erőltetni a véleményét, nagyon nyitott az újdonságokra.
Egy bortermelő számára miért éri meg benevezni a CMB-re?
Q. H.: Az egyik dolog az ismertség, mivel a világ egyik legszigorúbb borversenyeként tartanak minket számon. Ez azt jelenti, ha valaki érmet kap ezen a borversenyen, az tényleg értékes. Valóban megnyithat piacokat és új üzleti lehetőségeket a bortermelők számára. Ezen kívül őszinte visszajelzést kapnak, amely nemzetközi borbírák értékelésén alapul. A bírálat teljesen transzparens, vakteszt formájában zajlik. A termelők számára, ha nem is kapnak érmet, nagy érték, hogy visszajelzést kapnak egy nemzetközi szakértő csapattól.
Mit gondol, a CMB fellendíti a borfogyasztást?
Q. H.: Sokan elveszettnek érzik magukat, ha bemennek egy üzletbe és meglátják a borkínálatot, mivel nem ismerik a márkákat, sokszor inkább sört vesznek le a polcról. A bor nehezebb ügy, mert minden évjárat más és más. Szeretnénk olyan márkát építeni, hogy a fogyasztó megbízzon abban a borban, amelyen egy CMB-makarónt lát.
Hogyan próbálják nemzetközi szinten egyre ismertebbé tenni a CMB márkát?
Q. H.: Túl sok borverseny van és sok komolytalan is van köztük. A fontos az, hogy a fogyasztó megtanulja, hogy a CMB miért más, mint a többi borverseny, miért bízhatnak ezekben az érmekben. Ezért indítottuk el a borbár projektünket is, hiszen így eljuthatunk a végső fogyasztóhoz is. Mexikóban, Portugáliában, illetve Tokióban és Londonban is nyitottunk már borbárt.
Ön az Olasz Sommelier Szövetség (AIS) campaniai elnöke. Mit csinál az AIS Olaszországban?
T. L.: Több mint 40 000 tagja van a szervezetnek. Feltehetően ez a szervezet tömöríti a legtöbb sommeliert és borkedvelő fogyasztót országszerte. Küldetésünk, hogy terjesszük a borkultúrát. Egy éve vagyok a campaniai régió elnöke, 15 évig voltam Nápoly küldötte. Egyébként sommelier és bortanácsadó vagyok, éttermekkel dolgozok együtt, külföldre is exportálunk.
Milyen helyzetben van Olaszország az exportot illetően?
T. L.: Azt gondolom, hogy az olasz borok jó piacot jelentenek, olyan nagy márkáink ismertek, mint a Brunello és az Amarone, de nagyon sok olyan termékünk van, amelyek ismeretlenek a világpiacon. Ezeknek a vulkanikus boroknak hosszabb időre van szükségük a palackban. Campaniában különösen sok autochton fajtából készült bor terem. Falanghina dei Campi Flegrei, Greco di Tufo – sajnos ezeket a borokat nem jegyzik világszerte, ha a világ legjobb fehérborairól beszélnek, mindenki Burgundiára, Chablis-ra, a Rizlingre asszociál. Senki nem a Fiano di Avellinóra, vagy a Greco di Tufóra gondol, mert nem ismeri azokat. Olyan sok szőlőfajtánk van, hogy nem tudja a fogyasztó, merre induljon el. Ahogy jöttek a görögök, a latinok, az etruszkok, mindenki hozta magával a saját szőlőfajtáját, így csak Campania megyében több mint 100 féle van.
Milyen Campaniában a borágazat helyzete?
T. L.: Campaniában zömében kistermelők dolgoznak, erősen felaprózódott a terület, ennek köszönhetően nehezebb is a piacra lépniük. Pugliában, Abruzzóban, Alto-Adigében, Trentinóban nagyon sok szövetkezet működik, itt Campaniában mindössze kettő található. Többre lenne szükség, akkor tovább tudnánk lépni a borpiacon is.
Miként művelik Campaniában a szőlőültetvényeket, különös tekintettel az idős ültetvényekre?
T. L.: Van néhány kivételesen nagy birtok, ahol lehet géppel is szüretelni. A legtöbb munkafolyamatot ugyanakkor kézzel végzik, ami nagyon sok munkával és költséggel jár, sajnos ezt nem tudjuk elismertetni a borok árában a piacon. Napjainkban különösen oda kell figyelni az árképzésre. Ennek ellenére valahogy még kitartanak a termelők.
Mit gondol, mi lehet Campania kitörési pontja?
T. L.: Vajon hány nemzetközi borbíráló ismeri ezeket az autochton fajtákat: Pepella, Fiano, Caprettone, Piedirosso, Biancolella, Falanghina? A világ más borvidékein nem szőlőfajtákról, hanem régiókról beszélnek. Már nem azt mondjuk, hogy iszom egy Chardonnay-t, hanem azt, hogy egy Burgundit. Azt gondolom, hogy Campaniának is az lehet a kitörési pontja, ha nem a szőlőfajtákról, hanem a területről beszélünk, hiszen az Amalfi-partot, vagy a Vezúvot mindenki ismeri. Nem azt mondom, hogy Biancolellát iszom, hanem azt, hogy Ischiát, nem Pepellát iszom, hanem Costa d’Amalfit, nem Fianót iszom, hanem Irpiniát.
(Bozzai Zsófia)
A teljes cikket a Bor és Piac magazin 2023/3. lapszámában olvashatják.
