Elsősorban azok jelentkezését vártuk, akik úgy érezték, sikerült megteremteniük a mai normáknak megfelelő, a természetes környezettel összhangban lévő, ugyanakkor a bortermelés hagyományait őrző birtokot. A természet értékeinek megóvása, a vendégbarát körülmények és nem utolsósorban a kulturált borfogyasztás népszerűsítése is fontos szempontok voltak az értékelésnél.
A szaklap weboldalára hetvenhét pályázó szőlőbirtok töltötte fel az adatait és a birtok, a pince, a vendégtér fotóit. Június hónapban folyt az internetes szavazás, az ingyenes regisztrációt követően. Július-augusztus hónapban a legtöbb szavazatot kapott birtokok közül az első tízet a zsűri személyesen is felkereste, majd a megszerzett tapasztalatok kiértékelése után döntött a győztes birtokról.
A zsűritagok: Bozzai Zsófia, a Bor és Piac magazin főszerkesztője, Dr. Szakács László, a Bor és Piac magazin lapigazgatója, Dékány Tibor tájépítész, fotóművész, Prof. Dr. habil Kállay Miklós, tanszékvezető egyetemi tanár, a BCE Borászati Intézet igazgatója, Dr. Csemez Attila tájépítészmérnök, tanszékvezető, a BCE Tájépítészeti Kar Tájtervezési és Területfejlesztési Tanszékén, Dr. Kovács Tibor, a Tokaj-Hétszőlő Szőlőbirtok birtokigazgatója, amely 2012-ben Magyarország Legszebb Szőlőbirtoka lett, Dr. Lőrincz András, egyetemi adjunktus, tanszékvezető-helyettes a BCE Szőlészeti Tanszéken, Dr. Pásti György egyetemi docens, a BCE Borászati Tanszéken.
Az idei pályázatot a Patricius Borház nyerte. Második helyen a csopaki Jásdi Pince végzett, harmadik a szekszárdi Tringa Borpince.
Bodrogkisfalud közelében makulátlan szépségű, eleganciájú és ahogy a nevében is benne van, egy nemes birtokot ismertünk meg. Már az 1867-ben kiadott Tokaj Album is feltünteti a Várhegyet, oldalában e borházzal. Az album szövege szerint a várhegyi szőlők Kisfaludhoz, vagyis Bodrog–Kisfaludhoz tartoztak. A Patricius Borház olyan mintagazdaság, amely nemzetközi szinten is az élmezőnyben van.
A birtokközpontban egy 300 éves, klasszicista stílusban épült grófi présház áll. Ezt az épületet vásárolta meg a rendszerváltás idején a múltból és a jövő iránt érzett felelősségből táplálkozó borászati elhivatottságból a Kékessy család, hogy ismét életet vigyen az omladozó épületbe, és újra minőségi szőlő teremjen a hegyoldalban. A család felmenői anyai ágon már a XVIII. századtól ismert szőlőbirtokosok voltak Tokaj–Hegyalján, és mindemellett jelentős köztisztségeket töltöttek be.
A présházhoz a hegy felőli oldalon illeszkedik a gépállomás oválist formázó, rejtett udvara. Így bújik meg egy minden igényt kielégítő, korszerű gravitációs rendszerű borászat a századok során szimbólummá nemesedett főépület árnyékában.
2000-ben alakult a birtok, jelenleg 85 hektáron gazdálkodnak, 7 különböző dűlőben. Területeik alapkőzete és a rajta képződött talaj a vulkanikus eredetből adódóan ásványokban rendkívül gazdag és sokszínű. A tradicionális tokaji szortimentnek megfelelő szőlőt dűlőnként és minőség szerint válogatva szüretelik és készítenek belőle bort. Borászati palettájuk teljes körű, a szárazboroktól a késői szüretelésű borokon át az aszúig, az eszenciáig és még azon is túl, a pezsgőig tart: a tokaji borkülönlegességek legkiemelkedőbb minőségét reprezentálják.
A sokszínűséget és a profizmust látván feltettük a kérdést, vajon mitől lesz egy birtok sikeres. Minek köszönhető mindez? Elsősorban a humán tőkének, vagyis a birtokigazgató felkészültségének. Dr. Pásti György zsűritagunktól, a BCE Borászati Intézetének adjunktusától megtudtuk, hogy Molnár Péter már az egyetemi évei alatt is rendkívül ambíciózus volt, szőlész-hallgató létére áthallgatott a borász-szakra is, mert már akkor úgy gondolta, hogy a kettő elválaszthatatlan egymástól. Jelenleg a Patricius Borház igazgatása mellett Molnár Péter számos tisztséget betölt, ő a Vindependent Egyesület elnöke is.
A Budavári Borfesztiválon a Bor és Piac magazin 29-es standján szeptember 15-én, vasárnap 15 és 16 óra között mutatkozik be a Patricius Borház.