Tegnap már olvashattuk a hegyközségi tanács elnökének véleményét a Mátrai Borvidék 2018-as évjáratáról. De mit mondanak a Mátrai Borverseny zsűrielnökei?
Prof. dr. habil. Kállay Miklós:
A nagy öregek azt szokták mondani, hogy mindig baj van az évjárattal. A tavalyi évjáratra vonatkozóan is hallottunk jót és rosszat is, mind mennyiségileg, mind minőségileg. Az a személyes véleményem, miután az eddig lezajlott borversenyek legalább háromnegyedén volt szerencsém részt venni, hogy 2018 inkább jó benyomást tesz. A borok minősége megfelelő, ami a szerencsés körülményeknek és a borászok szakszerű munkájának is köszönhető. A borvidéki borversenyek 80 százaléka már lezárult, és nyugodtan kijelenthetem, hogy a borok minősége azokat a félelmeket megcáfolja, amelyeket a 2018-as évjáratról gondoltunk. Az elmúlt két-három hétben Villánytól Balatonboglárig, azután itt a Mátrai Borversenyen, de Pannonhalmán és Neszmélyen is kiváló minőségű borok voltak. Ha valami probléma van, az nem a borminőségen múlik. Ezt a borversenyt nagyon szigorúnak láttam, szerintem sokkal több aranyérem is születhetett volna, és az sem lett volna félrevezető. A borversenyek jellegzetessége, hogy demokratikusak. Ha a borbírálók a szubjektumukat kiküszöbölve, szakmai szempontok szerint bírálnak, akkor azt figyelembe kell venni, és csak akkor szabad beavatkozni, ha túlságosan nagy a szórás. Itt egyöntetű vélemények születtek, vagyis a szigorúság azt jelentette, hogy ami értékítéletként született, az valós, és nyugodt lélekkel tükrözheti az itteni minőséget. Márpedig Mátraalja, különös tekintettel a fehér- és a roséborokra, nem akármi, és hozta is a színvonalat. Számomra országos összehasonlításban is egyértelműen jó minőséget produkált.
Kovácsik Krisztián:
Évjáratnak megfelelő eredmények születtek. A borvidéken nagyon nagy volt a termés, nagyon kevés csapadékkal, ennek megfelelően most sokkal több ezüstérem született, mint arany. Sokkal közelebb voltak a csúcsborok a közepes tételekhez, nem volt akkora kontraszt közöttük. A fehér volt a legszebb sor, a roséktól én sokkal többet vártam, mert nálunk a cégnél ezek lettek a legszebb borok. A vöröseknél már évek óta visszatérő jelenség, hogy a borvidék néhány termelője nagyon szép vörösborokat tud készíteni, és ők kicsit el is húznak a többiektől. Az összes fajtát tekintve a vöröseknek kedvezett a tavalyi időjárás, és a későbbi szüretelésű fehérekből is lehetett nagyon szép borokat készíteni. A legnagyobb problémát a közepes és korai érésű fajtáknál látom, azoknak az esetében sokkal kevesebb az illat- és zamatanyag. A legnagyobb visszaesést a Suavignonoknál látom, ahol a meghatározó pirazinos észtervegyületek hiányoznak, és ezért a fajtajelleg sem érvényesül úgy, mint kellene.
Mészáros Kálmán:
Nagyon szép kiegyenlített volt a mezőny, fehérből négy arany- és egy nagyaranyérmet, vörösből öt aranyérmet adtunk. A korábban a borvidéken esetleg előforduló borhibák, borbetegségek néhány éve már nem jellemzőek. Elegáns borok születtek, melyeket a savak tettek széppé. Az évjárat is jó volt, és a gazdák tudása és technológiai felkészültsége is meghatározó. 2018 némi hiányosságát a termelők kiegyenlítették, és szép borokat készítettek. A vörösborok itt nem annyira harmonikusak, mint az ország más részein, de aki szereti a keményebb, férfias vörösborokat, az megtalálhatja itt a megfelelő tételeket.
Molnár Gábor:
A Mátrához mérten elég komoly fejlődés van mögöttünk, egyre jobbak a borok, és egyre inkább az arany- és az ezüstérem között kell döntenünk. Azt érezni lehetett, hogy nagyon meleg és hirtelen szüretünk volt, különösen a roséknál volt emiatt nehezebb az érmek osztása, de összességében szép sort kóstoltunk. A vörösborokban igen erős a mezőny, egyre inkább látható a fejlődés, és nagyon sok friss vörösbor is élvezhető már: kerekek, szépek, gyümölcsösek, jól fogyaszthatóak.
(A zsűrielnökökkel Bozzai Zsófia főszerkesztő beszélgetett. Fotó: Mátrai Borvidék/Hipszki János)
