Az idei Borkonferencia délelőtti szakaszának záró előadását Bordás Péter, a BORD Épitész Stúdió alapítója, Ybl díjas építész tartotta. Szőlőkultúra, borászat és építészet együttesen borvidékeink képének meghatározó elemei. A szőlőművelés sajátos, – lényegében nélkülözhetetlen eleme a présház és a pince, amelyek az adott tájban a természeti adottságok és az emberi munka kivételes összhangját tükrözik. Bordás Péter nevéhez fűződik a rendszerváltást követő borászatok meghatározó csoportja.
A pincék-présházak talán még a lakóházaknál is szervesebben kötődtek a tájegységhez, hiszen csaknem mindig közvetlen környezetük anyagából vagy anyagába épültek. A rendszerváltást követően nagy lendülettel kezdődött meg az egyes birtokok kialakítása, és az ezekhez tartozó birtokközpontok építése. Új műfaj született, a kortárs borászati létesítményeknek nincs előzménye, a borfeldolgozás és tárolás korábban a földalatti pincékben történt, ekkor viszont megjelent az igény a hatalmas fűthető-hűthető kóracél tartályok földfelszín feletti elhelyezésére, ami az eddigiekhez képest ugrásszerűen megnövelt térigényt jelentett.
Bordás Péter szerepe meghatározó, stílusteremtő a kortárs építőművészet pincealakításában. Első jelentősebb borászati munkájuk az Etyeki Kúria Borászat központi épületegyüttesének tervezése volt, 2012. június 5-én került sor az Etyeki Kúria Borászat új épületének alapkőletételére, aztán alig több mint egy évvel később, 2013. szeptember 19-én történt meg a pincészet hivatalos átadása, avatása.
Etyeki Kúria
Az eredeti, majd 200 éves régi pincét megtartották illetve bővítették, a felette lévő15 éves feldolgozó épületet lebontották, majd eredeti formájában visszaépítették. Így a pincetér bővítésével megoldható volt a korszerű, mintegy 2.500 hektoliternyi tartály befogadására alkalmas acéltartályok elhelyezése. Az épület elrendezésének köszönhetően egyben megvalósulhatott a gravitációs szőlő-feldolgozási technológia.
Etyeki Kúria – ma pezsgőpincészet és rendezvénycentrum
Az épületegyüttes három nagyobb alkotóelemből áll össze, melyek egymástól könnyen szeparálhatóak. A pince, és a földszint egy része a termelő–, a földszint egy másik része a vendéglátó egység, míg a nagykóstolótér feletti emeleti tetőtérben az iroda kapott elhelyezést. Ennek megfelelően ezek az épületszárnyak külön bejáratokon közelíthetőek meg, a látogatók nem zavarhatják így a pincészet munkáját, ám élvezhetik annak látványát a folyosó üvegezett járófelületén keresztül. A különböző magasságú és méretű tömegek játékos arányrendszert alkotva rendeződnek össze a borászati logika által alkotott virtuális füzérre.
Illeszkedve az Öreghegy tradícionális beépítéséhez
A régi pince fölé épült a megújult palackozó üzem, a borbíráló helyiség a kilátóterasszal valamint a vinotéka is. Az üvegfalaknak hála a nagykóstolóban szinte úgy érezheti az ember, mintha kint lenne a szőlők között. A borbíráló térből kiléphetünk a teraszra, onnan pedig a valóságban is besétálhatunk a szőlőültetvények közé. Köszönhetően ezeknek az üvegfalaknak, a terembe bőséges fény árad, ám a fény-ellátottság az esti órákban is megoldott olyan,a mennyezetre szerelt lámpatestekkel, melyek egy csehországi ipari üzemből kerültek megvásárlásra, és az Art Deco ipari vonalának szellemét sugározzák. Ezek az izgalmas lámpaburák is azt jelzik, hogy az épületegyüttesben az igen érzékeny építész-tervezői munkát nagyszerűen egészíti ki a színvonalas belsőépítészi – grafikai kreativitás.
