A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Budai kampuszának ama dísztermében emlékeztek meg november 23-án Dr. Kozma Pál professzorról, akinek vezetése alatt az felépült. A Kozma 100 Konferencia és Emlékülésen Kozma Pál családtagjai és egykori kollégái is részt vettek.
A szakmai napot és tanácskozást Nyitrainé Dr. Sárdy Diána professzornő, a Budai kampusz főigazgatója nyitotta meg, s hívta meg a jelenlevőket a konferenciát követő emlékkiállítás megtekintésére. A megnyitót nyolc előadás követte, melyek témájukban mind valamilyen módon Kozma Pálhoz kapcsolódtak.
Kozma Pál életútjáról Kozma István tartott igen lebilincselő előadást. Ebből kiderült, hogy Kozma Pál parasztgyerekként kortársainak azon kevés 1%-hoz tartozott, akik középiskolába járhattak (ez az 1930-’31-es tanévben 834 fő paraszti sorból való gyermeket jelentett az országban). Értelmiségi karrierje a pedagógusok újabb és jobb nemzedékének megjelenésével kezdődött, segítségükkel egyre könnyebben és nagyobb szeretettel tanult, illetve tanítója beszélte rá a tehetséges gyermek szüleit is a gimnáziumba történő beíratásra. Kiváló tanulmányi eredményével az első év után díjmentesen vehetett részt az oktatásban, amire máskülönben szülei nem tudták volna előteremteni a pénzt. A humán tárgyakat kedvelő diák ekkor ismerkedett meg a polgári réteggel és annak szokásaival. A Kisvárdán tanuló Kozma Pált nyaranta várta az otthoni betakarítási munka, így „kétlaki tudásra” tett szert. A gimnáziumot azonban a IV. évfolyam után, 16 évesen, abba kellett hagynia, hogy beállhasson a családi gazdaságba. Kozma Pál azonban addigra már megfertőződött a szellemi igénnyel, így amikor 1939-ben, 19 évesen egykori tanítója megkereste azzal, hogy a bajai középiskolában leérettségizhetne, nem gondolkozott sokat a lehetőség megragadásán. Az sem tarthatta vissza, hogy bölcsészeti hajlamait alá kellett vetnie a mezőgazdaság szépségeinek. Akkoriban ez igazán drámai döntés volt, hiszen a falu közösségéből kilépve, kudarc esetén sem lett volna más lehetősége, mint előre menekülni. Ahogy ő fogalmazott „A hajóm kapitánya én magam voltam.” Innen már töretlen volt előremenetele. Hihetetlen lendülettel pótolja a kiesett éveket: 23 évesen leérettségizik, 27 évesen diplomát szerez, s 40 évesen már egyetemi tanár. A Magyar Tudományos Akadémia 47 évesen, első szőlész-borászként, rendes tagjává választja.
Kozma Pált 59 év köti a Kertészeti Egyetem kampuszához, ha kollégiumi éveit is beleszámoljuk. 1968 és ’70 között, az ő rektorsága alatt épült fel a konferencia színhelyéül szolgáló díszterem, rektori tevékenységét 1965-ben kezdte meg, s vezetése alatt az intézmény számos tekintetben gyarapodott. 1968-ban egyetemi rangot kapott a Kertészeti Főiskola, 1970-ben és ’86-ban új épületekkel bővült az egyetem.
Tudományos munkássága szintén megkerülhetetlen. Nem csuán olyan oktatási anyagokkal látta el a szakemberek felnövekvő nemzedékét, amelyek a mai napig hasznos és keresett jegyzetek, de számos kutató hivatkozik kutatási-módszertani eredményeire, és több jelentős nemzetközi szakfolyóirat is közölte tanulmányait. Csupán azért nem nagyobb számban, mert Magyarország tudományos kapcsolatai az észak-atlanti országok irányába meglehetősen korlátozottak voltak. Tudományos sikerei talán kiváló módszertanának, és annak a természetet idéző, termékeny gondolkodásmódjának is köszönhető, amely szerint „Sikerre kell vinni a kutatási eredményt!”.
A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Budai kampusza egy kiállítással is tiszteleg Kozma Pál rektor, tanszékvezető tanár emléke előtt, amely az Entz Ferenc Könyvtárban kapott helyet.
(írta és fényképezte: Hajdu Ferenc)
