A soproni borvidék tételei úgy a fehér-, mint a vörösborok kategóriájában napjainkra megérkeztek a világszínvonal élére. Ez egy soktényezős folyamat eredménye, de természetesen a siker kovácsai maguk a borászok. Ezek közül is az egyik legüdébb színfoltot a Pfneiszl nővérek jelentik. Birgit és Katrin Ausztriában született, teljes energiáikkal azon vannak, hogy valóra váltsák őseik álmát, és nagy borokat készítsenek a Soproni Borvidéken. Minden boruk oly mélységesen hiteles, hogy annak kevés előzménye van a hazai borkészítés gyakorlatában.
Izgalmas megfigyelni, ahogy egyes borvidékeink alakulnak, változnak, fejlődnek. Sopron az egyik legjobb példa erre. Mind a sommelier-ek, mind a borkereskedők egyetértenek abban, hogy a Soproni borvidék kínálata ugrásszerű fejlődésen ment át az utóbbi években, és mára a legjobbak között van a helye. Ennek nyilván számos oka van, de talán néhányat ezek közül egyszerű kiemelni. A globális felmelegedés következtében a leghőigényesebb fajták, mint a Cabernet Sauvignon, vagy a Shiraz is beérnek minden évben ezen a borvidéken is. A másik legfontosabb felhajtóerőt az szomszédos Ausztria jelenti. Az osztrák borok minősége nyilvánvalóan a Soproni Borvidékre hat a legerőteljesebben, hiszen döntően ugyanazok a fajták vannak nálunk is, és a folyamatos összehasonlítás, esetlegesen a know-how átvétele felturbózta az északnyugati borvidékünk minőségi forradalmát.
Végső soron ez a térség egykoron az egységes Sopron – Ruszt – Pozsonyi borvidék része volt nagyjából egységes borászati felfogással és minőséggel, így most nem történik semmi más, minthogy a határok megnyílásának köszönhetően kezd a régi egység újjászületni a minőségi szemléletmód révén. Persze a borászatok fejlődését jótékonyan segíti az idegenforgalom is, hiszen Sopronnak olyan esztétikai, urbanisztikai jelentősége és kisugárzása van, ami természetes vonzerőt jelent környékére, így Burgenlandra is. Főleg innen, de természetesen Ausztria távolabbi vidékeiről folyamatosan érkeznek a turisták, vendégek ide. Ezek a vendégek – jöhetnek akár vonattal, autóval, biciklivel – igényesek, és nem üres a pénztárcájuk sem. Márpedig ha nem kapják meg az otthon megszokott minőséget, akkor nem ülnek be egy borászathoz kóstolni, mint ahogy egy étteremben se, ha ebédjéhez, vacsorájához nem élvezhet minimum az otthon megszokott minőségű bort.
Az utóbbi években a hazai borszakírók ugyanúgy, mint a Magyar Sommelier Szövetség tagjai színvonalas rendezvényeken ismerkedhettek meg a soproni borászok legújabb produktumaival, és ezeken rendívül pozitív benyomásokat szerezhettek. Még a folyamatosan növekedő minőség mellett is kiemelkedő volt egy testvérpárnak, az elbűvölő Pfneiszl nővéreknek a bor-palettája. Ők ketten, Pfneiszl Birgit és Katrin valami egészen különös világot képviselnek, boraik olyan hitelesek, hogy ezen a téren külön színfoltot jelentenek.
Ma már nehéz a történelem mélységesen mély kútjából kibogozni azokat a szálakat, amelyeket Trianon kuszált össze, minden esetre a Pfneiszl nővérek jellemzően magyar gyökerű családban születtek Ausztriában a határhoz közeli Deutchkreuzban, ők természetesen a német nyelv helyi változatán kommunikálnak egymással, angolul is beszélnek, viszont Katrin tökéletesen beszéli a magyart is. Szüleik Ausztriában a családi hagyományoknak megfelelően foglalkoztak szőlőműveléssel, borkészítéssel, így a lányok számára természetes volt, hogy segítenek szüleiknek dolgozni a szőlősorok között. Aztán bekövetkezett a páneurópai piknik a határbontás ideje, és a Pfneiszl-szülők örömmel járhattak át újra rendszeresen a határ innenső oldalára. Kapcsolatukat Sopronnal azzal is megpecsételték, hogy a városban házat vásároltak, a Balfi dombságon pedig kárpótlási jegyekkel szőlőterületet.
Birgitnek olyan mély volt az elkötelezettsége a szőlészet-borászat iránt, hogy tanulmányait Klosterneuburgban végezte el, az egykori monarchia borászati tudományának fellegvárában. Mindig is vágyott a nagyvilágba, és frissen végzett borászként neki is vágott a nagy felfedező körútba. Ha valaki ellátogat a Pfneiszl lányokhoz Sopronba, a kertjükben ugrándozó kengurukról nem nehéz kitalálnia, hogy Birgitre melyik külföldi ország volt a legnagyobb hatással. De Ausztrálián kívül járt, dolgozott, tapasztalatokat szerzett több helyen, leghosszabban Olaszországban, Argentínában, Chilében, Kaliforniában. Palackba zárt üzenetét élményeiről, a számára legjobban tetsző ízeket tömörítő Távoli Világ elnevezésű Pfneiszl-bor tartalmazza, melynek nagyszerű 2007-es palackját kóstolva a mediterrán gyümölcsök elképesztő illat-, és ízkavalkádját élvezhetjük. Merthogy van ebben Sangiovese az olasz, Shiraz az Ausztrál, Carménère és Malbec a Dél–amerikai, valamint Zinfandel az Észak–amerikai palettáról. Palackba zárt üzenet ez Birgit kinti tapasztalatainak summázataként.
