Nagy sikerrel, telt házzal zajlott a harmadik BORmedence, borok, ízek, élmények a Kárpát-medencéből rendezvény új helyszínén, a Festetics Palotában. A fesztivál díszvendége idén a határon inneni borvidékek közül a Nagy-Somló volt, míg a határon túlról a Felvidék. A rendezvénytermek zsúfolásig megteltek, miközben különteremben három mesterkurzusra is sor került. Ezek egyike volt az Amerikából származó, Bécsben élő, ám valamikor Budapesten is hosszabban időző borszakértő, borkritikus és borbíró DWWA Joseph Darrel előadása és bemutatója a Monarchia borairól, teljes címén „The unique and colorful wine word of the Monarchy”:
Joseph Darrel szerint a „Boldog Békeidők” idejében szép és egészen sajátos fejlődésnek indult a borkultúra az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén. Az egyes borrégiók olyan egyedi különlegességeket tudtak létrehozni, ami összességében egy káprázatosan színes bokrétát eredményezett. Joseph Darrel már évtizedek óta tanulmányozza ennek a térségnek a borait, így egy nagyon érdekes, izgalmas körsétára invitálta a mesterkurzus résztvevőit Morvaországtól egészen az Adria gyöngyéig, a Peljesac félszigetig.
A Cseh köztársaságból a Palava nevű borból kaptunk ízelítőt, a morva területen lévő Sonberk-ről, ami magyarra fordítva napos domb-, vagy hegyoldalt jelent, olyasmit, mintha azt mondanánk, hogy Sunny Hill. A borászat egy 45 hektáron gazdálkodik, a Palava pedig egy szőlőfajta, ami a Fűszeres Tramini, valamint a Müller Thurgau keresztezéséből jött létre. A bor tartályban érett, így egy nagyon friss gyümölcsös, citrusokra, főként grapefruitra hajazó illatvilággal.
A második tétel Erdélyből érkezett, egy osztrák tulajdonban lévő pincészettől, a Liliac-tól. Az igen magasan, 430-480 méteres tengerszint feletti magasságban lévő területről egy nagyon szép savakkal rendelkező, nagyon friss és aroma-gazdag Királyleánykát kóstolhattunk, szép őszibarackos zamatokkal. Ezt követően leugrottunk délre, és a Puklavec családi pincészettől kóstolhattunk egy szép Furmintot, amit természetesen Sipon-ként jelölt meg a palack etikettje. A bor a csodálatos szépségű Jeruzalem szőlőhegyéről érkezett, ami nincs messze a magyar határtól észak-kelet Szlovéniában. Ez a furmint elsősorban a fajtáról szólt, nem pedig a talajról, mint nálunk általában, főleg ha Tokajból, vagy a Somlóról származik.
A negyedik tétel Bécs környékéről érkezett, méghozzá a Wieninger Borászattól. Ez a borászat oly közel van az osztrák fővároshoz, hogy a hegyről lelátni a városra. Ez a sajátságos bor, ami a Wiener Gemischte Satz, vagyis Bécs vegyes kincse megnevezésre hallgat, 9 féle szőlőből került összeszüretelve, együtt feldolgozva a palackba. Olyan ez kicsit, mint a „Fradi kolbász”, vagyis minden benne van, és nem biztos hogy egymás értékeit erősítik, lehet hogy inkább kioltják. Gyümölcsös illatokat – ha egyáltalán – akkor némi szárított fügét lehetett belőle kiolvasni. De azért voltak benne értékek, inkább a gumicukor, feketegyökér vonalon.
Horvátország szlavóniai területéről, a Baranya-háromszög közeléből, Kutjevóból egy szép Grasevina, vagyis Olaszrizling érkezett, ami talán az összes korábbi fehérbort verte. Ez persze senki számára sem volt meglepetés, hiszen ismerjük jól ennek a fajtának a szépségeit. Hatodikként a szlovák Tokajból, Nagytoronyáról érkezett egy érdekes tétel, a Vino Vdovjak-féle Ordinarium 2017. Ez a bor megosztó volt, voltak, akik a szamorodnis-cherrys értékeit vették észre, mások narancsbornak minősítették, akiknél viszont ez a tétel „nem jött be”, azok döglött borként identifikálták. Valóban különös, hogy egy 2017-es tétel színében is ennyire barnás, ízében ennyire oxidált legyen. Ami szépség található volt benne, az némi zöldtea-ízvonulat.
Egy számunkra is izgalmas, legendás borvidékről érkezett a hetedik tétel, a Szerémségből, és ezzel át is léptünk a vörösborok világába. A Sijacki Borászattól érkezett a Sedusa, 2017-ből, ami intenzív, tiszta cseresznye- zamatával, valamint kiegyensúlyozott hordóhasználatával nyerte el a közösség tetszését. Ezt követte Gere Attila ősi fajtája, a Fekete Járdovány szintén 2017-böl. Nem szégyenkezhettünk egyetlen határainkon inneni tétel miatt, a csodás erdei gyümölcsöket megszólaltató, különös ízvilágú bor mindenkit meghódított szépségével.
A zárótétel Dalmáciából érkezett, a Peljesac félszigetről. A Skaramuca borászat Plavac Mali 2017-es bora méltó záróakkordja volt a helyben megélt „körsétának”. A mediterrán gyümölcsök szépségével, áfonyával, fekete ribizkével fűszerezett illat-, és ízvilágot szép tanninok és nagy koncentráltság tette teljessé. A Bormedence szervezői szép és érzékletes körpanorámával ajándékozták meg a hallgatóságot a Kárpát-medence folyékony kincseiből.
