Amikor az üzlet sorai között sétálunk vagy a webshop választékát böngésszük, azon kapjuk magunkat, hogy gyakran már egy „név” is megállásra késztet bennünket, és elidőzünk egy új vagy csak rég nem látott kifejezés előtt. A dűlőnév megjelenése a borospalackon minden esetben arra utal, hogy amit most kóstolunk az valami más, az valami különleges. Saját neve van annak a néhány hektárnak, ahonnan a termés származik. Nemcsak más, mint a többi terület, több ennél: egyedi. Amikor kibontunk egy bort, amin a Hangács, az Úrágya, a Kopár, a Nagy-Eged-hegy, a Merengő vagy a Gella név díszeleg, nemcsak a bort kapjuk meg, hanem egy történetet is. Többet az ital történeténél, mert a név sok esetben magában hordozza a terület korábbi tulajdonosi viszonyait (Garai), ökológiai adottságait (Meleg oldal), történelmét (Jammertal), vagy csak egy megmosolyogtató történetet (Tehéntánc). Ettől, egyből közelebbinek érezhetjük a terméket, mert nem a szőlészet vagy a borászat sokszor bonyolult terminus technicusai között kell eligazodnunk, hogy azonosulni tudjunk a poharunk tartalmával. Jelen cikkünkben bemutatjuk, hogy egy dűlő mitől más, mitől egyedi.
A cikk a Bor és Piac magazin 2019/5‒6. számában folytatódik Bodor Péter, Nagy Attila, Varga Zsuzsanna és Bálo Borbála tollából. A magazin itt rendelhető meg kedvezményesen.
