A szőlőfürtöknek négy gazdaságilag jelentős bogyórothadást okozó betegsége van, a szürke-, a fekete-, az ecetes- és a fakórothadás. Ezek közül a rendhagyó módon az elmúlt kettő évtizedben megállíthatatlanul nyomuló feketerothadás áll a figyelem középpontjában, pedig a szürkerothadás sokkal régebben ismert és ennek ellenére még mindig komoly kihívást jelent a leküzdése.
Nézze el a kedves olvasó, hogy rendhagyó módon egy 2016-os „Áldás vagy átok a szőlő szürkerothadása?” c. korábbi cikkem bevezetőjéből idézzek.
„Miután már zsinórban harmadik éve keseríti meg a szőlőtermelők életét a szürkerothadás, elgondolkodtam, vajon ismerjük eléggé ezt a kórokozót? Vagy annyira leköti figyelmünket a többi régi és új szőlőbetegség – lisztharmat, peronoszpóra, feketerothadás, fitoplazmák, korai tőkeelhalás és kártevő, – hogy közben a botrítiszt félvállról vesszük, rutinosan kezeljük, hiszen nem kell ellene rendszeresen védekezni, „csak” csapadékos időjárásban veszélyes. Alábecsüljük, miközbenTokajhegyalján sokszor túlértékeljük, csak akkor esünk kétségbe, ha már nagy a baj. Ezért gyakran termésmentést kell végezni! Igen, ez az „eső után köpönyeg” szindróma! Az irodalomban, korábbi jegyzeteimben, többek között Sárospataki György 2009 őszén, Balatonbogláron tartott előadásakor írt feljegyzéseimben búvárkodva rádöbbentem, jogos a kérdés feltevése. Jelen írásban szeretném kicsit más szemszögből áttekinteni a szőlő szürkerothadását és az ellene való védekezés alapjait.”
A kórokozó biológiája
A Botrytis nemzetséget Pier Antonio Micheli állította fel 1729-ben, majd ebből Christiaan Hendrik Persoon írta le a Botrytis cinerea-t csaknem 70 évvel később (Grünzel, 1959).
A Botrytis cinerea Pers. a Botryotinia fuckeliana (de Bary) Whetzel konídiumos alakja, ami egy valódi kozmopolita, a világ valamennyi szőlőtermesztő országában jelen van. Nem specifikus szőlőbetegség, nem válogatós, polifág kórokozó, számos (több mint 100) más gazdanövénye ismert. További különlegessége, hogy nemcsak élő növényi részen képes megélni, hanem elhalt növényi maradványokon, ún. szaprofita módon is fennmarad. Alkalmazkodóképessége egyedi. Szaprofita fázisból parazitává válhat, vagyis az elhalt szöveteken fejlődő konídiumai élő, egészséges növényi részeket támadhatnak meg. Szaprofita fázisban hosszan lappang, a kínálkozó alkalomra vár, csak tartósan száraz, aszályos körülmények között nem jelent veszélyt. Mint sokgazdás kórokozó és szaprofita, csapadékos körülmények között már nyár elejétől bőségesen szórja konídiumait, amivel telítődik a környezet. Kész a puskapor, adott a járvány kirobbanásának egyik tényezője.
Gazdasági jelentősége
B. cinerea az előzőekben ismertetett tulajdonságain túl még valamiben rendkívüli, egyedi. Egy valódi Janus-arcú kórokozó. Nincs még egy kórokozója a szőlőnek, amely hasonló kettős szerepet tud betölteni. Egyszerre lehet gonosz, ártó, – ezt az arcát ismeri a világ legjobban, ezért nevezzük szürkerothadásnak – ugyanakkor egyedi, speciális körülmények között tud nemes, áldást hozó is lenni, ezért a másik elnevezése a nemesrothadás. Nélküle nem ismernénk a Tokaji Asz út.
Bár a szőlő minden zöld részét fertőzheti, elsősorban az éredő fürtök károsításával okoz jelentős minőségi és mennyiségi kárt, ami igen rövid idő alatt 50-80% vagy akár 100% is lehet. A vesszőkön megtelepedve az oltványtermesztés jelentős károsítója is lehet.
Fajtafogékonyságot tekintve a Vitis fajok különbözőek. Az amerikaiak általában ellenállók, mint például a Vitis labrusca, a V. aestivalis, a V. monticola és a V. berlandieri. A V. rupestris már kevéssé, a Vitis vinifera fajok azonban nagyon fogékonyak.
A szürkerothadással szembeni fogékonyságot a bogyóhéj vastagsága és a fürtszerkezet, továbbá a termőhely környezeti adottságai határozzák meg.
- Fokozott veszélynek vannak kitéve, súlyos mértékben károsodhatnak a tömött fürtű, vékony héjú fajták (pl. Kadarka, Menoir, Portugieser, Leányka, Sárga muskotály, Pinot noir, Olaszrizling, Chardonnay, Ezerjó, Juhfark, Tramini, Hárslevelű, Sauvignon blanc).
- Közepes fogékonyságú például a Kékfrankos, a Blauburger, a Syrah, a Merlot és a Zweigelt.
- Nem rothadékonyak a laza fürtű, vastag héjú fajták, mint például a Cabernet Franc és a C. sauvignon.
- Könnyen, jól aszúsodó fajták a Furmint, a Hárslevelű, a Sárga muskotály, a Kövérszőlő és a Zéta.
A fertőzés elindítói a beteg, elhalt növényrészekben képződő, hífaszövedékből álló, sötétbarna vagy fekete színű, változó alakú áttelelő képletek (szkleróciumok). A szkleróciumok tavasszal vizet vesznek fel, majd konídiumtartók fejlődnek rajta és azon képződnek az egysejtű, 10-12 µ x 8-10 µ nagyságú, szél és légmozgás útján terjedő konídiumok. A kórokozó legkönnyebben sebzéseken, sérüléseken (jégverés, szélkár, molyrágás, darázskártétel, lisztharmat miatt bekövetkező bogyófelhasadáson, fiziológiás bogyórepedésen) keresztül juthat be, de a sérülésmentes növényi részeket is megtámadja. Az ép bőrszöveten appresszóriummal, a légcserenyílásokon és a lenticellákon keresztül csíratömlővel hatol át. Enzimrendszere gazdag. A galakturonáz enzime két érintkező bogyó között 18 óra alatt bontja a kutikulát, ilyen módon elindul a lágyrothadás. A penészgombák, így a Botrytis cinerea is cukros tápközegben fejlődik jól, ha nem talál, enzimatikus úton maga állítja elő poliszaharidból, cellulózból. A csapadékos, meleg, párás időjárás kedvez a fertőzésnek. A betegség kialakulását elősegíti a mély fekvés, sűrű, zárt lombozat, nitrogénes túltrágyázás. A fertőzéshez vizes növényfelület, vagy tartós, legalább 15 órás 90% relatív páratartalom szükséges. A konídiumok igen széles hőmérsékleti határ között (1-30 oC) csírázhatnak. A hőoptimum értéken (18-25 oC) 7-8 óra alatt csírázik ki, ezt követően optimális esetben 18 óra alatt létrejön a fertőzés. A konídiumai a szárazságot jól tűrik, akár 25 napig életben maradhatnak, de kicsírázott állapotban, száraz körülmények között 3 óra alatt elpusztulnak.
Folyt. köv.
(A teljes cikk a Bor és Piac magazin 2025/1. lapszámában jelent meg)
A rovat a Switch 62,5 WG szürkerothadás
mentes támogatásával jött létre.
szerző: Dr. Dula Bencéné növényvédelmi mikológus, szőlőtermelő