Bejárva a nagyvilágot majd ismét hazatérve, Birgit előtt teljesen nyilvánvaló volt az elképzelése: bemutatni azt, hogy Sopron is tudja mindazokat a nagyszerűségeket, amelyeket bármely nagy, elismert, megcsodált külföldi, tengeren túli borvidék. Ők ketten pedig Katrinnal alkalmasak és elhivatottak arra, hogy ezt be is bizonyítják, meg is mutatják. Így aztán hirtelen nagy jelentősége lett a szülők által különösen nagyobb elképzelés nélkül vásárolt szőlőbirtoknak a Soproni Borvidéken. A két lány összefogott, hogy megmutatja a világnak, mit tudnak ők ketten, meg a borvidék. Kezükbe vették a metszőollót, felültek a traktorra, és férfiakat megszégyenítő agilitással kezdtek bele önálló borászatukba.
Katrin Budapesten elvégezte a WSET tanfolyamot Rohály Gábor és Mészáros Gabriella lelkes és szakszerű irányítása alatt, méltó társává válva szakmailag is nővérének. Olyan szőlőfajtákat is eltelepítettek, amelyek a környéken korábban ismeretlenek voltak. Ilyen a Hun szőlő, amit a klosterneuburgi fajtagyűjteményből hívtak életre, és ami rejtett kincsként – Hidden Treasure elnevezéssel került a palackokba. Persze ha már minket Hungary néven ismernek a világban, amiben a Hun gyököt nemigen tagadhatjuk, nálunk nagyobb respektjének kéne lennie e fajtának,mégis csak az ausztriai fajtagyűjteményben akad belőle példány. Erre is a Pfneiszl-nővérek tanítanak meg most minket. Érdemes megkóstolni, mivel egészkülönleges ízvilágot képvisel. De a Zefir is azon szőlőfajták közé tartozik, amelyek Sopronban nem rendelkeznek hosszabb előélettel.
Savanyúkút dűlőben lévő 13 hektáros birtokuk nagyjából felén Kékfrankos van. A Zefírből 1 ½ hektárjuk, a Cabernet sauvignonból és a Shirazból 1-1 hektárjuk, míg Merlotból 2 hektárjuk van. 2006-ban átálltak a BIO termelési módra. Így ültetvényük olyan életerőssé vált, hogy bár 2009 májusában jégeső kíméletlenül szétverte a sarjadzó tőkéket, azok szépen újra kihajtottak mint Tannhäuser kezében a pásztorbot annak idején.
Ami a Pfneiszl nővérek borait egészen különlegessé teszi a gondos, igényes kezelés mellett, az a lelki kapcsolat boraikkal. Katrin különleges bora az a Kékfrankos, ami kislánya, Izabella születése évében termett. A bor kénmentes, szűretlen, és 22 hónapot töltött magyar tölgyből készített hordókban. Hatalmas test, melyben a gyümölcsösséget a cassis, áfonya, fekete erdei szeder képviseli ami mellett ott van a csokis felhang is. Nagy élmény a bor, melyhez extra pikantériát jelent, hogy a hátcímkén Katrinnak a lányához írt megható sorait is olvashatjuk.
Hogy boraik a legszebb formában jelenjenek meg, a Pfneiszl lányok nem sajnálják az időt és az energiát. Shiraz boruk 18 hónapot töltött francia hordókban érlelődve, míg csúcsboruk, a Mesés Világ 3 év hordós, majd 3 év palackos érlelést követően kerülhet csak forgalomba. Ezzel a borral a Pfneiszl-tündérek azt akarták kifejezni, ahogy Sopron mindig is élt édesapjuk szívében. Amíg a palack ízélményét csak szuperlatívuszokban tudnánk jellemezni, azt azért nem tudjuk kihagyni, hogy ne idézzük a palack üzenetét a hátcímkéről, ami így szól: „Sok – sok évtizeddel később az öregember ükunokája, akit úgy hívnak, Franz Pfneisl – felélesztette álmából és életre keltette ezt a kincset érő földet. Ezzel bizony nemcsak az öregember álma vált valóra, mert az utódai, akárcsak Ő, újra Kékfrankost készítettek Sopronban. Franz Pfneisl szerencsésnek mondhatja magát, mert lányai, Birgit és Katrin tudják jól, milyen értékes ez az ékszer.” Tisztelgés az ősök előtt, hódolat Sopron imázsának, mindezért pedig köszönet a tündéreknek.
(Dékány Tibor)