Dél-Rhône vörös kincsei

Készítette: Rama - A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 2.0 fr, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=2194205

Ha a Rhône-vidék déli részének boraira gondolunk, egyből a Châteauneuf-du-Pape jut eszünkbe. Az itt termő pazar borok azonban meglehetősen drágák, és gyakran ki kell várni a több évnyi érlelési időt, mielőtt megkóstolhatnánk őket.

Hogy teljesen ki tudjuk élvezni a vidék adta lehetőségeket, érdemes megkóstolni néhány alacsonyabb árú, ugyanakkor szintén minőségi, de fiatalabb vörösbort is, melyeknek öregedése évről évre nyomon követhető. Ezek a Cairanne, Rasteau, Lirac és a Gigonda.

A 2015-től cru státuszú Cairanne ugyan a Rhône déli részén található, de északi befolyást is kap. A bort főleg grenache-ból készítik (köztudottan a fele legalább ebből van), de a syrah is tagadhatatlanul érezhető benne. Ez a régió szigorú szabályokat ír elő a minőségi borok biztosítására: alacsony szulfitok, tiltott vegyi anyagok és herbicidek használatát, és a Châteauneuf-du-Pape szőlőjéből kell készíteni. A vörösborok jellegzetessége az édes fűszerek, a friss, száraz és párolt sötét gyümölcsök és az erőteljes tanninok. Michelle Williams gasztro-újságíró szerint ezeket a borokat érdemes kipróbálni: Domaine Brusset, Domaine Boisson, Domaine Roche, L’Oratoire Saint Martin, and Brotte.

A Rasteau 2010-ben kapta meg a cru státuszt száraz vörösboraiért. A változatos ‒ friss, agyagos, magas savtartalmú ‒ talaj az újfajta boroknak komplexitást és eleganciát ad. Michelle Williams az alábbi pincészetek borait ajánlja: Domaine Combe Juliere, Domaine Elodie Balme, Domaine Wilfried, Maison Lavau, Domaine Du Trapadis és Domaine Des Escaravailles.

A Rhône-folyó nyugati oldalán fekvő Lirac borok állnak stílusban legközelebb a Châteauneuf-du-Pape-hoz, sőt sok Châteauneuf-birtok is rendelkezik itt szőlőültetvényekkel. A borfajta 1947-ben kapta meg a cru státuszt, ez a titkos AOC vörös-, fehér- és rozéborokat gyárt, és felét exportálja is. A talaj itt a folyókavicsokból, homokból és mészkőból áll, ugyanaz a galets roulées található meg benne, mint a Châteauneuf-du-Pape-okban, A vörösborok ásványosságát a tanninok frissessége egyensúlyozza ki. A Liracok elegánsak, merészek és megközelíthetőek. Az újságírónő által ajánlott pincészetek: Domaine Maby, Domaine Lafond Roc Epine, Domaine Jocelyn Raoux, Domaine Des Maravilhas, Château de Montfaucon és Maison Ogier.

A Châteauneuf-du-Pape mellett a Rhône déli részén található Gigondas a legismertebb borfajta. A régió 1971-ben kapta meg a cru státuszt. Az első húsz évben a szőlőtermesztésre összpontosított, a második húsz évben a borkészítésre, és most az imázsra és a kommunikációra helyezi a hangsúlyt. A Gigondas jellegzetessége a napérlelte gyümölcsök, édesfűszerek, a fekete bors és a szőlőültetvények körül fellelhető vadhajtású gyógynövények levelei. A készítők célja, hogy a fogyasztók a szüret és a terület hangulatát érezzék meg a borban. Az AOC-t a Dentelles de Montmirail, egy kis hegylánc határolja körül, amely a reggeli napsütés idejét leszűkíti a terület számára, és ez hosszabb érlelési időt eredményez, növelve a tanninok szerkezetét és testességét. Egy másik domináns összetevő a misztrál, amely segíti a kártevők elleni védelmet, de késleltetheti az érettséget. Végül pedig a régió biológiai sokfélesége is hozzájárul a borfajta egyedigéséhez – ez az egyetlen régió Franciaországban, ahol több az erdő, mint a szőlőültetvény. A kipróbálandó pincészetek a vidéken: Maison Gabriel Meffre, Domaine Pierre Amadieu, Domaine Saint Gayan, Domaine Des Bosquets.

(Forrás és fotó: Michelle Williams, Forbes, Fotó: Rama)