Tünetek
A kórokozó a szőlő minden zöld növényi részét képes fertőzni. Könnyen azonosítható a megbetegedett növényrész felületén megjelenő egérszürke, „porzó” konídiumtartó gyep alapján. Az első tünetek csapadékos, párás időszakban a leveleken figyelhetők meg, egy-egy főértől kiindulva, gyorsan növekvő, szabálytalan, nekrotikus foltok formájában, melyek felületén párás körülmények között gyorsan kifejlődik a vastag szürke penésztelep (1. A, B kép).
→ 1. KÉP:
A fürtök több különböző fejlődési stádiumban is megfertőződhetnek
Az első veszélyes időszak a virágzás-kötődés, amikor a nehezen leváló virágsapkán megtelepedve fertőzi a fürtvirágzatot, vagy a fürtkocsányt, aminek részleges, vagy teljes fürtelhalás lehet a következménye (1. C, D kép). Újabb kutatási eredmények alapján meghatározó jelentősége van a bibén keresztül történő behatolásnak a zsendüléskori fertőzések kiváltásában. Ez a korai fertőzés a fiatal bogyók igen magas fitoalexin szintje miatt hosszú ideig látens marad, csak a bogyók cukrosodása során aktivizálódik a kórokozó, amikor feléled és elindítja a fertőzést. A növekvő, még zöld bogyót elsősorban sebzéseken, sérüléseken keresztül támadja (jégverés, rovarrágás, továbbá a zsendülés kezdetén száraz időszak után érkező sok csapadék miatt bekövetkező fiziológiás vagy
→ 2. KÉP:
a lisztharmat nyomán keletkező bogyórepedés) (2. A, B, C, D kép). A fürtzáródás utáni korai bogyófertőzés „zöld- vagy savanyú rothadás” néven ismert (3 A, B kép). A kórokozó optimális hőigénye 25 oC, ettől alacsonyabb hőmérsékleten erőteljesebb a bogyók rothadása, mert 16-18 oC-on intenzívebb a gomba enzimaktivitása. Gazdag enzimrendszere révén 18 óra alatt bontja le a kutikulát, indítja el a lágyrothadást. Az egymással érintkező bogyókon belülről kifelé haladva gyors a fertőzés terjedése. Párás, csapadékos viszonyok között, érés kezdetén a bogyók, fürtök teljes rothadását okozhatja. Száraz, meleg időben leállhat a rothadás, de a betöppedt penészes bogyók savanyúak, alacsony cukorfokúak maradnak.
A zsendülő, érőfélben lévő fürtök károsítása a leggyakoribb. Tartósan csapadékos időjárásban érettebb, magasabb cukorfokú állapotban is veszélyes (emlékezzünk a 2010-es, 2014-es és 2015-ös évekre) (3. B, D kép). Száraz, meleg időben a folyamat lefékeződik, a fertőzés nem terjed át az
→ 3. KÉP:
egészséges bogyókra. Tartósan száraz körülmények között pozitív változás állhat be, mert az emelkedő magasabb cukorszint gátolja a gomba fejlődését. Nem pusztul el, de lassul az életműködése, így az anyagcsere termékei továbbra is bejutnak a bogyóba, beindul a nemesrothadás, melynek végeredménye az aszúbogyó (4. A kép). A bogyótöppedés folyamata termésmennyiség-csökkenéssel jár, de a must minősége jelentősen javul. Az aszúszemek egyedi, jellegzetes botritizált ízvilágát a gombaanyagcsere termékei, a megnövekedett cukorszint és a savak harmóniája adja. Ez az egyedi folyamat a világ borvidékei közül – sajátos, helyi klimatikus
→ 4. KÉP:
adottsága miatt – nálunk, Tokaj hegyalján a leggyakoribb. Híresek még a franciaországi Sautern-i, a németországi Auslese, Beerenauslese és Trockenbeerenauslese botritizált borok, de ezek egyszerű egybeszüretelt szőlőből készült botritizált ízvilágú, édes, különleges minőségű borok. Tokajhegyalján viszont egyedi szüretelési eljárással, az aszúsodott bogyókat külön válogatva szedik ki a fürtökből, majd nagy kádakba gyűjtik össze (4. B kép). A válogatva leszedett aszúszemekből a világon egyedülálló borkészítési eljárással készülnek a tokaji pincékben (5. A kép) a rendkívül egyedi ízvilágú, magas cukor- és savtartalmú, mégis igen harmonikus 4 ,5 ,6 puttonyos aszúborok (5. B kép), amelyeket joggal neveznek a Borok Királyának és
→ 5. KÉP:
a Királyok Borának. Az eljárás során a feltárt aszúszemeket 136 liter azonos évjáratú murciban vagy borban áztatják 2-48 órán keresztül. Az aszúkészítés puttonyszámát a 136 liter, azaz egy gönci hordónyi borhoz (musthoz) adott aszúszemek mennyisége határozta meg, egy puttony 20-25 kilogramm aszúszemet jelent. Az áztatást követő lépések a préselés és az erjesztés, ezt követi a legalább 3 év érlelés, amelyből legalább 18 hónap fahordóban kell történjen. Hasonló eljárással készíthető valódi vörösaszúbor kékszőlőből, de csak Erdélyben, Arad-hegy alján. További borkülönlegességek a Tokaji édes vagy száraz Szamorodni és a Tokaji Eszencia (5. C kép). Előfordul, hogy nem a bogyók, hanem a fürtnyél vagy a fürtkocsányzat fertőződik meg. Ilyenkor a szállító edénynyalábok elhalása miatt a fürtrészek és bogyók nem rothadnak, hanem zölden zsugorodnak, ezt nevezzük fürtkocsánybénulásnak.
→ 6. KÉP:
A szürkerothadás miatti fürtbénulás könnyen megkülönböztethető az élettani kocsánybénulástól. A botrítiszes kocsányrészen megjelenő nekrózis éles barna határvonallal válik el az egészséges szövetektől. A nekrotizált részeken nedves, párás körülmények között megjelenhet a gomba jellegzetes szürke, sporuláló telepe is (6. A, B kép). Az élettani (kálcium-magnézium-kálium elemaránytalanság miatt bekövetkező) kocsánybénulás esetén nincs szöveti nekrózis a kocsányon, a bogyók összezsugorodnak, továbbá a bénult fürtök, fürtrészek lehullanak a földre (6. C, D kép). A hajtások, vesszők fertőződésekor nyár és ősz folyamán fakóbarna, barnásfehér foltok jelennek meg a nóduszok környékén, majd a kifehéredő háncsszövetben fekete kitartó képletek, szkleróciumok képződnek. A botritiszes vesszők a szaporítóanyag előállítása során jelentenek nagy kockázatot. A beteg vesszőkből készült oltványok már az előhajtatás során elpusztulhatnak vagy gyenge minőségűek, értéktelenek lesznek.
Folyt. köv.
(A teljes cikk a Bor és Piac magazin 2025/1. lapszámában jelent meg)
szerző: Dr. Dula Bencéné növényvédelmi mikológus, szőlőtermelő
