Ifjabb Takler Ferenc és a Takler Trió

“A Kékfrankos több megbecsülést érdemelne!”

Ifjabb Takler Ferenccel és Takler Andrással kimentünk a Szenta-hegyre és egy fél napot eltöltöttük ezen a csodálatos panorámát nyújtó, világszínvonalú terroiron. Sok minden szóba került, pl. a Szenta-hegy talaja, a hely mikroklímája, az ott telepített szőlőfajták, és az, hogy Feri hogyan műveli a szőlőt. Kadarka klónokról és a borízlésről is beszélgettünk a fiúkkal. Fény derült arra is, hogy miben szeretnék megújítani a Takler Birtokot.

Hogyan osztják meg a munkát a Takler Trióban? Takler Ferenc és két fia miként dolgozik ilyen sikeresen együtt?

T.A.:Kisgyermek korunk óta együtt dolgozunk, a kezdeti években a metszéstől a szüretig csaknem mindent magunk csináltunk, nagymamánkkal és még néhány idősebb rokon nénikével együtt. Amikor 1996-ban lepalackoztuk az első, 1995-ös évjárat legszebb tételeit, mindösszesen 2 000 palackot, egy teljesen új irányt vett a kis cégünk. Elkezdtük megosztani a feladatokat. Ferkó és apa irányították a szőlészeti és borászati munkákat, míg én egyre inkább kezdtem átvenni a cégvezetés, valamint a marketing ügyes-bajos dolgait, ráadásul közben felvettek a Kecskeméti Kertészeti Főiskola nappali tagozatára is. Amikor pedig 2000-től életbe lépett a jövedéki törvény, engem teljes egészében el is térített a mindennapos szakmai feladatoktól. Mindemellett ma már a Takler Kúria menedzselése mellett egyéb közösségi feladataim is vannak a Magyar Bor Akadémia, a Pannon Bormíves Céh elnökségében, továbbá a Szekszárdi borvidék vezetőségében is.

Hol találhatóak a szőlőültetvényeitek?

Ifj.T.F.: Számos dűlőben művelünk szőlőt, összesen kb. 80 hektáron, Édesapám bruttóban szeret számolni, úgy kb. 83 hektár, nettóban 78 körül van.  Attól függ, hogy beleszámoljuk-e a sorok végén levő fordulót. A két legtávolabbi pont Szenta-hegy és Leányvár, egymástól kb. 25 kilométer távolságra.

Legbüszkébbek a Szenta-hegyre vagytok, miért?

Ifj.T.F.: Ez a bátaszéki dűlő Szent Annáról kapta a nevét, mivel papi birtok volt. Ugye a Szekszárdi borvidéket két hegyközség alkotja, a szekszárdi és a bátaszéki. Három jegenyefa jelzi a dűlő legmagasabb pontját, ahonnan páratlan panoráma tárul elénk Bátaszékre, és a híres bátaszéki templomra.  Nagyon szeretjük a Szenta-hegyi Kékfrankost és a Cabernet franc-ot. Itt is történtek új telepítéseink, hat tanya lebontása után meliorációval készítettük elő a talajt a telepítésre, jól is látszik a vörösagyag. Szekszárdon nehéz dűlőkről és dűlők közötti különbségről beszélni ott, ahol löszös a talaj. Ez alól kivételt képez a vörösagyag, amely nagy változatosságot eredményez a dűlők között is. Ennek előnye, hogy nagyon jól megtartja azt a kevés csapadékot, ami itt esik. Sokkal cizelláltabb borokat ad és illatban és ízben is jellemzi a borainkat. Vörösagyag talaj található a Gurovitza Gurovica dűlőben és a Strázsa-hegyen is. A Szenta-hegy déli kitettségű, legmagasabb pontja a tengerszint felett kétszáz méterrel található. Itt mindig van légmozgás. Emellett a hőmérséklet sem túl magas, tehát ez a terület minden szempontból ideális. Az itt termett borok már több ízben bizonyítottak is a borversenyeken.

Milyen bort ad a Szenta-hegy?

