Hát, az csak egy figyelemfelkeltő cím. Az újságírók nyilván tudják ezt. Egyik borvidék sem akarja elverni a másikat, sőt, együtt többre vagyunk képesek.
Ha nincs igazi párbaj, hogyan lehet megállapítani, hogy ki a győztes?
Ezt a kedves vendégek ízlésére bízzuk. Mindenki megkóstolhatja ezeket a borokat egymás mellett, mivel minden standon ott lesz egy egri és egy szekszárdi borászat. Sorsolás alapján kerülnek egymás mellé. A jelen állás szerint Egerből 12 borászat, Szekszárdról 14 borászat lesz jelen.
Akkor ez nem egy fair párbaj! Egyébként mióta létezik a bikavér márkanév?
Nagyon régóta létezik a bikavér, mint márka. A legenda szerint a törökök a vörösbortól megittasult elszánt egri védők szája szélén csorgó borról gondolták azt, hogy a harcias védők nyilván bikák vérét itták… Másfél évszázada már egyre gyakrabban hívták a testes vörösbort bikavérnek, ám igazi fordulat a 20. század elején történt: Grőber Jenő egri termelő roppant tudatosan nagy minőségű, kiváló bikavéreket kezdett termelni.
Milyen arányban vannak minőségi termelők az Egri borvidéken? Olyan borászok, akiknek a borait vakon le lehet venni a polcról?
Nem szeretnék, nem is tudnék pontos arányokat mondani, de tény, hogy egyre több komoly, minőségi pincészet van nemcsak Egerben, de egész Magyarországon is. A csúcs nálunk természetesen a bikavér. Azt is lehetne mondani, hogy az igazi hadviselés nem a borvidékek között van, hanem a régi típusú, a szocializmusban lejáratott olcsó tömegbikavér, és a tudatosan készített, kiváló szőlészeti munkával megtámogatott tiszta, elbűvölő zamatú bikavérek között.
Mi a különbség a szekszárdi és az egri stílusú bikavérek között?
A világon csak két helyen lehet bikavért termelni: Egerben és Szekszárdon. Egerhez képest Szekszárd jóval délebbre helyezkedik el. Az egri hűvösebb klíma, hűvösebb karakter, és ez megmutatkozik a borokban is. Mifelénk nagyon gazdag aromavilágú borokat tudunk termelni, elegáns tónusokkal, és hihetetlenül izgalmas, vibráló savakkal, ami kifejezetten élénkké teszi az itteni borokat. Szekszárdon inkább löszös talajok találhatók, ami nem annyira határozott karakterű, mint az egri vulkanikus eredetű riolittufa talaj. Mindeközben a déli, melegebb fekvésű Szekszárd egy picit behízelgőbb tud lenni a bikavéreivel. Az ottani borok picit kerekebbek, bársonyosabbak, magasabbra hangolt tanninokkal. Ez azt is jelenti, hogy ezáltal gyorsabban fejlődnek az ottani borok, így már fiatalabb korukban elnyerik a fogyasztók tetszését. Az egri borok hosszabb érlelési potenciával rendelkeznek, s a vibráló savak miatt nagyobb lehet az eltarthatóságuk.
Mi kellene ahhoz, hogy Magyarország, és a hazai valamint a külföldi fogyasztók megnyerjék a bikavércsatát? Hogy végleg feledésbe merüljenek az alsópolcos bikavérek?
Az első és legfontosabb dolog, hogy nagyon jó borok legyenek, ami nagyon tudatos szőlő- és bortermelési magatartást feltételez. Ez a tudatosság abban is megjelenik, hogy megértve a termőhelyek egyedi adottságait és lehetőségeit, kifinomulttá kell tennünk a helyi borstílust. A világban olyan folyamatok vannak, miszerint a legmagasabb minőségű boroknál egészen kifinomult jegyeket látunk. Sokszor mi, termelők megelégszünk azzal, hogy koncentrált, erőteljes, gazdag, mély borok szülessenek, holott a picit moderáltabb, nagyobb harmóniára, kifinomultságra, egyensúlyra törekvő boroké a jövő. Ha említésre méltó teljesítményt szeretnénk elérni a világban, akkor ezt is figyelembe kell vennünk. Külföldi vevőink a jól sikerült bikavéreinket a piemonti vörösborokhoz hasonlítják, ami óriási elismerés. Csúcsvörösborunk, a Nagy-Eged-hegy bikavér nemrégiben a Bor és Párlat Magazin kifinomult ízlésű ítészeitől alig hihető 95 pontot kapott. Bikavérfronton ennél most nincs feljebb. Egyébként az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban is kimagasló értékekkel honorálták az erőfeszítéseinket.
Miért fontos, hogy külföldi borvidékekhez hasonlítják Egert?
Még nem tartunk ott, hogy Egert önmagáért ismerjék, így az is óriási eredmény, hogy nemzetközileg ismert borvidékekkel emlegetnek egy lapon. Ez azért is esik jól, mert az egri borok vonzók: a 21. századi borfogyasztók a gyümölcsösséget, a zamatosságot és a szép illatot értékelik. Mindez benne van az egri borokban, kiegészítve a nagy karakterrel, ami az érlelhetőség alapja. Hogy ezt szőlészeti és bortermelési lépésekkel hogyan tudjuk tovább finomítani, na, ez még a jövő feladata.
A hazai visszajelzések milyenek az új bikavérekről? A fogyasztók érzékelik azt, hogy ez más bor, mint 20-30 évvel ezelőtt?
Igen, méghozzá látványosan érzékelik – és értékelik. Elő is hozzák a régi élményeket, és meggyőzőnek tartják a változást. Azt is tudjuk, hogy folyamatosan kell javítani a minőséget. Nem szabad elfelejtenünk, hogy olykor még küzdeni kell azért, hogy megkóstolják a bikavért, ám ha elég bátrak, akkor meglátják: ez már egy másik világ, és nem kell félni ettől a bortól. Az is jó jel, hogy idén másik helyiségbe kellett kérnünk a bikavér párbajt, mert nem fértünk el a korábbi termekben. Megjegyzem, egyre több minőségi borbár nyílik az országban, mi alig egy éve nyitottuk meg a St. Andrea Borbárt Budapesten, mely a bikavér tekintetében mind gasztronómiailag, mind pedig a boreladások nézve is nagyon jól teljesít, szeretik a fogyasztók.
Eger – Szekszárd Bikavér Párbaj 2016. február 26-án 18:00-21:00 óra között, a Hotel Corinthia Báltermében