Holdvölgy
Holdvölgy – elrejtve Mád belterületén
A mádi Holdvölgy borászat egy figyelemreméltó példa arra, hogyan lehet egy korszerű borászatot a táj iránt érzett abszolút tisztelettel szinte láthatatlanná tenni. Ez a Holdvölgy Pincészet Mádon, egy különleges ékköve a Tokaji borvidéknek a BORD Épitész Stúdió tervezésében. A borászat formai kialakítása annak élő példája, hogy van olyan mód, ami maximálisan tiszteli a közvetlen környezet anyaghasználatát, formavilágát, és szinte semleges tud maradni a környezetében, csak alkalmazkodik a tájhoz, miközben nem akar uralkodni rajta. Nem hoz létre új, domináns formavilágot, csupán támfalak és lebegés az egész. Terméskő és üveg. Ugyanolyan helyi kő, amellyel a közvetlen környezetben meglévő, és nagy tisztelettel megújított pincegádorokat, valamint régi parasztházat építették hajdan. Nem véletlen, hogy a birtokközpont épületegyüttese elnyerte a milánói A’Design Award nemzetközi építészeti kitüntetését.
Sauska Tokaj
Padi Manó – beépülve a tájba
Napjainkban az építész feladata már nem mindig az, hogy a tájban szerényen meghúzódó épületet tervezzen, hanem épp hogy valami meghökkentő új formavilág kreálásával hívja fel magára a figyelmet. Hogy a látogatók ne csak azért menjenek oda, hogy a borokban gyönyörködhessenek, hanem azért is, hogy különleges élményben részesüljenek egy építészeti attrakció felkeresése révén. Cél ezen kívül az is, hogy az így megalkotott épület része lehessen a borászat teljes imázs-alkotó világának, szerepeljen minden PR anyagon mint különlegesség, esetleg a palackok etikettjén is megjelenjen. Tokajban az első, ebbe a hullámba sorolható épület a Padi-hegyen megépült Sauska Borászat.
A Sauska borászat érlelőtere
Az építész Sauska Krisztián aktív közreműködésével egy sajátos land-art elképzeléssel csavart egyet a táji élményen, és két egymást átható kör tervezésével voltaképpen két szemet adott a szőlőhegynek, ezzel sajátságos értelmet adva ember és táj kapcsolatának, animálva a tájat. Ez a látogatóközpontként és feldolgozóüzemként egyaránt funkcionáló új borászat működésbe hozza fantáziánkat, ugyanakkor visszatér a legtökéletesebb formához, a kör alaprajzhoz. A kör megjelenése építészeti szempontból napjainkban talán extrának számít, holott valamikor az ősi múltban teljesen elfogadott volt, ne felejtkezzünk el Rudolf Steiner szavairól, miszerint a természetben nincsenek derékszögek! A körformában elhelyezkedő kóracél tartályok is esztétikusabb megjelenést mutatnak, mint a katonásan sorakozók. A tervezett új borászat és vele együtt a Padi-hegy, akár egy rajzfilmfigura, vagyis a Padi Manó, új életet ad a tájnak. A két, egyenként 36 méter átmérőjű tál formában a látogatók által bejárható területek, borbíráló és irodatér kapnak helyet, míg a technológiát a földbe süllyesztve alakították ki. Az üzem és a látogatói területek jól elkülönülnek, a technológia a vendégek előtt rejtve marad. A két lencseszerű épülettömeg nemcsak megjelenésében, de technikailag is innovációnak számít. Egyértelmű, hogy ez az építészeti különlegesség, mely a Holdvölgyhöz hasonlóan ugyancsak a BORD Épitész Stúdió tervezése, nyilvánvalóan turistacsalogató látványosságként funkcionál.
Dékány Tibor
