A tarka szőlőmoly

0tsz

A generatív részek kártevőiként tarjuk számon a szőlőmolyokat. Hazánkban legismertebb közülük a tarka szőlőmoly (Lobesia botrana) és a nyerges szőlőmoly (Eupoecelia ambiguella). Bár Bognár és Huzián (1979) könyvében úgy írja, hogy az eltérő ökológiai igények miatt a tarka és a nyerges szőlőmoly dominanciája évjárattól függően változhat, ennek ellenére napjainkban a feromoncsapdák a nyerges szőlőmolyt a borvidékek többségén nagyon alacsony számban fogják, így jelentősége csekélynek mondható. Feromonja különbözik a tarka szőlőmolyétól, de életmódja, kártétele, az ellene való védekezés hasonló. Jelentőségénél fogva a továbbiakban részletesebben a tarka szőlőmolyt tárgyaljuk.

Felismeréséhez néhány fontosabb jellemző Szeőke (2015) könyve alapján. Az imágó kis termetű, zömök lepke, szárnyfesztávolsága kiterjesztett állapotban 12-14 mm. Elülső szárnyai rozsdabarnák, kékesszürkék, drapp színekkel márványozottan tarkítottak. A hátulsó szárny tompa fényű, szürke. A tojás kissé megnyúlt, 0,6-0,7 mm-es, világossárga színű. A faj 3 nemzedékes, báb alakban telel a kéregrepedésekben, erdőben. A hernyó sárgászöld színű, teste apró szemölcssorokkal tarkított, kitinizált feje, nyakpajzsa világosbarna. Legjelentősebb tápnövénye a szőlő, de a ribiszkén, a szamócán, cseresznyén is megtalálható. Tavasszal a bábból kifejlődött imágók rajzása általában április második felében történik.

A cikk a Bor és Piac magazin 2019/5‒6. számában folytatódik, szerzője ifj. Gál Csaba. A magazin itt rendelhető meg kedvezményesen.