A hazai és a határainkon túli magyar borászok közötti szerves kapcsolatok fejlődését mi sem bizonyítja jobban, mint hogy idén Balla Géza Arad-hegyaljai borász nyerte el az Év Bortermelője címet. De rajta kívül sok magyar borász mutat fel folyamatosan sikereket, nem árt velük és munkájukkal megismerkedni, hiszen velük színes a Kárpát-medencei magyar borászat összképe. Az elmúlt hétvégén Slezsák Zoltánnal, a Magyar Sommelier Szövetség elnökével tettünk egy gyorsvizitet hogy felmérjük, merre tart a horvátországi magyar közösség borászata napjainkban.
Horvátországnak két borrégiója van, a kontinentális, valamint a tengerparti. A kontinentális régió hét, a tengerparti pedig öt borvidéket foglal magában. A Báni hegy a kontinentális borrégión belül a Dunamenti Borvidék részét képezi. Rövid körutunkon most a hegy, vagyis voltaképpen lőszdomb lábához települt Csúzát és Karancsot vettük célba.
A Báni hegy északi oldala beerdősült, míg déli oldalán 650 hektáron művelik a szőlőt. Innen körülnézve szinte karnyújtásnyira helyezkedik el Villányi Borvidék kimagasló hegye, a Szársomlyó a maga 444 méteres magasságával. De míg ott maga a hegy jóval magasabb, a szőlő mégis alacsonyabban, csak a hegy szoknyáján van, a feljebb kapaszkodástól a termőréteg hiánya, meg a természetvédelmi előírások egyaránt tiltják. A Báni hegy ugyan jóval alacsonyabb, de a mezőgazdasági ültetvények – így elsősorban a szőlő – felfutnak egészen a dombtetőre, ezáltal jóval nagyobb területet nyújtva a mezőgazdasági kultúra számára.
Csúza (Suza)
Csúzán a Kollár borászat valódi családi vállalkozás. Kollár Lajos, a családfő vezeti a borászatot, két lányuk közül az egyik az iskolában tanít, Kinga pedig viszi a pincészet marketingjét, a kisunoka pedig már a biztos jövőt jelenti. Kérdésünkre: -Te is borász leszel, mint nagyapa? öntudatosan válaszol: -Mi az hogy leszek? Már vagyok! Déli kitettség, lankás oldalak, hatalmas egybefüggő táblák, vagyis ideális térség szőlőművelés számára! Húsz hektár termő szőlőt művel a család.
Kollár Lajos ültetvényeinek fajtaszerkezete meglehetősen széles, a fehérborokat az Olaszrizling, a Rajnai Rizling, a Pinot Blanc, Sauvignon Blanc, a Szürkebarát, míg a vörösöket elsősorban a Kékfrankos, a Merlot, a Cabernet Frank és Sauvignon képviseli. A pincészet patika tisztaságú, az ászoksoron vadonatúj hordók sorakoznak katonás rendben. Mindez garantálja a tökéletesen megbízható minőséget. Kollár Lajos borászati filozófiája megkérdőjelezhetetlen, szerinte a bor minősége a szőlőtőkén dől el. Ültetvényei példásak, és például az általunk is kóstolt 2013-as legendás Kékfrankosukat december 10-én szüretelték.
Karancs (Karanac)
A karancsi Szabó család már néhány évtizede foglalkozik szőlészettel és borászattal. A Báni-hegy délfekvésű domboldalára telepített szőlőültetvényeik garantálják a kiváló minőségű alapanyagot. Termékszerkezetükhöz védett földrajzi eredetű, mintaszerűen művelt Olaszrizling, Sauvignon blanc, Pinot blanc, Cabernet sauvignon és Merlot tartozik.
A Szabó család egyrészt kiváló minőségű borokkal foglalkozik, de kétlábon állnak, jelenleg 600 hektáros földterületet művelnek, ebből kb. 20 hektárnyi saját családi mezőgazdasági vállalkozásához tartozik. Földjeik nagy részét búzával vetik be, emellett árpát, napraforgót, kukoricát és cukorrépát, szóját is termelnek. A županjai és a verőcei (Virovitica) cukorgyár 13. éve osztja ki a legjobb cukorrépa-termelőknek járó aranycukorrépa-díjat, az 50 és 100 hektáros területet művelők kategóriájában a karancsi Szabóék mezőgazdasági vállalkozása kiemelt díjazott. A lányok sokat segítenek a pincészetnél, övék a vendéglátás, a marketing, a design. Fiúk – aki az eszéki Mezőgazdasági Egyetemen diplomázik – szerencsésnek tartja magát, hogy folytathatja a családi vállalkozást, soha nem bánta meg, hogy Karancson maradt, és majd a saját gyerekeit is így fogja nevelni.
A családban példás az összhang, az ambíció, a tenni akarás. Az egykori istálló helyén kialakított új, 50 férőhelyes kóstolótermükben, élményt jelent a több mint száz éves fából készült padokon üldögélve nagyszerű boraik kóstolása.
És a nap végére akadt még egy csattanó is, hiszen aki iszik, annak ennie is kell. Így aztán felkerestük Karancson a Baranyai Konyha éttermet, ahol vacsoraidőben szinte egyetlen vendégek voltunk. A szakácsnő javaslatára Halpaprikást rendeltünk, ami kis idő elmúltával el is készült frissen, a számunkra. Mindnyájan szeretjük a halászlét, és keressük az alkalmat, hogy megfelelő minőségben fogyaszthassuk. Ám ilyen csodás halászlét korábban még egyikünk sem kóstolt. A helyiek igen büszkék a paprikájukra, Európa legjobbjának tartják. Lehet hogy igazuk van, legalább is ez a halászlé ezt bizonyította.