Vulkanikus magyar borok mesterkurzusa

Az 56. Vinitaly Nemzetközi Borkiállítás és Vásár teljes napjának izgalmas szakmai előadásait, kóstolóit és szakmai találkozóit zárta le a vulkanikus magyar borok mesterkurzusa. Nagy megtiszteltetés hazánknak, hogy – a vásár magyarországi képviselete, Mathiasz Janina, eredményes munkájának köszönhetően – idén először Magyarország, külföldi országként, mint Guest Country kapott bemutatkozási lehetőséget.

Az esemény este 9 órakor kezdődött a Piazza dei Signorin, Verona legszebb terén található reneszánsz stílusú Loggia del Consiglio csodálatos tanácstermében.

Az itt megjelenők ekkor már mintegy 12 órája járták fáradhatatlanul a Veronafiere kiállítóinak standjait, kóstolták boraikat, mégis mind a 35 -40 hely elkelt a szépen megterített kóstolóasztaloknál, ahogyan Mathiasz Janina is kiemelte üdvözlő szavaiban. Az esemény a Magyar Bormarketing Ügynökség támogatásában jött létre, és különösen emelte a fényét, hogy Belánszky Zsolt, Magyarország megbízott római nagykövete is részt vett rajta, aki előtte a vásár területén a magyar standot is meglátogatta. A résztvevők sorai között elsősorban buyerek, azaz borfelvásárlók, a sajtó képviselői, a Veronafiere regionális tanácsadói és a megjelenő borászatok képviselői foglaltak helyet. Bár az esemény a Vinitaly and the City egyik kísérőrendezvényeként valósult meg, amely elsősorban a nem professzionális borkóstolók, borélvezők számára nyitott, itt egy jóval szakmaibb közönség gyűlt össze és a borok bemutatása is ezt a színvonalat követte.

A mesterkurzust Horkay András (Dip WSET, CE) tartotta, aki felismerve, hogy a közönség sorai között elsősorban távolról érkezett kóstolók ültek, ezért előadását Magyarország földrajzi, topográfiai és klimatikus viszonyainak, valamint a különböző borvidékek és a megjelenő szőlő- és bortípusok általánosabb bemutatásával kezdte. Az országban termelt mintegy 3 millió hektoliter borral, mennyiségben a világranglista 30-50 közötti helyén helyezkedik el, a régióban azonban mindenképpen az egyik legjelentősebbnek számít. Ahogyan a mesterkurzus címe mutatta, az egyik legfontosabb jellegzetessége, hogy a borvidékek jelentős része vulkanikus területen fekszik, ami ásványos jelleget nyújt az itt termelt bor számára, a sóstól a füstös aromákig. A vulkanikus talaj adta tulajdonságok szebben öregedő borokat eredményeznek, 2-3 évvel tovább is palackban maradnak jelentős minőségromlás nélkül, és akár 6-7 éves fehérborokat is kóstolhatunk ezek közül.

A magyarországi 22 borvidékből kettő képviseltette magát prémium termékekkel a kóstolón: Tokaj és Somló. A mesterkurzus kiemelt különlegessége abban is állt a kóstolók számára, hogy amíg Magyarországnak vörösborokból nincsen igazán autokton fajtája, addig a fehérborokból többel is büszkélkedhet, amelyek bemutatásra is kerültek.

A kóstoló két részből állt, az első három tétellel frissebb, könnyebb magyar fajták, míg az utolsó három tétellel az aszúk kerültek bemutatásra. A jelenlevő magyarokon kívül a kóstolok az első hárommal jellemzően itt találkoztak először, míg az aszúk jóval ismertebbek voltak. Közös tulajdonságuk azonban, hogy a vulkanikus talaj adta különleges aromák mindegyikben érezhetőek.

