Éppen száz éve, 1922-ben jelent meg az irodalom fordulópontját jelentő mű, az Ulysses, ennek alkalmából irodalmi kurzust indít a MűGond.
Elolvasása kifejezetten ajánlott, ha Ön a borát nemzetközi piacon szeretné értékesíteni kulturális környezetben, hiszen a regényben nem csak a sörkultúra, de a borkultúra is megjelenik.
James Joyce pacifista író egyetlen nap eseményét meséli el 724 oldalon és 18 fejezetben. A mű irodalomtörténeti jelentősége többek között, hogy ezzel vette kezdetét a modernizmus az angolszász irodalomban. Minden fejezetnek más-más a narrációja, így egy regényen belül tulajdonképpen tizennyolc mű olvasható. Akad közte többek között dráma, monológ, illetve a katekizmusra jellemző kérdezz-felelek felépítésű rész is. Rendkívül nagy kulturális örökséget mozgat meg e mű, nagyon sok zenei utalással, különböző tudományágak, művészeti formák valóságaival találkozik.
Aki nekivág e kalandnak, nem fog csalódni, elmélyülhet Dublin gasztronómiai és kocsmakultúrájában. Az egyik fejezet Krúdy Szindbádjához hasonlóan egy ebédjelenetet taglal részletesen. A regény tudatfolyam technikával íródott, ezzel felnyitja az emberi pszichét, nem a cselekvések állnak a regény központjában, hanem az, hogy mit élünk át a cselekvés közben. Kifelé csak annyit mondasz megebédeltem, de az író láthatóvá teszi a megelevenedő emlékeket, az ebéd során felmerülő gondolatokat, érzéseket.
A regény visszavezeti az olvasót a görög kultúrához, ugyanis Homérosz Odüsszeiájához hasonlít, de annak ellenpontjaként hétköznapi emberekről szól, és egyetlen nap (1904.06.16.) történését mutatja be. Dublinban játszódik a mű, főhőseink vendéglőkben, kocsmákban is megfordulnak miközben keresztül-kasul bejárják a várost.
Nagyon sok ironikus, parodisztikus vonás található a szövegben. Előfordul az is, hogy profanizálja, materializálja a liturgikus borfogyasztást szemben a misztika irányzatával, ahol úgy írják le az isten-tapasztalást mint a részegséget.
fotó: Merényi Zita
Aki végigolvassa e művet, és végighallgatja a Yale Egyetem vendég kutatója Hoványi Márton irodalomtörténész és teológus értelmezését, az tulajdonképpen elsajátíthat egy új nyelvet, amelyen később a borokról is szólhat. James Joyce nyelvi leleményei között olyan új kifejezésekkel találkozhatnak, mint például a „szaghörpintés” angolul „smellsip”, amely a borkostolásban a retronazális szaglásélmény fázisát hivatott leírni. A fordítás gördülékeny, szórakoztató stílusban újonnan 2021-ben a Magyar James Joyce műhely által került kiadásra.
A nyolcadik fejezetben azt láthatjuk, hogy építkezik a regény, hogyan állítja párhuzamba a történetet az Odüsszeia kalandjai közül azzal, amelyben emberevő óriások szerepelnek, ezzel párhuzamosan a regény e részében aprólékosan mutatja be, hogyan étkezik a főhős, ezáltal ő is óriássá válik. A borkóstolást ekként írja le: „Rekeszizma a sóvárgástól előbb fölfelé emelkedett, majd visszasüllyedt bensejében, vár, vár, sóvár. Bort. Beleszaghörpintett a szíverősítő nedűbe, és jól kitágítva a torkát, hogy mihamarabb leguruljon, óvatosan visszatette poharát az asztalra.”
„He smellsipped the cordial juice and, bidding his throat strongly to speed it, set his wineglass delicately down.”
Jelentkezni itt tudnak az április 1-től június 16 – ig hétfőn és péntekenként 18-19 óra közötti online zajló Ulysses-küldetésre.
„A MűGond harmadik mesterkurzusa – A nagy Dekameron-olvasás és a Digita’ Commedia után – arra vállalkozik, hogy faltól falig haladva a modern világirodalom talán legfontosabb regényét összművészeti, filozófiai, urbanisztikai, természettudományos és nyelvi szempontból is átfogóan értelmezze. Az Ulyssesről szóló mesterkurzus 18–100 éves korig mindenki számára nyitott, angoltudás és irodalomtudományos előképzettségtől függetlenül.”
„Kinek ajánljuk? Kocsmárosoknak, orvosoknak, jogászoknak, sales-eseknek, prostituáltaknak, bankároknak, jezsuitának.”
A bor filozófiája című munka szerzője, Hamvas Béla ezekkel a szavakkal ajánlotta az Ulysses olvasását 1930-ban: Az Ulysses, mint maga a szerző mondja: minden. Tragédia, regény, szatíra, komédia, eposz, filozófia. Szintézis. Az egész világ a maga rendezett rendszertelenségében, vagy rendszertelen rendezettségében, felbontva, összefoltozva, ahogy egy hétköznapi ember agyán átcsurog; felidéz átélt, olvasott, hallott gondolatokat és képzeteket, aztán eltűnik, de nem nyomtalanul, mert újra feltűnik, mint szín vagy részlet, vagy ha szín és részlet volt, mint mozgató erő vagy központi probléma.
(B. Zs.)