Ifj.T.F.: Tartalmas, érett karakterű, finom tanninú vörösborokat, amelyekben a vörösagyag adta élénkség és részletgazdagság is tetten érhető. A szőlőfajtán kívül nagyon sokat számítanak a mikroklimatkus adottságok is, a fekvés, a talaj vagy épp a nap beesési szöge. A Szenta-hegy egy északról védett, déli, dél-keleti kitettségű terület, amely kimondottan alkalmas nagy vörösborok készítésére, ráadásul jórészt idősebb tőkékről szüreteljük a termést. A fiatalabb szőlő gyümölcsös, testes, buja, magasabb alkoholtartalmú bort ad, az idősebb tőkékről pedig többrétegű, zamatgazdagabb, fineszesebb borok születnek.

Körülbelül öt éve történt nálatok egy stílusváltás, mit takar ez pontosan?

T.A.: Valahogy ösztönösen megéreztük az idők szavát. Elég sokkoló volt, amikor 2012-ben egy lengyel borszakíró borszörnyeknek nevezte a magyar vörösborokat a Pannon Bormustra zsűrijében való részvétele után. Akkor nagyon sértve éreztük magunkat, nem is volt teljesen jogos, de mai fejjel azt mondom, hogy alaptalan sem. Próbáljuk követni a világot, meghallgatni mind a szakírók, mind a sommelier-k, mind pedig a fogyasztók véleményét, hiszen csak az lehet a célunk, hogy a Takler borok továbbra is az élmezőnybe tartozzanak és lehetőleg minél több igényes borpiaccal rendelkező ország fogyasztóihoz jussanak el. Felvállaljuk a stílusváltást magyarázkodás nélkül, sőt büszkék vagyunk rá. Ez persze nem azt jelenti, hogy megtagadnánk a 2013 előtti borainkat, vagy hogy feladnánk a tőlünk megszokott komoly beltartalmat és hosszú érlelhetőséget, csupán egy picit szofisztikáltabb, kevesebb tannint és újfás jegyeket mutató borokat szeretnénk készíteni. Ha pedig a mai gasztronómia igényeit nézzük, ugyancsak ide jutunk, hiszen a boroknak nem elnyomni kell az ételt, hanem finoman aláfesteni. A legnagyobb kihívás és motiváció jelenleg egy-két komoly fehérbor elkészítése, hiszen a fogyasztói szokások egyértelműen az aromatikus fehérborok irányába tolódnak el, ráadásul a Takler Kúria Primarius éttermében is szükségünk van egy-két tartalmasabb fehérborra. Nagybátyám szőlőjéből öcsém tavaly kiváló Sauvignont készített, a napokban pedig kihozzuk a második önálló Rajnai rizlingünket 2019-ből, amitől komoly tetszési indexet várunk. Megfelelő mértékű hozamkorlátozással, a helyes szüreti idő megválasztásával és korszerű borászati technológiával kiváló fehérborokat is lehet készíteni Szekszárdon.

Ifj. T.F.: Nagyon keresik a fehérborokat itt az étteremben is. Ez a Rajnai rizlingünk még nincs kész, még címkéje sincs, de kénytelenek voltunk felhozni a pincéből, pedig őszig lehetne még pihentetni. A Sauvignon blanc-unk pedig már elfogyott, annyira szerették a vendégeink!

T.F.: A mi szemünkben a Rajnai a fehérborok királya, a királynő pedig a Sauvignon blanc. Mindkettő rendkívül fajtajelleges, friss savakkal, a Rizlingnél a klasszikus  petrolos érzettel. A Rajnai egyharmadát francia hordóban is érleltük két hónapig. Ez egyébként a második termése a rizlingnek. Feri nagyon odafigyelve válogatta a szőlőt.

Visszatérve a vörösborokhoz, milyen lépéseket tettetek azért, hogy boraitok elegánsabbak legyenek?

Ifj. T.F.: Igyekszünk gondosabban megválasztani a szüret idejét és elkerülni a túlérést. A válogatóasztalon kiválogatjuk a szőlőből mind a hibás, éretlen, mind pedig a töppedt szemeket, ha találunk benne. Ahogy idősödnek a szőlőtőkék, úgy csökken az alkoholtartalom, továbbá élénkebbek maradnak a savak. Előfordult azóta, hogy az évjárat is segített, nem minden évjárat volt annyira forró és száraz. Csökkentettük a fahasználatot, kevesebb újfát használunk. Kíméletesebben erjesztünk, lecsökkentettük a maceráció intenzitását, hogy ne az határozza meg a bort. Igyekszünk megtalálni a boraink stílusához leginkább megfelelő hordókat, beleértve az erdőszelekciókat vagy éppen a gőzzel hajlított eljárást. Klasszikus, 225 literes hordókat kizárólag a bordeaux-i fajták érlelésénél használunk, alapvetően 500 literes űrtartalmúakkal dolgozunk. Mindenki fejlődik, a hordókészítők is változnak, például a Trustnál is új pörkölési technikákat alkalmaznak.

