Ha a borászati tárgykultúrára gondolunk, valószínűleg inkább a hagyománykövető gondolkodás és formavilág jut hamarabb eszünkbe, mint az innováció. Miért térünk napjainkban is újból és újból vissza az ókori bortárolási szokásainkhoz? E két gondolkodásmód, a hagyományőrzés és az újítás, valójában sokkal kevésbé áll távol egymástól ezen a területen, mint azt elsőre gondolnánk.
„Egy átlagos kvevri 200–2000 literes tárolókapacitással bírt, de 15 000 literes tartályok is előkerültek az ásatások során. A legrégebbi leleteket Kr.e. 6000 és 5800 körülre datálják. A grúz edények voltak az emberiség első kifejezetten és bizonyítottan bortárolásra kifejlesztett eszközei. […]
Grúzián kívül sokáig nem nagyon ismerték a kvevriket. Az a törekvés, hogy visszatérjünk a természetes, jól működő megoldásokhoz, elősegítette a kvevrik megismerését és szélesebb körben való elterjedését. A ,,narancsbor” ma már ismert fogalom, ezeket a borokat ma is készítik kvevrikben.
A grúzok a mai napig büszkén megtartották hagyományaikat. A Dél-Kaukázusban a kvevri még mindig ugyanolyan fontos szerepet tölt be a borkészítésben, mint valaha, hiszen a grúz családok kitartóan ragaszkodnak gazdag borkészítési kultúrájukhoz. Lakóházaik mellett gyakran található egy bizonyos épület, a marani, ahol különböző méretű kvevrik vannak elásva. […]
A hagyományos kvevri borkészítés mellett, megjelent egy figyelemre méltó újragondolás a piacon, a ,,tojás” erjesztőtartály. Csakúgy, mint Grúziában a kvevriknél, a tojás alakú (jellemzően beton) erjesztőtartályok esetében is, az anyagon és a formán van a hangsúly. Az alak szolgálja a kerekded belső formában kialakuló…”
Tudjon meg többet e témában a Bor és Piac magazin legfrissebb, 6. lapszámából, amit megtalál az újságárusoknál.
A 2022. évi előfizetéshez megrendelőink szekszárdi bort kapnak ajándékba! Részletekért forduljon szerkesztőségünkhöz, vagy olvassa hírlevelünket!
