Szerző: Dékány Tibor
Nem először jártunk a Liszkay-kúriában, hiszen ez a szép falat mediterráneum már két éve, 2015-ben is bekerült Magyarország Legszebb Szőlőbirtokai közé. Liszkay úr birtoka már akkor is egy csipet Toscana volt itt a Káli-medence szélén, ez a toszkán kapcsolat azóta még hangsúlyosabb lett, hiszen az udvarház környékén számos – leginkább Van Gogh Arles-környékén festett képeiről ismert – ciprus-fa díszlik, ami egyelőre még sehol máshol nem látható hazánkban.
Liszkay Mihály
Liszkay úrnak kiválóan működnek érzékszervei. Hogy a hallása tökéletes, arról a Gellért Hotelben rendezett borszalonokon megtartott zongora-koncertjei során meggyőződhettünk már számos alkalommal. Hogy a szimata is nagyszerű, az egyértelmű, hiszen megérezte, hogy ebben a térségben a kékszőlő érzi jól magát, és a hegybíróval vívott több éves küzdelem során sem hagyta magát ettől eltántorítani. Nem is mehetett a dolog a szabványos keretek között, a minisztériumtól kellett kísérleti jellegű kékszőlő-telepítésére engedélyt kapnia ahhoz, hogy elképzelései szerinti, kékszőlő-dominanciájú ültetvényét létrehozza.
Tízhektáros szőlőskertjében, a Pangyér dűlőben – ami az Országos Szőlőkataszter szerint is az ország kiemelkedő adottságú dűlőihez tartozik – 43 ezer tőkét telepített el, 4000 tőke Cabernet Franc-t, ugyancsak 4000 tőke Merlot-t. További 2,5 hektáros területen Pinot noirt, de hogy azért némi fehérbor is legyen a háznál, kevesebb mint fél hektáron Pinot gris-t, (amit nem mindenki emleget Szürkebarátként szívesen, hiszen volt idő, amikor a cukrozott Rizlinget árultak ezen a néven).
A Liszkay borkúria szállodaként, rendezvény-központként is működik, az emeleten kilenc szoba van, egytől egyig sajátos és egyedi belsőépítészeti kialakítással, hangsúlyos fürdőszobával. Ha belép az ember, alig akarna távozni.
Ha alaposan körülnéz az ember ebben az udvarházban, nyilvánvalóvá válik előtte, hogy aki mindezt létrehozta, az rendkívüli életpályát futhatott be. Liszkay Mihályt kissrácként kapta el az ’56-os forradalom szele, a helyi demonstráció élére állt, nem volt kétséges, hogy az országot el kellett hagynia a szovjet tankok beözönlését követően. Hollandiában landolt, ahol a Montessori gimnázium elvégzését követően négy nyelvet sajátított el az egyéb ismeretek mellett. A vendéglátás felé tendált, és mivel kiderült, hogy kottaolvasási ismeretek nélkül is ragyogóan zongorázik, volt, hogy három állást is betöltve reggeltől hajnalig dolgozott, napközben pincérként, éjszakánként bárzongoristaként. 25 éves korában már három étterme volt, miközben a Hotel Management főiskolát is elvégezte Maastrichtben.
A ’70-es évek közepén új kihívásokkal vonzotta őt az Újvilág, családjával együtt így repülőre ült, és Brit-Columbiában telepedtek le, ahol egy hatalmas ranch menedzsere lett. A boldog évek a Sziklás Hegységben úgy értek véget, hogy elérkezett a magyar rendszerváltás híre Kanadába is, és egy ottani étteremlánc felkérte őt budapesti részlegek felépítésére. A hazai kereslet nem állt még olyan szinten, hogy a vállalkozás sikeres lehetett volna, ő viszont visszatérés előtt még egy kicsit körülnézett hazánkban, és így bukkant rá az egykor szebb napokat látott, irtózatosan lepukkant állapotban lévő, de még romjaiban is impozáns léptékű monoszlói borpincére. Ráérzett a „genius loci”-ra, a környék szépségére, ami nem véletlenül viselte a római korban a „Tvscvlanvm” nevet, hiszen Toscanát idézte akkor is, most is.
A kóstoló során meggyőződhettünk róla, hogy a térség mezoklimatikus viszonyai igen kedvezőek a kékszőlő számára. Miközben a 2016-os rozétól a majd évtizedes Júlia cuvée-ig végigkóstolt borsor igen meggyőző volt. Ahogy a Szent István Egyetem professzor emeritusa, Pásti György tanár úr megállapította, ez a térség a Balaton-parttól épp akkora távolságban van a második vonalban, hogy az évi hőösszeg a kékszőlőhöz még épp megfelelő, de a Balatonról visszaverődő napsugárzás idáig már nem ér el, így nem égnek ki a savak, mindez alkalmas a legnagyobb vörösborok létrehozásához. A nagyszerű termőtáji értékek, a Barna János vincellérrel folytatott lelkes és precíz munkavégzés folyamatosan hozza az eredményeket. Ennek legutóbbi eseménye az idei, 2017-es VinAgora aranyérem mellett a különdíj, miszerint a VinAgora legjobb magyar fajtabora a Liszkay Cabernet Sauvignon 2012.