Miben látjátok a jövőt? Kiket szeretnétek megnyerni a szekszárdi bor ügyének?

T.A.: A fiatalok a jövő fogyasztói, őket szeretnénk megszólítani úgy, hogy közben a bor világában maradjunk, és eközben nem szeretnénk feladni magunkat sem. Keressük a szekszárdi bor nagykövetét is egy sportoló, egy színész, egy zenész személyében. Reméljük, hogy közösségi szinten készül egy kampány a bor egészségre gyakorolt hatásáról. Hátha a fiatalok is nyitnának a nemzeti kincsünk, a bor felé. Azt, aki gin tonicot akar inni, igen nehéz lesz megnyernünk. Mi azokat a fogyasztókat szeretnénk elsősorban megnyerni, akik bort isznak, de nem szekszárdi bort.

Hogy alakul az exportotok?

T.A.: A teljes bortermelésünknek kb. öt százalékát értékesítjük az exportpiacokon. Angliában több Michelin-csillagos étterem étlapján is jelen vagyunk, Sebestyén Csilla viszi ki a borainkat. A dűlőszelektált tételeket egyelőre nem értékesíti, mert nagyon árérzékenyek. A skandináv piacon nagyon keresett a Kadarka, újabban a Kékfrankos is, de oda nagyon nehéz bekerülni, mert a tenderen hatvan borból csak egyet választanak ki saját, mértékadó sommelier-jeik segítségével.

Melyek az ágazatot sújtó legnagyobb problémák?

T.F.: Mi lehet az oka annak, hogy 36 literről 21 literre csökkent az egy év alatti borfogyasztás fejenként? Jó lenne felébredni, mert elmúlt a huszonnegyedik óra. Támogatni kellene a borreklámot. Jön a szüret, nem tudjuk, hol fognak elférni a borok. Biztos, hogy a zéró tolerancia sem segít az ágazatnak. Össze kellene fogni a szakmának és keményen kiállni az érdekeinkért!

Zenebarát hírében álltok!

T.F. A.: Igen, nagyon szeretjük a rockot, Ferkó öcsém igazi rocker, veszkó csizmában jár és bőrkabátban! A „főnök”, azaz Bruce Springsteen a legnagyobb kedvence, jó néhány koncertjére elment már. A Paksi Gastroblues Fesztivál lelkes támogatói, kiállítói és résztvevői vagyunk. Nagyon komoly, világhírű zenekarok lépnek fel itt minden évben. Felejthetetlen élmény, amikor találkozhattunk Keith Emersonnal, Al Di Meolával vagy épp a Uriah Heep alapítójával, Ken Hensleyvel, aki még lopózott is nálunk a pincében. Szeretünk koncertekre is járni, legutóbb épp Mark Knopfleren voltunk az Arénában, előtte pedig apunk és nagybátyánk nagy idolját, Paul Mc Cartneyt néztük és hallgattuk meg együtt Bécsben. Emellett elkészítettük a Cziffra Fesztivál borát, a Rubato Cuvée-t, amelynek házasításában részt vett Dr. Freund Tamás és Balázs János Kossuth- és Liszt-díjas zongoraművész is, aki az egész Cziffra Fesztivál megálmodója és motorja. is. A Rubato azt jelenti, szabad játékmód, ezért az így elnevezett borunkba szabadon tettünk egy kis Syrah-ot a Kékfrankos, a Merlot és a Cabernet fajták mellé.

Ferkó, milyen egy rocker borász?  Hallgatsz-e zenét munka közben?

Ifj.T.F Szeretem a rockzenét, de nem hallgatok meg akármit, csak azt, ami igényes, dallamos, van mondanivalója, stílusa.  Úgy gondolom, hogy a zene, mint a művészet egyik ága kapcsolódik a borhoz, ami szintén egy műalkotás.  A pincében nem szoktam rockzenét hallgatni, de az autóban mindig szól a zene, amikor megyek a területekre, és elég sokat vagyok úton.

A teljes interjú a Bor és Piac magazin 2020/5-6. lapszámában olvasható