A Magyar Sommelier Szövetség szervezésében hat tállyai családi pincészet több mint 20 borát mutatták be a termelők a Gundel Étterem különtermében április 9-én.
A rendszerváltást követően folyamatosan újult meg a Tokaji Borvidék. Megváltozott a táj arculata, karaktere, megújultak a szőlőhegyek, és impozáns új borászati központok épültek. Kemény munkával irtották ki a parlagos területek bozótosait, akácosait. A tokaji új hullám vezető borászatai sorra jelentek meg Abaújszántótól, Mezőzombortól Erdőbényéig, Tolcsváig szinte mindenhol. A mádi medencében egyetlen település maradt, ahová nehezen érkezett el a megújulás fuvallata, amely dacosan kitartott, és ellenállt a változásoknak, Tállya.
Tállya szőlőhegyeit ugyanakkor minden értékelés a legjobbak között említette. Bél Mátyás 1723-as „Hungariae antiquae et novae prodomus” címen megjelentetett Tokaj-hegyaljai dűlőbesorolásái jegyzékében Tállyával kapcsolatban a következőket találjuk az első osztályba soroltak között: „Patócs, Dongó, Bányász, Tökösmál (ezek a legkiválóbbak) Hegyes, Hasznos és Bohomalja. Matolai kilenc hegyaljai településről összesen 54 dűlőt nevez meg, amely szerinti megfelel a „tokaji” minősítésnek, vagyis településenként hatot. Tállya ezek szerint a hét első osztályú dűlőjével átlagon felüli termőhely.
A helyi termelők évtizedekkel a rendszerváltást követően is alig jutottak el odáig, hogy boraikat palackozzák. De végre elérkezett az áttörés Tállyán is. A Magyar Sommelier Szövetség szervezésében hat tállyai családi pincészet több mint 20 borát mutatták be a termelők a Gundel Étterem különtermében április 9-én. Mint azt a borászok elmondták, a nagyjából 1100 hektáros tállyai szőlőtermő területből az utóbbi esztendőkben 700 hektár cserélt gazdát, vagyis nagy átrendeződések, birtoképítések vannak folyamatban a tállyai dűlőkön.
A Dudovics Pincészet, a Szalóczy Pincészet, Hollókői József Pincészete, a Rózsa Pincészet, a Zsadányi Pincészet, valamint a Szent Benedek Pincészet borait nagy érdeklődés előzte meg teltházas részvétellel. Dudovics Istvántól már fia, Dudovics Attila vette át a karmesteri pálcát, aki a Soós István borászati technikumban végzett Budafokon. Az ő kezében a hagyományos tállyai borkészítés már a jelenlegi szaktudás elismert színvonalon történő megvalósításával ötvöződött. A Köveshegyen 0,6; a Vároldalban 0,3; a Síposban 1,3; a Bártfayban 2 hektáros területet művelnek. A Sommelier Szövetség tagjai különösen a pincészet 2017-es, 1,1 g/l maradék cukorral szárazra kierjesztett, a Sipos dűlőből származó Muskotály borát értékelték nagyra.
A Szalóczy Pincészet büszkesége a 2015-ös Száraz Furmintjuk, amely 2017-ben bekerült a Nemzeti Borkiválósági Program díjazottai közé. A családi borászat a Patócs dűlőben lévő nagyapai birtokból nőtte ki magát, jelenleg Szalóczi Alex több mint 10 hektáron gazdálkodik a Patócs mellett többek között a Palota, Meggyes, Kassaváros dűlőben. Nagyra értékelik az eredeti szőlőtelepítési módot, melyben a terület mintegy 80%-ába Furmintot, 20%-ába Hárslevelűt telepítettek, ami így együtt a ideálisan hozza ki a terroir adottságait tükröző legszebb ízharmóniát. A száraz borok mellett a legmaradandóbb benyomást kizárólag Kövérszőlőből készített, 103 g/l maradék cukorral rendelkező 2016-os Kései Szürete jelentette.
