Mintegy egy hektáros szőlőbirtokot vásárol Debrecen az érmelléki borvidéken, s ezzel jelképesen is hozzájárul az egykor a város szőlőskertjének tekintett térség fejlesztéséhez.
Papp László polgármester emlékezetett arra, hogy valamikor nem is számított komoly debreceni gazdának az, akinek nem volt szőlőskertje Érmelléken. Történelmi tény, hogy Érmellék, amely évszázadokon át a város szőlőskertje volt, az egyik legjelentősebb fehérboros vidéknek számított. Trianon előtt a várostól mintegy 40 kilométerre lévő érmelléki terület a fehér borok tekintetében Tokaj és Balaton-felvidék után a harmadik legjelentősebb bortermelő terület volt.
A város turisztikai kínálatának szélesítését, Debrecen város kulturális hagyományainak fenntartását, a gasztronómiai, a borturizmus népszerűsítését stratégiai célnak nevezte a polgármester, utóbbi megvalósításában Bihardiószeggel működnek együtt.
Mados Attila, Bihardiószeg polgármestere hozzátette: az a céljuk, hogy borvidékük újra ismert és elismert legyen, s ebben komoly szerepet szánnak a térség egykori jelképes bora, a bakator újratelepítésének és termesztésének.
A sajtótájékoztató keretében mutatták be Debrecen város 2017-es borait, amelyeket mintegy száz hazai bormintából választottak ki. A zsűri döntése értelmében a város fehér bora 2017-ben Szászi Endre 2015-ös olaszrizlingje (Badacsonyi borvidék, Szigliget); a város vörös bora a Centurio Szőlőbirtok 2015-ös évjáratú Összetett bora (Mátrai borvidék, Gyöngyöstarján, borász: Ludányi Balázs). Debrecen város prémium fehér bora 2017-ben a Tokaj-Hétszőlő Zrt. 2012-es Furmint Selection bora (Tokaj-Hegyaljai borvidék, borász: Makkai Gergely); Debrecen prémium vörös bora az idén a Bodri Pincészet Kft. Gurovice 2013-as Kékfrankos bora (Szekszárdi borvidék, borász: Bodri István).
A győztes borok jogosultak az éremcímke használatára. Különlegességként említette Papp László polgármester, hogy a város prémium vörös bora, a Gurovice 2013 Kékfrankos a pincészeten kívül kizárólag Debrecenben kapható.
(Forrás: MTI; a képen szalacsi lyukpincék Duka István Levente Érmelléki szőlőkultúra, borászat c. tanulmányából)
