Az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) – a szőlő aranyszínű sárgaságának (Ca. Phytoplasma vitis, FD) vektora
A rovar előfordulását és vektorképességét Franciaországban (1960) írták le. Egyedüli tápnövénye a szőlő, és csak az FD fitoplazmát képes átvinni!
Fő kártétele nem a levélen végzett szívogatása, hanem az FD fitoplazma terjesztése. A vektor monofág életmódjának tudható be, hogy egy ültetvényen belül az FD-vel fertőzött tőkék száma évente 30-60%-kal is növekedhet.
Egy nemzedékes faj, mely könnyen felismerhető jellegzetes színezetéről és a fejtető alakjáról (1.kép).
Egész életciklusa alatt a szőlőn él, öt lárvastádiuma van és tojásalakban telel át (2. kép).
A lárvakelés május közepétől július első dekádjáig tarthat. A lárvák és a nimfák főleg a hajtások alsó leveleinek fonákán tartózkodnak, közel a törzshöz és a vesszőkhöz, ahová a nőstények tojásaikat lerakták (3. kép.) Az imágók július elejétől-közepétől jelennek meg (előbb a hímek, majd a nőstények) és szeptember végéig, október elejéig vannak jelen. A rajzáscsúcs július vége és augusztus közepe közé esik. Rajzásmegfigyelésre a sárga vagy zöldessárga ragacsos lapcsapdák használata javasolt. A vektor a fertőzött növényállományban L3-as lárvaállapottól képes a fitoplazma felvételére. A betegség átvitele az első egyedek kelése után egy hónappal kezdődik, és a kifejlett egyedek őszi pusztulásáig tart. A tojásokban nincs kórokozó! Irodalmi adatok szerint az amerikai szőlőkabócán kívül potenciális átvivői lehetnek az FD természetes gazdanövényein élő kabócafajok is, mint például a süveges kabóca (Dictyophara europaea), az Euscelidius variegatus, az Oncopsis alni és az Orientus ishidae is.
A sztolbur fitoplazma (Ca. Phytoplasma solani) Bois noir BN
Magyarországon 1970-ben azonosították először dohányban. A szőlőn kívül számos más gazdanövénye is van (pl. apró szulák, nagycsalán, paradicsom, paprika, dohány, levendula stb) és Magyarországon általánosan elterjedt. 1979-től végzett országos felderítések során 12 megyében 33 szólőfajta közül 21 volt tünetes: 13 fehér (pl. Chardonnay, Chassellas, Olaszrizling, Rajnai rizling, Zöld veltelini, Szürkebarát, Pinot blanc) és 8 kék szőlőfajta (Zweigelt, Blauburger, Cabernet franc, Kékfrankos, Merlot, Pinot noir, Vranac, Alicante boushet). Az átlagos tünetgyakoriság igen nagy. A BN-fertőzés miatti gazdasági kár sem lebecsülendő, évről-évre 30-40% terméskiesést és minőségromlást okozhat ez a faj is.
- A BN-nak nem vektora a titanus, ezért nem viszi át, de vannak más feltételezett kabóca vektorai, melyek nem a szőlőn, hanem gyomokon és egyéb növényfajokon (pl. folyófű, csalán, Solanaceae fajok, levendula stb.) élnek, táplálkoznak és lárva alakban a gyökérzetükön telelnek. A szőlőt csak alkalmilag, véletlenszerűen látogatják, próbaszívást ejtve fertőzhetik, ezért nincs értelme ellenük védekezni. A BN-ral fertőzött, beteg tőke nem fertőzési forrás.
- A fertőzött, tünetes növények elszórtan találhatók az ültetvényben.
- A FD-vel ellentétben, nem figyelhető meg gyors terjedés!
- A sztolbur fitoplazma elsődleges terjedési módja a fertőzött szaporítóanyag, ebből következik, hogy a védekezés egyetlen lehetséges eszköze a szaporítóanyag fertőzésmentesítése.