A Hollókői Pincészet évtizedekig a legismertebb tállyai borászat volt, melyet Hollókői József vezetett. 2013-tól a borászat vezetését Hollókői Jácint vette át édesapjától. Közel 5 hektáros szőlőterületen gazdálkodnak a Dongó, a Hasznos, a Pipiske, a Bártfai, és más dűlőkben, melyeken kizárólag őshonos fajtákat termesztenek. Büszkeségük a több mint 200 éves háromágú családi pincéjük, mely 62 méter hosszú. A pincészet 2016-os évjáratából a Dongó cuvée-ről, a Hasznos Furmintról, valamint kizárólag töppedt (nem botritiszes) szőlőből készült Lili Késői Szüretelésű Furmintjáról szerezhettek kellemes benyomásokat a szövetség tagjai.
A Rózsa Pincészet Rózsa György Péter irányításával 8 hektár termő szőlőterületen működik, melynek legnagyobb része a Nyerges dűlőben található. A borász végzettségű tulajdonos célja elegáns, nemes, letisztult borok készítése, mely a terroir-jegyeken felül tükrözik a borász egyéniségét is. Kivételes adottságúnak találja a Galyagos dűlőben lévő szőlőjét, melynek gyökerei az évtizedek során meglehetősen mélyre lejutva hozzák fel a talaj különleges ásványos jegyeit. Száraz borai mellett különös élményt jelentett 10 éves, 2008-ból származó 6 puttonyos aszújának kóstolása, melynek szépségét 221 g/l maradék cukra melletti a még mindig magas, 8,7-es sava alapozta meg.
Zsadányi László, a Zsadányi pincészet tulajdonosa geológusként végzett, így aztán ha valaki, akkor ő igazán tudja, hogy a Mádi Medence tállyai dűlőinek vulkanikus kőzeteiből milyen szépségek varázsolhatóak elő. 35 hektáros birtokukból 25 hektáron van termő szőlő 17 dűlőben, melyek közül a Bátorka, a Dongó, a Csatorna, a Patócs, a Hasznos, a Bogomály, a Tökösmály, a Sasalja, a Vároldal, és a Galyagos a legkarakteresebb. Markáns hozamkorlátozással dolgoznak, környezetkímélő bio-művelést alkalmazva. Úgy vélik, egy borászatnak folyamatosan újdonságokkal is elő kell rukkolnia, TKJ márkacsaládjukkal a fiatalokat célozták meg, de 28% Pinot Noirt, és 72% Furmintot tartalmazó rozéboruk is a különlegességek közé tartozik.
Az első pincészet, amely nem csupán országos, hanem nemzetközi szinten is kimagasló tállyai borokat készít, az a Szent Benedek Pincészet, melynek alapítója és tulajdonosa Dr. Farkas Géza, aki egyébként még a kilencvenes évek végén szeretett bele Tokaj-hegyaljába. A 2012-es VinCE fesztivál keretein belül megrendezett teszten a túlnyomórészt külföldi Master of Wine-okból álló zsűri kategória-győztesként értékelte furmintjukat. Legnagyobb egybefüggő szőlőterületük a Nyírjes dűlőn van, ahol terméskorlátozással hektáronként csak 25-30 mázsa szőlőt termelnek, de további területeik vannak a Kövesben, a Pipiskében, és a mádi Danczkában is. Minden tétel fahordós erjesztéssel és érleléssel készül, a borász, Ádám József a tulajdonossal vállvetve harcol a tállyai borok minőségének újbóli elismertetéséért. Szívügyüknek tekintik a száraz szamorodni szépségeinek megmutatását, a szamorodni-kultusz újjáélesztését.
A Bodrog-völgyhöz képest Tállyán a botritiszesedés sokkal nehezebben indul be, viszont a savak magasabbak itt Tokaj átlagához mérve, ezért a tállyai borok külön stílust alkotnak a borvidék palettáján. A savak miatt itt előnyös a hosszabb hordós érlelés. Ha viszont szép botritiszes évjárat köszönt be, akkor a tállyai aszúk különös értéket jelentenek, mivel magas savtartalmuk miatt fiatalos értékeiket hosszan képesek megőrizni. Nagy öröm, hogy a tállyai termelők közös műhelymunkával mutatják meg a boraikban lévő szépségeket. Impozáns, hogy együtt kívánják artikulálni a helyi adottságoknak megfelelő sajátosságaikat. A legfontosabb viszont, hogy megmutatják, mennyi kincs rejlik a tállyai szőlődűlőkben, mellyel hitet és önbizalmat adhatnak az egykori mezőváros újbóli rangjának kivívásához, a térség népességmegtartó erejének fokozásához.
dékányT