Az első kóstolt tétel a Kancellár Birtok 2020-as évjáratú Prémium Juhfarkja volt. Horkay András kiemelte, hogy talán nem a legkönnyebben fogyasztható borfajta, de mindenképpen unikális, magasabb alkoholtartalommal és sactartalommal a megszokottnál. A gyümölcsös aromák mellett egyfajta füstösség is érezhető, ez nem a hordóban való érlelés (a teljes mennyiség 90%-át acéltartályban és csak 10%-át érlelik tölgyfahordóban) vagy az életkora miatt, hanem a bazalttufás vulkanikus talajnak köszönhető van így.

A második tétel szintén a Kancellár Birtokról érkezett, 2020-as évjáratú Olaszrizling, amely egy tipikus Közép-európai bortípus – és bár Horvátország például igyekszik magáénak követelni – az eredete azonban meghatározhatatlan. Ízlelésnél mindent közepes erősségűnek érezhetünk benne, például a gyümölcsösségét (őszi- és sárgabarack, mandula stb.), de talán éppen ezért ilyen kedvelt fajta a régióban. Magyarországon majdnem minden borvidéken termesztik, bár az 1950-es, 1960-as és még az 1970-es évekhez képest is jelentősen csökkent a termőterülete, 20 000 hektárról 3500 hektárra. Ez a bor 6 hónapot tölgyfahordókban, 2 évet rozsdamentes acéltartályban és 2 évet palackban érlelődött. 13% alkoholtartalommal és maradékcukor nélkül került a kóstolok elé.

A következő négy bor a Tokaji borvidékről érkezett három különböző pincészetből. Az előadó röviden bemutatta a világon Magyarország legismertebb boraként ismert Tokaji Aszú szülőföldjének domborzati és klimatikus viszonyait, és a szőlő szüretelésének sajátosságait. A világ egyik legrégibb borvidékeként (az olasz Chiantival és a portugál Douro-völggyel – egy talán soha el nem dönthető – versengésben állnak e címért) hosszú történelemmel rendelkezik, az aszúkészítésről már 1571-ből van írott forrásunk. Ezután a Furmint, mint fajta bemutatása következett, amelyet sokáig csak az aszú egyik összetevőjeként tartottak számon, azonban mintegy 30 éve már saját jogon is készítenek belőle bort.

Elsőként a Grand Tokaj 2021-es évjáratú Szarvas-dűlő Furmintját kóstolták. Ez egy nagyon meleg és száraz nyár volt, így nem meglepő módon 14%-os alkoholtartalmú, nehéz bor készült belőle, a magyar konyha egyik ideális kísérőjeként. Az utolsó három bor, mind tokaji aszú volt, három különböző pincészetből. Először a Harsányi Pincészet 2019-es 6 puttonyos Tokaji Aszúját mutatták be. Ez egy átlagos méretű, 13 hektáros családi borászat, amely sós és olajos érzetű aszút hozott a kiállítasra. Ezután a Royal Tokaji 2017-es 6 puttonyos Tokaji Aszúja következett. Maga a borászat létrejöttének 1990-es története is érdekes ízelítőt jelentett a hallgatóság számára, amikoris számos borász, befektető és borkedvelő állt össze, s Hugh Johnson is szerepel a tulajdonosok között. S e kiváló aszúbor azóta számos díjat megnyert. Ízlelésre ez az aszú egy kissé modernebb stílust reprezentál. A harmadik és az est folyamán utolsó bor a Grand Tokaj 2013-as 6 puttonyos Szarvas aszúja volt, amely Furmint alapú, ízében szintén a vulkanikus talaj és a lösz érezhető, a többihez képest kicsit alacsonyabb alkoholtartalommal, de magasabb savval és cukorral. Szánkban telt, kerek, bársonyos textúrájával, s az aszalt déligyümölcsökkel tűzdelt aromája bearanyozta a vendégek estéjét.

A díszes bemutató jó hangulatban telt, az érdeklődő közönség kitűnő borokat kóstolhatott, valamint kérdésekre is volt lehetőség, sőt a végén meg is szavaztatták, hogy mi a véleményük az általuk eddig nem ismert borfajtákról.

Bozzai Zsófia, Németh Ágnes