Harminc-negyven borkedvelő emberből, a későbbi Európai Borlovagok Magyarországi Rendje egyik lovagi székévé alakult Barcikai Borkultúráért Egyesület tagjaiból álló társaság sorjázott 2006 nyárelején egy nagyenyedi borospince nagy kóstolótermébe, hogy először találkozzon dr. Csávossy Györggyel, a híres csombordi iskola Erdély-szerte, de azon túl is messze földön ismert tanárával, aki akkor már több generációnyi erdélyi szőlész-borász mesterember tanítója, Európa-szerte ismert borász, szőlőnemesítő, számos szőlészeti-borászati szakkönyv szerzője, ugyanakkor az erdélyi magyar szépirodalom versekben, elbeszélésekben, színművekben megmutatkozó huszadik századi szépírói alkotóművésze volt. Nemcsak új szőlő- és borfajták előállítója, kinemesítője, de egyben a borok huszadik századi reneszánsz megéneklője is. És akkor már javában nyugdíjas. Izgatottan vártuk a találkozást, a megismerkedést. A Tanár úr szerényen félrehúzódva ült reánk várva az egyik asztal végénél három-négy csombordi borász tanítványa körében, akik már maguk is meglett emberek voltak, közülük egy azóta az égi borospincében koccint mesterével. A Mester, a Tanító mindig büszke volt tanítványaira, akik bárhol műveljék is a szakmát, termeljék, alkossák a szebbnél-szebb erdélyi, partiumi borokat, büszkén vallják magukat csombordi diáknak, Csávossy-tanítványnak.
Az emlékezetes enyedi borbemutató, aminek során betekintést nyerhettünk Erdély-hegyalja hosszú történelemre visszanyúló világába, az ott termelt borok sajátosságaiba, a Plébános titkaiba, kiindulópontjává vált egy olyan, évekig tartó barátságnak, aminek csak Gyurka bácsi kilencven éves korában bekövetkezett végső távozása vetett véget.
Júniusban volt száz éve, hogy 1925-ben megszületett, egy olyan évszázad első harmadában, ami tízszer annyi gyökeres történelmi változást hozott az akkortájt születettek életébe, mint ami korábban akár száz évre is elegendő lett volna. Novemberben lesz tíz éve, hogy eltávozott… Nem közülünk, csak tőlünk egy másik világba s már ott koccint komáival, újráz és mondja fohászát. Amit lehetett, itt hagyott számunkra ….
Mi is fért hát bele ebbe a kilencven évbe, amit a múló világban töltött? Sokan összegezték már ezt: ki volt, mit tett, mit ért el. Nem is fogok bele a hosszú sor összeállításába, nehogy valamit kihagyjak, de azért ne feledjünk egy pár alapvetően fontos dolgot. Ő maga kényszerből cserélt társadalmi osztályt és lett erdélyi arisztokratából polgárember, háborút megélt idegen a saját szülőföldjén, a kisebbségi sorsba belekóstolt osztályidegen pályakezdő, majd egyre inkább magára találó alkotó ember. Lételeme volt az alkotás, legyen az szépirodalmi művek sokasága, amit versei, többször és több helyen bemutatott drámái igazolnak, vagy legyen éppen egy újonnan kinemesített szőlőfajta, mint a Hercules, vagy egyik kedvenc bora, a Nausica. Aztán az iskolák, mint a csombordi mezőgazdasági líceum, ahol egy életen át oktatta, nevelte ki az erdélyi szőlész-borász generációkat, vagy a Kolozsvári Egyetem, ahol tanszéket alapított, vagy a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Marosvásárhelyi Kar, Kertészmérnöki Tanszéke, ahol nyugdíjas korában adta át tudását az ifjú generációknak. És a szépirodalom és a magas szintű szakmai tevékenység ötvözete a nagy könyv, a monográfia: Jó boroknak szép hazája: Erdély. Azt, hogy ez a könyv messze nem csupán egy magas szintű mezőgazdasági szakmai szintézis, hanem annak „szépirodalmasított” formája, talán az is jelzi, hogy előszavát Egyed Ákos történészprofesszor írta.
Hogy mi minden volt, és ami legalább annyira fontos, hogy mi minden nem volt Ő, adjuk vissza saját szavaival, amit az Európai Borlovagok Magyarországi Rendjének tiszteletbeli tagjaként – mert, hogy az is volt – egy róla készült kisfilmben mondott el nekünk:
„Higgyétek el, egész életemben nem tettem mást, mint teljesítettem azt, amivel a jóisten felruházott. Tudjátok, … a talentumokkal el kell számolni. Nekem az Úristen ezeket a lehetőségeket, talán tehetséget megadta, én ezt nem herdálhattam el. Szolgálni akartam nemzetemet, a keresztény hitet, az irodalmat, a tudományt. De mi fért ebbe bele? Mi munka, ha akarjátok, mennyi öröm, de ugyanakkor mennyi szenvedés. Azt csak a jóisten tudja, aki megadta azt a kegyelmet, hogy mindezt én túléljem, olyan, aki származása miatt nem lehetett évfolyam első, azonnal tanársegéd, s mégis megadta az Isten, hogy anélkül, hogy párttag vagy besúgó lettem volna, én voltam az első, aki a kolozsvári egyetemen beindítottam a borászati katedrát és végül a Sapientia Egyetemen több évfolyamot is oktattam, sőt a Corvinus Egyetemnek a nyárádszeredai kihelyezett tagozatán is vagy tizenhárom éven át tanítottam. Átadtam azt a fiatal magyaroknak, amit annak idején a csombordiaknak is átadtam és hál’ istennek a csombordi volt öregdiákok közül van, aki doktorált, van, aki – nem egy – egyetemi tanár, és akik azt mondták az egyetem után, hogy azt, amit az egyetemen tanultunk mi már Csombord után tudtuk. De ez nekünk, csombordiaknak kötelességünk volt.”
Ezt a – göcsörtös kitérői ellenére is – nagyszerű, hihetetlenül szerteágazó munkásságot a magyar állam is magasra értékelte, amikor 2009-ben a Tanár urat a Magyar Köztársaság Éremrend lovagkeresztjével tüntette ki. Gyurka bácsi 2011 óta volt az Európai Borlovagok Magyarországi Rendjének tiszteletbeli tagja, aki fiatalos aktivitásával oly sokat tett rendünk fejlődése érdekében. Ő írta meg a Rend Elöljáró énekét, amit mi rendünk legmagasabb kitüntetésével, az ezüst lovagi lánc adományozásával háláltunk meg, illetve azzal, hogy az Elöljáró ének rendszeresen felcsendül avatási és egyéb ünnepeinken.
Nem véletlen hát, hogy 2022-ben Partiumban, az érmelléki Bihardiószegen, ahol az egyetem elvégzése után, mint kezdő szakember a mezőgazdasági szakiskola oktatójaként kezdte pályáját, borlovagrendünk dr. Csávossy György-emléktáblát avatott közösen a polgármesteri hivatallal, amit azóta is minden György nap alkalmával közösen megkoszorúzunk.
Idén emlékére Nagyenyeden emlékoszlopot avattak pedig, 2025 szeptember 21-én pedig rendünk korábbi javaslata alapján egy, a gyerekek számára újonnan létesített napközi foglalkozási otthont neveztek el, ami „Csávossy György Nappali Központ – Csávossy György Centrul de zi” néven kezdte meg működését.
- 09. 24.
Csuták János
borlovag