Szőlőfajták és -alanyok érzékenysége
A fitoplazmákra valamennyi Vitis vinifera fajta fogékony, de a mértéket tekintve lehetnek különbségek. Az erősen fogékony fajták esetében súlyosabb és gyorsabb állapotromlás következhet be akkor, ha egymást követően több fertőzés éri a szőlőtőkét. A fiatal növények fertőződése esetén 1-2 éven belül kipusztulhat a tőke. A toleránsabb fajtáknál viszont gyakori az aktív oxigén jelenléte, ami az ún. öngyógyulás (recovery) jelenséget szabályozza (1. táblázat).
Az alanyok szerepe jelentős mind az FD, és a BN esetében, ugyanis az amerikai alanyok is fogékonyak, megfertőződnek, de nem mindegyiken fejlődnek ki tünetek. A látensen fertőzött alanyok (T5C, T5BB, SO4) komoly veszélyt jelentenek, mert tünet alapján nem szelektálhatók ki a törzsültetvényekből, így észrevétlenül vihetik tovább a fertőzést új telepítésekbe és fertőzésmentes tájegységekre. Ezzel magyarázható a hazai szőlőültetvényekben található igen jelentős arányú sztolbur fitoplazma (BN) fertőzöttség.
A BN és a FD kórokozók fertőzése nyomán megjelenő tünetek
Sajnos az FD és BN tüneti alapon nem választható szét, mert a szőlőnövény azonos tünetet mutat bármelyik fitoplazma betegíti meg.
A tünetek erőssége függ a fajta fogékonyságától és a környezeti körülményektől. A legjellemzőbb tünetek az érzékeny fajtákon figyelhetők meg.
- Tavasszal feltűnő lehet a fertőzött tőkék egyenlőtlen fakadása, valamint az előző évben rosszul beérett, elfeketedett, elfagyott vesszők.
- Erősebb fertőzöttség esetén előfordulhat a virágzatok, fürtkezdemények leszáradása június elején. Legszembetűnőbb a levelek elszíneződése, fonáki rész felé sodródása, megkeményedése, az ízközök lerövidülése nyár közepétől és a csüngő hajtások (5 kép).
- Fehér fajtákon a főbb erek mentén levélszövet-sárgulás, és az érközi mezők nekrózisa figyelhető meg. (6. kép)
- Kék fajtákon a levéllemezben az alsóbb rendű erek által határoltan ún. szektoriális korai vörösödés, levélsodródás alakul ki. (6 kép)
- Ezekkel egy időben fürthervadás, bogyónövekedés-leállás, töppedés, részleges vagy teljes fürtleszáradás is megjelenhet a fehér és a kék fajtákon is.
- Jellemző továbbá a fertőzött hajtásokon lévő fürtökben a bogyók heterogén színeződése, a hajtások egyenetlen fásodása, zölden maradt nóduszok és ízközök (6. kép). A beéretlen, rosszul fásodott vesszők a tél folyamán elfagynak, elfeketednek (innen ered a Bois noir [BN] elnevezés).
Tovább komplikálja a helyzetet, hogy igen gyakori a komplex (FD + BN) fertőzés, mint ahogy a szőlőlevélsodródás-vírusok (GRLAWs) társult jelenléte is (7. kép). Ezen fajok elkülönítése csak molekuláris diagnosztikai (PCR, nested-PCR) módszerekkel lehetséges. Mindezeken túl igen hasonló, megtévesztő tünetek alakulnak ki a bivalykabóca (Stictocephala bisonia) tojásrakása nyomán a zöld hajtástengelyen okozott sérülés miatt. Ez a tünet könnyen beazonosítható, mert kizárólag a hajtástengelyen kialakuló jellegzetes megvastagodás feletti hajtáson lévő levelek színeződnek el. (7. kép).
Tünetek egyéb gazdanövényeken
Iszalagon is megfigyelhető a levelek általános fakósága, sárgulása vagy vörösödése, fonák felé sodródása (8. kép). Az égerfajokon általában nem jelentkeznek tünetek, de előfordulhat a levelek sárgulása, kisebb mérete, enyhe görbülése, a hajtások rövidülése.
(Folyt. köv.)
(A teljes cikk a Bor és Piac magazin 2025/4. lapszámában jelenik meg.)
Dr. Dula Bencéné mikológus, növényvédelmi szakértő
